1997 óta november 3-án ünnepeljük a Magyar Tudomány Napját. Az emléknap 1996 óta létezik, a Magyar Tudósok Világtalálkozóján jelölték ki ezt a napot a tudomány ünnepének. A november 3-i dátum az 1825-ös pozsonyi országgyűléshez kötődik, gróf Széchenyi István ezen a napon ajánlotta fel birtokai egyévi jövedelmét a Magyar Tudós Társaság létrehozására (a társaság 1845-től hivatalosan Magyar Tudományos Akadémia néven működik). A jeles naphoz kapcsolódóan ezen a héten Lánczos Kornél (1893–1974) fizikus, matematikus, egyetemi oktatóra emlékezünk.

A későbbi tudós Lőwy Kornélként látta meg a napvilágot 1893. február 2-án Székesfehérváron. Édesapja Lőwy Károly várpalotai, később székesfehérvári ügyvéd (23 évig a székesfehérvári Ügyvédi Kamara elnöke volt és betöltötte a Székesfehérvári Izraelita Hitközség elnöki posztját), édesanyja Hahn Adél (1886. június 29-én kötöttek házasságot). Anyai nagyanyja Oskola utcai házában cseperedett a kis Kornél a Lőwy család első gyermekeként (Lánczos Kornél szülőháza ma már nincs meg az Oskola utcában, a második világháború idején érte bombatalálat). Négy testvére – Andor, Anna, György és Gizella – már az akkori Megyeház tér 4. számú házban született (ma Szent István tér 2–3., az MNL Fejér Megyei Levéltárának 3. számú épületrésze), ebben az épületben működött az édesapa ügyvédi irodája is. Dr. Lőwy Károly 1906 júniusában kérvényezte, hogy gyermekei családi nevüket Lőwyről Lánczosra változtathassák (a belügyminiszter 1906. június hó 20-án kelt 76456/III.C/1906 számú rendelkezése tette lehetővé a névváltoztatást a Lőwy gyerekek számára, az édesapa 1939-ben bekövetkezett haláláig megőrizte születési nevét).

Középfokú tanulmányait a Ciszterci-rend Szent István Gimnáziumában kezdte meg 1902 szeptemberében. Jó magaviseletű tanuló volt, írásképére az „elég rendezett” minősítést kapta, jegyei is jellemzően jó minősítésűek, egyedül testnevelésből kapott több alkalommal elégséges jegyet. A testgyakorlásra kapott rosszabb érdemjegyeket indokolhatja az a tény is, hogy sokat betegeskedett. Az ebből eredő sok távollét miatt az 5. osztályban német nyelvből és görögpótló irodalmi olvasmányokból kiegészítő vizsgát kellett tennie, a 6. osztályt pedig teljes egészében magántanulóként teljesítette.

Rendszeresen eljárt a gimnázium önképzőkörébe, továbbá a színészet is foglalkoztatta. A Megyeház utcai házukban tartott házi estélyen „Élőképek” című előadásban mutatta be tehetségét. Kornél Hamupipőke hercegeként debütált. Öccse Andor („Bandika”) az apródját játszotta, míg „Annuska” húga a Vörös sapka (Piroska és a farkas) című mese főszereplőjeként tűnt fel, édesanyjuk is fellépett (Beethovent játszott a színdarab háttérzenéje gyanánt). Így írt később a Székesfehérvár és Vidéke az estről: „[…] Az Élőképeket dr. Lőwy Károly ügyvéd családjánál ismerősök körében a múlt héten házi estélyként adták elő és azokat nagyobbítva, több szereplő közreműködésével ismételnék meg. A gyermekmesék egy részét elevenítik meg e képek. […] A bevezető képet, követik a végigálmodott gyermekmesék […].  Hamupipőke. Személyesítője Stauber Pannika (fehér ruhában, nyitott hajjal) a kertajtóban ülve, amint a galambok segítik neki a borsót kiválasztani a lencséktől; a második jelenetben jön a herczeg (Lőwy Kornél, szőke parókával, kék selyem ruhában, piros bársony köpenynyel, aranyos karddal), kinek apródja (Lőwy Bandika, olyan kosztümben, mint a herczeg, csak kevesebb dísszel) fölpróbálja a czipőt Hamupipőke lábára; a mostoha anya (Klein Mariska k. a., világos selyem ruha, kékkel diszitve) és a mostoha nővérek (Klein Jolánka és Erzsike, fehér ruhában, rózsaszínnel és fehér gyöngydísszel) jelenete zárja be a képet.” A fehérvári izraelita nőegylet felvetette, hogy a koncerttel egybekötött színi előadást saját köreiben ismételten megtartsa a nagyközönség részére (arról nincs információnk, hogy volt-e végül második előadás).

