Jelenlegi hely

I. világháborús emlékművek (Kápolnásnyék)

Kápolnásnyék

Avatás: 1925. december 13. (1925. december 19.)

Alkotó: Kollátor Henrik

Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága jóváhagyta Kápolnásnyék község képviselő-testületének 1925. május 20-án hozott határozatát, amelyben arról döntöttek, hogy egy szobor felállításával örökítik meg a világháborúban elesett hősök emlékét. Az elöljárók a bemutatott tervek közül Müller Tibor tervét fogadták el, amelynek megvalósítására, illetve egyéb kapcsolódó költségekre háromezer-kétszáz aranykoronát irányoztak elő, amit az 1925., 1926. és 1927. években kiszabásra kerülő 10%-os pótadóból kívántak fedezni.[1] 1927-ben, amikor a község elöljárói az elkészült hősi emlékműről küldtek tájékoztatást a Székesfehérvári járás főszolgabírájának, tervezőként Müller Tibort, készítőként pedig Kollátor Henriket jelölték meg. Az avatás a jelentés szerint 1925. december 19-én történt.[2] Egy következő felmérés szerint az emlékművet már 1925. december 13-án leleplezték, és az ünnepségen Ábele Ferenc altábornagy is részt vett.[3]

Ezt követően, csak több mint hat évtizeddel később, 1989-ben került ismét szóba a hősi emlékmű ügye, amikor a település vezetői az első világháborús emlékmű átalakításáról, a második világháború áldozatainak emléktábláival való kiegészítéséről döntöttek. A felújított emlékmű avatásának időpontját 1989. december 23-ra tűzték ki.[4] A Fejér Megyei Hírlap 1989. szeptember 19-i számában részletesen olvashatóak a nagyközségi közös tanács döntését megelőző történések. Kiderül a cikkből, hogy 15-féle terv készült, köztük szó volt arról is, hogy külön emlékművet állítanak a második világháború áldozatainak emlékére. Az aktivisták a pénzadományok mellett szavazatokat is gyűjtöttek a különböző elképzelésekre, amelynek eredményeképpen végül 100420 Ft jött össze, és az első világháborús emlékmű kiegészítésére tett javaslat nyerte a legtöbb voksot. A tanács az összegyűjtött összeget megduplázva hozott döntést a székesfehérvári Szigeti Gyula tervének megvalósításáról.[5]

Jegyzetek

[1] MNL FML IV. 402a. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1925. 300. p.

[2] MNL FML IV. 401b. Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánjának iratai. Katonai emlékművek. 2234/1927.

[3] Uo. 5035/1928.

[4] MNL FML XXIII. 832b. Velence, Kápolnásnyék, Nadap és Sukoró Nagyközségi Közös Tanács irata. Tanácsülési jegyzőkönyv. 1989. december 18.

[5] Fejér Megyei Hírlap. 1989. szeptember 19. 3. p.

MNL FML IV. 401b. Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánjának iratai. Katonai emlékművek. 2234/1927.

MNL FML IV. 401b. Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánjának iratai. Katonai emlékművek. 2637/1928.

MNL FML IV. 401b. Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánjának iratai. Katonai emlékművek. 5035/1928.

Kápolnásnyéki képeslap. Országos Széchényi Könyvtár

Kápolnásnyéki képeslap. Országos Széchényi Könyvtár

Kápolnásnyéki képeslap.MNL FML XV. 24e. Képeslapok

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

Kápolnásnyéki világháborús emlékmű. Fotó: Kovács Attiláné 2019.

 

Avatás: 1989. június 28.  – Izraelita temetőben

Alkotó: nem ismert

A kápolnásnyéki izraelita temetőben lévő első és második világháborús emlékmű avatására 1989. június 28-án, a deportálások 45-ik évfordulóján került sor. Az emlékmű állításának előzményeiről és az ünnepségről az Új Élet című újságban a következők olvashatóak: „A temető megtisztítását és helyreállítását a helybeli Híd-Társaság, valamint a Kadirna Zsidó Cserkész Csapat fiataljai végezték el társadalmi munkában. Jelentős anyagi segítséget nyújtott a KPM (22 teherautónyi szemét és törmelék elszállításával), a Községi Tanács, az Agrocomplex és a Termelőszövetkezet. A földből előkerült a hajdani zsinagóga egyetlen megmaradt darabja, az első világháborús hősi halottak emléktáblája. Ezt szépen felújították, s ennek mintájára készült az új emléktábla is, amely 101 helybeli zsidó deportálását és mártírhalálát örökíti meg.

