Jöjjön Sopronba!

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) 2026 júliusában közzétett listája szerint Sopron a legtisztább levegőjű magyar város. Száz évvel korábban a városatyák és a városszépítők egy hasonló reklámszlogennel próbálták feltenni a hazai és a közép-európai idegenforgalom térképére a civitas fidelissimát.

A Sopronvármegye keserédes, „Sopron rongyosságán, koldusságán” búsongó mustrájában 1927. szeptember 4-én arról számolt be, hogy „a megindult propaganda győzött, sok helyen, sok emberbe szuggerálta be frappáns mondatát: »Jöjjön Sopronba, az ország legegészségesebb városába!«” Egy évtizeddel később a Sopronmegyei Népujság bájos, de talán az urban legends körébe tartozó történettel méltatta a város idegenforgalmi propagandájának sikerességét. Eszerint egy völcseji asszonynak egy jelentéktelen iratot kézbesített a posta Sopronból, aki hamarosan megjelent a városházán, „és se szó, se beszéd, egyenesen a polgármesterhez nyitott be”. „Na, mi baj van, nénikém?” – kérdezte Sopronyi-Thurner Mihály. „Azt nem tudom, kérem, de hát teccettek hivnyi” – szólt a válasz, majd az asszony „ujjával rábökött az asztalon heverő borítékra, ott, ahol ez a felirat állt: »Jöjjön Sopronba, Magyarország legegészségesebb városába.«” Az anekdota már korábban is megjelent a helyi sajtóban, de akkor egy „sopronhorpácsi fehérnép” az egészségügyi tanácsos ajtaján kopogtatott, később pedig „János bácsi” vette át a helyét a helyi folklórban.

*

A hazai turizmus Trianon utáni kábultságából való ébredezésével párhuzamosan a közgyűlés – egy 1926. június 10-én, az idegenforgalom fellendítésének lehetőségeiről tartott értekezletet követően – Pinezich István javaslatára 1926. szeptember 29-én határozott arról, hogy „Sopron városának nyaralóhellyé és üdülővárossá való kifejlesztését célzó tervezetet és tervszerű beruházási programot dolgoztat ki”. Megfelelő fedezet híján azonban az ügyet néhány hónap múlva levették a napirendről. Új lendületet vett az ügy, amikor 1927 májusában a budapesti Elek Sándor jelentkezett be Thurner Mihály polgármesternél, hogy a kereskedelem- és belügyi tárca által is támogatott tervéről egyeztessen a városvezetővel. A Jöjjön Budapestre! címet viselő, magyar, német, angol és francia nyelvű munka „a magyar városoknak és fürdőhelyeknek illusztrált ismertetését” és a kiadvány díjmentes terjesztését tűzte ki célul 1927 őszétől, szerte Európában.

Az Elek Sándor által Sopronba küldött propagandaanyag címlapja

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.200/1927

Sopron szabad királyi város tanácsa két oldal terjedelemben, 160 pengő közlési díjért rendelt meg hirdetést a kiadóhivatalnál. Az üzlet nyélbe ütését Elek azzal is elősegítette, hogy kilátásba helyezte: „tekintettel a hazafias Sopron helyzetére” további két oldalt díjmentesen biztosít a városnak a folyóiratban. A cikket és az illusztrációkat június közepéig kellett elküldeni a budapesti Semmelweis utcában található kiadóba. Az épület, Unger Béla egykori bérháza későbbi lakói között volt Keresztury Dezső akadémikus és Schweitzer József főrabbi is. Talán a propagandamunkába szánt szöveg felhasználásával készült, legkorábban 1934 táján, a Röttig-Romwalter Nyomdában az a szórólap, amely „Magyarország legegészségesebb és legérdekesebb városába” invitálja a látogatókat. A reklámanyag erőssége, hogy külön említi a levéltárak gazdag gyűjteményét.

Jöjjön Sopronba! Szórólap, 1934. k.

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-XV.96.b.-1355.

