A mosonmagyaróvári Karolina Kórházban működő Egészségfejlesztési Iroda (EFI) április 22-én, a „Föld Napja” alkalmából tartotta havi sétáját.

A séta a címében és tartalmában a Lajta-zsilip, a Rókadomb és Nagy Béla zártkertjének a megtekintését tűzte ki célul.

A program résztvevői az UFM sportcsarnoknál gyülekeztek, és Beregszászi Balázs munkatársunk vezetésével a Lajta kishídtól a főági töltésen sétáltak a város feletti zsiliphez. A résztvevők itt főként a Lajta magyarországi szakaszának a 19. századtól induló szabályozásáról hallhattak, és megismerhették a közigazgatásban betöltött szerepét is. A Lajta ugyanis nem csak országhatár volt, hanem 1849-ig a járásbeosztást is meghatározta, Lajtán inneni és Lajtán túli járásra bontva Moson vármegyét.

A Lajta szabályozását kezdetektől fogva nem medermélyítés és töltés magasítással kívánták megoldani, hanem oldalági árapasztó csatornák létesítésével. Így jött létre a Balparti csatorna, a Jobbparti csatorna (Vármegyei Árok) és a Rétárok. Eleinte a Moson vármegyei mérnökök, földmérők feladata volt ezek további fejlesztése, rendszeres gondozása, amit 1895-től a Rábaszabályozó Társulás, majd 1911-től a Lajta Vízrendező Társulat végzett. Az utolsó és a jelenlegi állapot tervezése a Lajta felső és alsó szakaszára 1907-ből a Pozsonyi Kultúrmérnöki hivataltól származik és Nagymihály Pál nevéhez kötődik, megvalósítása pedig a Rábaszabályozó-Társulathoz. 1909-ben, Szenczy Tivadar mérnök vezetésével kezdték meg az árvízvédelmi munkálatokat, és 1910 nyarára elkészült Magyaróváron az 5 nyílású 20 méter széles Lajta vasbeton zsilip (felújítása 2014–2015 folyamán történt). Ez tette lehetővé Magyaróvár belvárosában a Lajta-csatorna (Stadtgraben) 656 méteres szakaszának a föld alá csatornázását. Ezt még Hőnel Béla tervezte 1903-ban, kivitelezésére pedig 1910 után került sor.

A Jobbparti csatorna mentén tovább sétálva a második állomás a Rókadomb vagy régi nevén a Templomdomb volt. A Rókadombon 1943-ban régészeti ásatásokat folytattak melynek eredményeként 34 sírt tártak fel. Árpád-kori vagy késő középkori temető lehetett, amely végül a török időkben pusztult el. A domb tetején sok kő, tégla, építési törmelék került elő és valószínű, hogy egy nagyobb építmény, egy díszes templom alapfalai lehettek. A 17. század második felében az ellenreformáció miatt betiltották a protestáns vallásgyakorlást, ezért az evangélikusok minden bizonnyal a városfalon kívül gyülekezhettek. Ez a választott vagy kijelölt hely lehetett a Scheidkirchen.

A Rókadomb Mosonmagyaróvár legmagasabb pontja, tengerszint feletti 125,1 méter magasságával. A magassági pontot jelölő műtárgy azonban már nem látható.

A tavaszi természetjáró sétának kedvezett az időjárás és különösen jól esett visszafelé betérni Nagy Béla – a Mosonmagyaróvári Kertbarát Kör oszlopos tagjának – Lajta-menti zártkertjébe. Az ő kertjében tartják a kertbarátok évről-évre a tavaszi metszési bemutatót, sőt már a Gazdasági Akadémia metszési szaktanfolyamának is a gyakorlati helyszíne. Béla bácsi büszkén mesélt a kert négy évtizedes történetéről, a gyümölcsösében nevelt fákról, zöldségekről, virágokról és a szőlőről. Pihenésképpen pedig ülőhellyel és zsíros kenyérrel kínálta a hozzá érkezőket. Sőt, a kertbarátok borbírálatán aranyérem díjnyertes fehér bianka és vörös otelló bor is előkerült.

Az 5,5 kilométeres gyalogtúrán 24 fő vett részt, és összesen három és fél órát töltöttek a szabadban, a folyóparti friss levegőn.

A képek itt megtekinthetők a sétáról.