Lánczos Kornél 1910. június 20-án érettségizett, jeles eredménnyel. Az iskolai éveiről később így számolt be: „Nem jognak éreztük a tanulást, hanem kiváltságnak, amiért keményen meg kell dolgozni. Gimnáziumi neveltetésünk magas színvonalú volt. Nem arra gondolok, amit tanultunk, hanem arra az attitűdre, ami ott életreszólóan kifejlődött bennünk. Csodálatos érzés volt, amikor kitettek mindazon ideák hatásának, amit az emberiség alkotott. Ez az érzelmi megközelítés erősen hatott a prepubertás éveiben. Humán neveltetésünk sokfelé nyíló ajtókat tárt föl előttünk, és elindultunk a költészet, a művészet, a fizika felé. Önképzőkörben beszéltük meg intellektuális kalandozásainkat. Esszéket írtunk, előadásokat tartottunk. Elménk ráérzett e viták fontosságára. Távol tudtunk maradni a dogmatikus gondolkodástól, hiszen egy-egy téma különböző aspektusait tárgyaltuk meg egymással. Már a gimnáziumban elsajátítottuk azt a tapasztalatot, hogy ugyanazt többféle irányból lehet megközelíteni.” Az egykori alma mater szintén tisztelettel, relikviák gyűjtésével őrzi híressé vált tanítványa emlékét.

Tanulmányait 1911 szeptemberétől a budapesti Királyi Magyar Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán folytatta. Hallgatott filozófiát és matematikát (Beke Manó, Rados Gusztáv és Fejér Lipót előadásait), illetve elméleti és kísérleti fizikát (utóbbit Eötvös Lorándnál végezte). József Műegyetemi (ma Budapesti Műszaki Egyetem, BME) órákon is részt vett: rendszeresen bejárt Zempléni Győző elméleti fizikai előadásaira (az előadó foglalkozott azzal az ún. maxwell-i elektrodinamikával, ami később Lánczos doktori tézisének alapja lett). 1916-ban matematika–fizika szakos tanári diplomát szerzett.

1916-tól 1920-ig Tangl Károly kísérleti fizikus tanársegédje volt a Műegyetemen, ahol laboratóriumi kísérleteket vezetett (vegyészmérnök hallgatók vehettek részt az óráin). 1919-ben kezdte el írni doktori értekezését.

A műegyetemi tanársegédi szerződés lejártát követően – vélhetően a bevezetett numerus clausus miatt is – külföld felé fordult az érdeklődése. 1920-ban belépett a Német Fizikai Társaságba (1922–1944 között a jegyzői tisztet is ellátta). Számos külföldi egyetemen folytatta kutatói tevékenységét, így Freiburgban (1921–1924 között Franz Himstedt professzor tanársegédje volt az egyetemen), Frankfurt am Mainban (1924), majd Berlinben (a Humboldt Egyetemen 1928 és 1929 között Einstein munkatársa volt).

Több nagynevű fizikussal levelezést folytatott. Sajnálatos módon Zempléni Győző elhunyt az olasz fronton 1916-ban, így a disszertációjának tervezetét Albert Einsteinnek, Max von Lauénak, Max Karl Ernst Ludwig Plancknak és Arnold Sommerfeldnek (együtt is dolgoztak még doktorálása előtt) küldte el. 1919. december 3-án kelt levelében az alábbiakat írta Einsteinnek: „Megkíséreltem, hogy az elektronelmélet számára új utat nyissak. Munkám a speciális relativitás elvére támaszkodik: Az általános relativitáselmélet megszületése az egész munkát anakronisztikussá teheti. Mégis azt hiszem, hogy az itt képviselt álláspont akkor is méltó a figyelemre, ha 10 évet késett. Két esztendeje dolgozom a témán. Kérem, engedje meg, hogy nyomtatásban munkámat [Önnek,] Albert Einsteinnek és Max Plancknak, a konstruktív spekuláció két nagy zászlóvivőjének ajánljam. Kiváló tisztelettel Löwy (Lánczos) Kornel.” Legelső levele végül rendszeres levélváltáshoz vezetett Einsteinnel, a következő 35 év alatt 54-szer kereste meg tudóstársát (levelezésüket az Einstein-archívum őrzi, a részlet a 15206. számú kéziratból származik). 1920. január 22-én Einstein már válaszolt: „Munkáját oly részletességgel olvastam, amit mai túlterheltségem megengedett. Így mondhatom, hogy az derék és eredeti gondolati munka, amelynek alapján Ön méltó a doktorátusra. A nekem szánt megtisztelő ajánláshoz szívesen hozzájárulok.” (Einstein-archívum, 15207).