A levéltári iratok számos egyéb kezdeményezésről tanúskodnak. A Magyar Idegenforgalmi Szövetség önálló nyugat-magyarországi szervezet alakítását vetette fel, a Freundschaftskomitee Wien–Pressburg Sopront is be kívánta vonni a térségi együttműködésbe, az Országos Magyar Weekend Egyesület „minimális anyagi hozzájárulásért” cserébe egy országos propagandaakció javaslatával kereste meg a várost. Az Első Soproni Gomb és Fémdíszárugyár Részvénytársaság külföldi minta alapján tervezett botjelvényeire a városi címer használatának engedélyezését kérte. Horváth Imre vendéglős a Lőverek és a város közötti autóbusz-közlekedés hiányáról panaszkodott. Csak jóval később, 1934-ben vetődik fel, hogy az Idegenforgalmi Iroda környékét „pázsittal, padokkal kellene kedvessé tenni”, és a pályaudvarokon annak pontos címéről figyelmeztető táblákat elhelyezni.   

Ugyanakkor már az idegenforgalom intézményi hátterének 1928–1929. évi kiépülése előtt, noha a szokásos gyermekbetegségekkel, számos kezdeményezés célba ért, vagy legalábbis lépések történtek a megvalósítás irányába. A Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút már 1927 júniusában megkezdte a várostól kapott propagandanyomtatvány szétosztását, egyúttal javasolta az újbóli kiadás esetén a korrektúra előzetes megküldését „átnézés végett”. Sopron város tanácsa a Lőverek fejlesztésének szándékával összesen 65, 350–600 négyszögöl nagyságú telket ajánlott fel azoknak, akik legalább háromszobás villa építésére kötelezettséget vállalnak. A Nemzeti Ujság kétnyelvű képes mellékletet adott ki „Sopron város gazdasági és kulturális vonatkozású, a nagyközönség érdeklődésére számot tartó berendezéseiről”. A GYSEV pedig a „nyári évad tartamára” már 1926-ban mérsékelt árú menettérti jegyeket hozott forgalomba.

A Nemzeti Ujság képes mellékletének címlapja

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.85/1927 I.

Hárs József idézi Thurner Mihály polgármester gyakran hangoztatott, óvatos és felelős gazdaságpolitikájának lényegét tükröző mondását: „Csak akkor lépjünk a vízbe, ha a kövét látjuk.” Amikor 1930 nyarán a Budapester Montagszeitung egy vasúti menetrendben megjelenő közleményért 200 pengős díjat akart felszámolni, a városvezető azt túl magasnak tartva 30 pengőt ajánlott fel. Az MTI által a budapesti mozikban tervezett diavetítéseket is felesleges kiadásnak tartotta, és álláspontját Friedrich Károly üzemvezető is megerősítette. Persze, Thurner szívét is meg lehetett lágyítani. 1931 februárjában Herein Károly lapkiadó többezer budapesti hivatalnok látogatását helyezte kilátásba „Csonkamagyarország legbájosabb városába”, és ennek megszervezését „lelkesedésből, tehát minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül” vállalta, Thurner még a kedvezményes vasúti jegyek biztosítása érdekében is közbenjárt a GYSEV soproni üzletigazgatóságánál. A Magyar Nemzeti Szövetség Eszperantó Osztálya szintén kapott diapozitív lemezeket, de az Idegenforgalmi Beszerzési, Utazási és Szállítási Részvénytársaság (IBUSZ) Hirdetési Osztályának már csak egy csökkentett hirdetési díjat sikerült elérnie a polgármesternél.

Friedrich Károly levele a polgármesterhez, 1931

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.85/1927 I.

Gyaníthatóan közvetve, részben a fent említett Herein Károlynak köszönhetjük azt a hivatalos polgármesteri borítékot, amelyen az Előkapu felől a Tűztorony látható. Herein ugyanis 1930. március 5-én azt kérte Thurnertől, hogy bocsásson a rendelkezésére egy 5 cm széles klisét, amely a város egy jellegzetes pontját ábrázolja, és amely alatt nyaralásra buzdító „hangulatos közlemények” látnának napvilágot. Ismételten hangsúlyozta, hogy ezeket „hazafias szeretetük jeléül” díjtalanul hajlandók közölni. Mint kiderült, Herein (nevéhez méltó módon) nyitott kapukat döngetett:  már az 1929. május eleji, a főispán vezetésével tartott értekezleten „felmerült az eszme”, hogy a Sopronban feladott levelek a jelzett szövegű bélyegzővel láttassanak el. Nyilván mások is igényeltek klisét (többek között a Magyar-Görög Kereskedelmi Kamara és a Soproni Automobil Egyesület is), de a költségvetési fedezet hiánya sokáig itt is közbeszólt. A M. Kir. Posta és Távírda Igazgatóságnál igényelt reklámbélyegzőkről kiderült ugyanis, hogy csupán a Jöjjön Sopronba! felírás 120 pengőbe kerül, egyéb szöveg vagy rajz esetén a beszerzési ár 160 pengőre emelkedik.