Az ünnepség a kápolnásnyéki református templomban előadás-sorozattal kezdődött. Szénási Sándor református lelkész (az ünnepség szervezője) „Izrael népe és a Kijelentés” címmel tartott előadást, majd a helybeli zsidó hitközség történetét ismertette. Ezután Raj Tamás rabbi a Biblia utáni zsidó történelem fő irányelveiről beszélt. Slomo Marom, az izraeli érdekképviseleti iroda vezetője Izrael Állam kialakulásának körülményeit és mai problémáit fejtegette. Végül Fűzfa Júlia operaénekes héber dalokat adott elő nagy sikerrel.

A temetőben, a művészien kialakított új emléktábla tövében ugyancsak Fűzfa Júlia énekelt egy jiddis dalt, majd Raj Tamás rabbi mondott avató beszédet. Gyászima és kadis következett, majd Szénási Sándor lelkipásztor köszönte meg a közreműködők áldozatkész segítségét. A megható ünnepségen — többek között — részt vett Zoltai Gusztáv, a MIOK Kulturális Központjának igazgatója, Oláhné Surányi Ágnes, a Velence- Kápolnásnyéki Tanács elnöke, Ferenc József, a helyi KPM vezetője, községi elöljáró, valamint több egyházi személy és teológus.”[6]

Szénási Jonathan Sándor a nyolcvanas években Kápolnásnyéken gyakorolta lelkipásztori hivatását, amikor is felfigyelt arra, hogy a helyi gyerekek a zsidó temetőbe mentek játszani. Nem hagyta nyugodni a temető elhanyagolt volta, ezért támogatókat keresett a rendbetételére, sőt, a temető bejáratától pár méterre álló téglaoszlopokkal kerített emlékfal a két keze munkája. A kilencvenes évektől önkéntes zsidó fiatalok is segítettek neki nyaranta a munkában. A református tiszteletes 2000 ótaa Közép-dunántúli Országos Büntetés-végrehajtási Intézet börtönlelkésze, szervezésében pedig a baracskai fogvatartottak is jöttek évente kétszer egy-egy napra a temetőt rendbe tenni.[7]

A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány a Civil Alap – 2014 pályázati program támogatásával helyreállította a kápolnásnyéki zsidó temetőt, illetve az első világháború és a holokauszt zsidó áldozatainak emlékfalát a holokauszt 70. évfordulójára. A helyreállításra azért volt szükség, mert az eltelt évtizedekben a kápolnásnyéki zsidó temető és az ott található, az első világháború és a holokauszt zsidó áldozatainak emlékfala jelentős állagromláson ment keresztül.

2015-ben, a több hónapon keresztül zajló rekonstrukciós munkák eredményeként helyreállították és restaurálták a temetőben található 124 sírt. A sírkövek visszakerültek eredeti helyükre, a kettétört, vagy megrongálódott sírokat pedig eredeti állapotuknak megfelelően állították helyre. A pályázati forrásnak köszönhetően kerítés épült a temető köré, amely így már egyértelműen elhatárolja a területet a szomszédos telkektől. A parcellák között az út ismét járható, megtörtént a kertrendezés is. A temető bejáratánál található két emléktáblát szintén helyreállították, a rajtuk lévő feliratok ismét olvashatóak. A bejárati frontra, az emléktáblák elé kovácsoltvas kerítés épült, és térkő burkolatot fektettek le.[8]

Jegyzetek

[6] Új Élet. 1989. augusztus 15. 4. p.

Fejér Megyei Hírlap. 1989. június 29. 8. p

Új Élet. 1989. augusztus 15. 4. p.

A Velencei-tavi Kistérségért Alapítvány alkalmi kiadványa, harmadik, bővített kiadás. 2019. 16. p