1921-ben doktorált Ortvay Rudolfnál a Szegedi Tudományegyetemen, disszertációja „A Maxwell féle éter-elmélet függvénytani vonatkozásai” címet viselte és fizikai térelmélettel, illetve alkalmazott analízissel foglalkozott. Lánczos Németországból visszajárt a fehérvári szülői házba, illetve a tekerespusztai családi birtokra is, itt találkozott Ortvay Rudolffal (Lánczos és Ortvay levelezése az Akadémiai Könyvtár Ortvay-hagyatékában található meg).

1924-től Frankfurtban dolgozott Erwing Madelung mellett a Maxwell- és Einstein-féle értelemben vett klasszikus térelmélettel foglalkozott. 1927-ben kapta meg egyetemi magántanári kinevezését Frankfurtban. A hallgatók között figyelt fel Rupp Mária Erzsébetre. Lánczos Kornél és Rupp Mária 1928. január 5-én kötött házasságot.

1928. év végén került Lánczos a berlini egyetemre, mivel Einstein mellett megürült egy tanársegédi állás. Szilárd Leó hívta fel Einstein figyelmét Lánczos Kornél tehetségére. Einstein 1928. szeptember 29-én ezt írta Madelungnak: „Amikor Lánczos úrral megbeszéltem a relativitáselmélet néhány problémáját, az a benyomásom támadt, hogy a következő évben gyümölcsöző lenne vele együttműködnöm. Kérem Önt, járuljon hozzá, hogy Lánczos Úr Frankfurtban egy év szabadságot kapjon, hogy velem itt Berlinben dolgozhasson.” Az egyéves együttműködés leteltével új horizontok nyíltak meg Lánczos előtt.

Maga mögött hagyta Frankfurtot és 1931-től az USA-ban élt és dolgozott. Először a Prudue Egyetemen oktatott West Lafayette-ben (Indiana Állam, Tippecanoe megye), ahova Karl Lark-Horowitz hívta meg előadónak. A puritán körülmények ellenére elvállalta az állást. A fizika tanszék Lánczosnak hála rövid idő alatt a félvezető-kutatás fontos központjává vált. A tudós egy másik kutatási területre is rátalált ebben az időszakban és elkezdett alkalmazott matematikával foglalkozni. „Úgy tekintem a matematikát, mint nyelvet, amelyen a világegyetem beszél hozzám” – nyilatkozta a tudós. Tanárként is nagy népszerűségnek örvendett, mivel a legbonyolultabb témákat is könnyen érthető nyelvezettel tárta hallgatói elé.

Mária eközben súlyosan megbetegedett és Magyarországra költözött a Lőwy-Lánczos család fehérvári házába, mivel csak itt tudták megfelelően ellátni a tuberkulózisos asszonyt. A férj Amerikában maradt (Lánczosné a betegsége miatt nem kapott beutazási engedélyt az országba), ahol féléves kurzusokat vállalt, hogy haza tudjon utazni feleségéhez és szüleihez, illetve folytathassa kutatásait, mivel azokat az egyetem nem támogatta. 1933-ban megszületett a Lánczos házaspár fia, Elmar Pécsett.

1938-ban az Empirikus és analitikus függvények trigonometrikus interpolációjáról tanulmányt jelentetett meg. 1940-ben Lark-Horowitz és kutatótársa, Danielson a nitrometán vegyület szerkezetét röntgenezte, amihez Lánczos kidolgozott egy mátrixos módszert, melynek segítségével gyorsan ki lehet számítani a vizsgálathoz szükséges Fourier-együtthatókat (bővebben: https://tinyurl.com/fourier-egyutthatok-ELTE). 1942-ben Lánczos publikálta eljárását, amit 24 évvel később Philip Rudnick is kamatoztatott a számítástechnikában.