A boríték a Jöjjön Sopronba! feliratú klisével

Az irat jelzete: Horváth Zoltán (1931–2012) irathagyatéka

Gyaníthatóan találtak forrást a borítékok, köztük a képpel is ellátott polgármesteri koperta beszerzésére, nyilván egyéb ajánlatok kárára. Így nem szerződtek a Klösz György és Fia grafikai műintézettel sem, akik nagy mennyiségben szállítottak volna Sopron város látképét ábrázoló plakátokat, és csak pénztári maradványból, belügyminiszteri jóváhagyással rendeltek az Országos Idegenforgalmi Tanács által készíttetett falragaszokat. A gazdasági válság miatt a Salzburgi Ünnepi Játékok programfüzetébe sem került soproni utazásra buzdító felhívás. Egy éven át tartó elszámolási hercehurca lett a Balogh Rudolf műfényképész által készített propagandafelvételekből. Elkészült ugyanakkor a Kommen Sie nach Sopron! című pandant. A tízoldalas prospektus első helyen említi a városi levéltárat és annak kincseit. A Magyar Művészet 1928. évi soproni számát szövegekkel, illusztrációkkal és 50 példány átvételével támogatta a város.

A német nyelvű prospektus nyitólapja, 1929

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.85/1927 I.

1931-ben, a népszavazás tizedik évfordulójának közeledtével még inkább koncentrálni kellett a forrásokat. Ezért elvetették a Lloyd Könyvek Kiadóvállalatának ajánlatát a pesti Dunakorzó egyetlen „villanytranszparens nagy hirdetőoszlopán” elhelyezendő plakátra, és egy genfi kiadó által tervezett vászonkötésű városmonográfia sem hozta lázba – a kötelező udvariassági körökön és a „legnagyobb takarékosságra” hivatkozáson túlmenően, hiszen mégiscsak a Nemzetek Szövetsége melletti magyar királyi képviselet ideiglenes ügyvivője, Baranyai Zoltán volt a kezdeményező  – a városvezetőt. Ugyanakkor a Turistaság és Alpinizmus Lap-, Könyv- és térképkiadó részvénytársaságtól 1000-1000, 1926. évi magyar és 1921-ben kiadott német nyelvű soproni útikalauzt, illetve várostérképet rendeltek meg annak ellenére, hogy a kiadó elismerte a „könyvecskék részbeni elavultságát”. A varázsszó a kiadót vezető Dr. Thirring Gusztáv volt, illetve a tény, hogy a város idegenforgalmi propagandáját széles tömegekhez juttatják el.  

A Genfben kiadni tervezett városmonográfia bekötési táblája

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.85/1927 II.

További alapkutatások tisztázhatják a borítékok sorsát, amelyekből jelenleg csak néhány hollétéről tudunk. Előfordulhat, hogy ezek prototípusként szolgáltak a későbbi, nagyobb mennyiségben és jobb minőségben gyártott levélborítókhoz. Mindenesetre Horváth Zoli bácsi ezekbe gyűjtötte a különböző évekre vonatkozó levéltári jelzeteinek cetlijeit. 1934. évi sajtóhírek szerint többféle illusztráció is készült, ezek a korábbi négy klisé helyett 8 képben hirdettek a Ferenc József tértől az Erzsébet-kertig „egy szép tájat, vagy városrészletet”, és „egy-egy Sopronba csalogató, hívó szóként” összesen 50 ezer példányt nyomatott belőlük a város. A hivatalos levélborítékok még 1945 után is forgalomban maradtak, és az egyszeri néni története is tovább élt a Sopronmegye hasábjain. 1950-ből ismerjük az utolsó ilyen borítékot, az Orsolya-tér részletével. Az 1960-as években pedig Hívja! Várja! Sopron és környéke felirattal őrzünk kopertát, a ciklámenes Brennberg és a fertőrákosi kőfejtő képével. Annyi bizonyos, hogy a spiritus rector, mint oly sok más esetben, a város főjegyzője, a Soproni Városszépítő Egyesület elnöke, Heimler Károly volt, aki 1926–1927 fordulóján „a reménytelenségek Charybdisei és Scyllái között, meg nem torpanó energiával, anyagi eszközök híján, csak kevés lelkes ember által támogatva megkezdte a harcot a soproni idegenforgalomért”.

Szeptemberi tárlatunk végére két rövid megjegyzés kívánkozik. Egyrészt Házi Jenő 1927. január 6-án a Soproni Hirlap hasábjain A 650 éves Sopron város című cikkében kifejtette, hogy értesülései szerint „a hűség serlegének és a hűség kapujának felavatása a közel jövőben megtörténik”. Hozzátette, hogy az idegenek érdeklődésének felkeltéséhez elsőként arra van szükség, hogy „Sopront a soproniak végre felfedezzék, mert e téren meglehetősen nagy a tájékozatlanság”. Ahogy egykor Széchenyi Bertalan junktimba hozta a Hűségserleg és a Hűségkapu avatását, és ahogy a főlevéltáros ezt a városi jubileumi ünnepségek sorába emelni javasolta, ugyanúgy kell nekünk – Heimler Károly szavaival – „minden áldozattal és az erők végső összefogásával” cselekednünk, „mivel itt városunk dekoruma [tisztessége] áll kockán”. A fél évszázadra elfeledett Hűségserleg 2026. november 3-án matuzsálemi korba lép, jövőre pedig a város immár 750. születésnapját ünnepli. Jelszavaink nem változtak.

Az Idegenforgalmi Iroda üvegnegatívjai

Az irat jelzete: HU-MNL-GYMSMSL-XV.28.

Levéltári iratanyagok:

Horváth Zoltán (1931–2012) irathagyatéka. A Soproni Levéltár gyűjteményéből

HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-II.106/1927. Sopron város tanácsának iratai, Tanácsi iratok, Szolgálati, személyi és fegyelmi ügyek (1903–1929)

HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-IX.49/1926. Sopron város tanácsának iratai, Tanácsi iratok, Népmozgalmi, statisztikai és közgazdasági, földreform, idegenforgalmi ügyek (1903–1929)

HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.85/1927. I., II., III. Sopron város tanácsának iratai, Tanácsi iratok, Vegyes ügyek (1903–1929)

HU-MNL-GYMSMSL-IV.1403.d.-XV.200/1927. Sopron város tanácsának iratai, Tanácsi iratok, Vegyes ügyek (1903–1929)

HU-MNL-GYMSMSL-X.226. Soproni Városszépítő Egyesület iratai (1909–1946)

HU-MNL-GYMSMSL-XV.96.b.-542., 543., 657., 1355. A Soproni Levéltárban raktárrendezés során fellelt, nem beazonosítható provenienciájú iratok gyűjteménye, Kisnyomtatványok (1696–1961)

50.000 új borítékot csináltat a város különböző városrészi képekkel díszítve. Soproni Hirlap, 1934. július 8., 1.

Ammondó vagyok. Soproni Hirlap, 1935. november 3., 3.

A 650 éves Sopron város. Soproni Hirlap, 1927. január 6., 1.

A nyaraló vendégeknek csak egy tizedét tudták elhelyezni az idei nyáron Sopronban. Sopronvármegye, 1927. szeptember 4., 1.

A völcseji asszony esete a város propaganda borítékjával. Sopronmegyei Népujság, 1936. április 26., 13.

Pillanatképek a soproni életből. Soproni Hirlap, 1941. október 26., 5.

Jöjjön Sopronba. Sopronmegye, 1947. április 25., 3.

Szakirodalom:

Hárs József: Idegenforgalom Sopronban a két világháború között. Soproni Szemle, 21. (1967) 2:97–113.

Hárs József: A soproni idegenforgalom története 1937-től 1945-ig. Soproni Szemle, 21. (1967) 3:193–204.

Szabó Jenő: Emlékezés Heimler Károlyra. Soproni Szemle, 23. (1969) 3:194–202.

Köszönöm Bokor Adél és Kelemen Dávid kollégáim segítségét.

Fiziker Róbert