Szabadidejében Kornél rendre hazatért, részben azért, hogy családjával lehessen és feltöltődhessen, részben előadásokat tartani például az ún. Ortvay kollokviumokon. Lánczosné Mária 1938-ban hunyt el hosszú betegeskedés után. Lánczos Kornél 1939-ben kapta meg az amerikai állampolgárságot, ekkor hazatért fiáért, hogy az USA-ba vigye. A család többi tagja nem tartott velük, ennek később szörnyű következményei lettek.

Lánczos Kornél az egyetem mellett az amerikai Nemzeti Szabványügyi Hivatal (National Bureau of Standard) matematikusa volt 1943 és 1944 között. Egy olyan algoritmus létrehozásán fáradozott, mely megoldást nyújt akkor is, ha az ismert grafikus metódusok nem adnak választ.

A hazájától távol élő tudós számára 1944–1945 a gyötrelmek időszaka lehetett. 1944 júniusában Kornél édesanyja, Anna húga, Andor öccse családjával egyetemben Auschwitzba került (Lőwy Károly még 1939-ben elhalálozott). Közülük egyedül Kornél unokaöccse, Lánczos György került ki élve a haláltáborból. Lánczos Gizella, Kornél másik húga szintén túlélte a háborút. Lánczos György később beszámolt a Fejér Megyei Hírlapnak családja sorsáról: „[…] A megmaradt papírokból tudjuk, hogy 2700 ember volt akkor ott, akiket azután június 11-én deportáltak Birkenau-Auschwitzba, a megsemmisítő táborba. A szelektálásnál apámmal maradtam, édesanyámat elszakították tőlünk, soha többé nem láttam. […] Apám vigyázott rám, előttem állt a sorban, és németül szólt a szelektáló SS-tiszthez: Er ist mein Sohn, vagyis ő az én fiam. Ennek a tisztnek a jóindulatán múlott, hogy a munkaképesek oldalára állhattam. Körülbelül egy hónapig voltunk még együtt rettenetes körülmények között apámmal, míg egy éjszaka elvitték a dachaui táborba. Ott halt meg 1945. márciusának végén, egy hónappal azelőtt, hogy az amerikaiak felszabadították táborukat. Én Mauthausenből május 4-én szabadultam. […] Felépülésem után Székesfehérvárra jöttem, szüleim és barátaim közül senkit nem találtam. Egy évig vártam, hogy valaki majd csak hazajön, de hiába. 1946. június elsején hagytam el az országot.”

1946-ban Lánczos Kornél a Boeing repülőgyár (Washington Állam, Seattle) kutatómérnöke lett (1949-ig) és a repülőgépek szárnyrezgésének minimalizálására dolgozott ki egy eljárást (a „Lánczos-féle módszert” napjainkban az űrszondák pályájának számítógépes programozásánál alkalmazzák). 1947-ben előadássorozatot is tartott a seattle-i Washington Egyetemen.

1949-ben a Los Angeles-i Californiai Egyetem Numerikus Analízis Intézetének professzora lett. 1949-ben jelent meg első tankönyve „A mechanika variációs elvei” címmel, amit Einsteinnek ajánlott (négy alkalommal nyomták újra).

1952-ben Dublinba tette át székhelyét, itt – Erwin Schrödinger invitálására — a dublini Felsőfokú Tanulmányok Intézetének vendégelőadója lett. 1954-ben az intézmény Elméleti Fizika Tanszékének vezető professzorává nevezték ki. Végre biztosított lett számára a nyugodt körülmények között végezhető tudományos kutatás. 1954-ben ismét megnősült, elvette Ilse Hildebrandot Münchenben.

1956 és 1974 között 7 munkát publikált, elsősorban tudománytörténeti témakörben írt a térfogalom fejlődéséről, illetve két könyvet Einstein világáról. Ezen felül számos tanulmánya jelent meg szakfolyóiratokban. 1960-ban elnyerte az amerikai matematikai társulat Chauvenet-díját. 1972-ben a Manchesteri Egyetem audiovizuális csoportja portréfilmet készített a tudósról. A Trinity College, a dublini Nemzeti Egyetem és a frankfurti egyetem egyaránt tiszteletbeli doktorává fogadta. Emellett tagja volt az Ír Királyi Akadémiának és az Eötvös Loránd Fizikai Társulatnak. Hivatalosan 1968-ban vonult nyugalomba, de továbbra is folytatta szakírói tevékenységét. Többször hazalátogatott Magyarországra Európába való visszatelepülését követően.

1974-ben úgy érezte, hogy megtalálta a módszert, Einstein relativitáselméletének tökéletesítéséhez: az idő (a negyedik dimenzió) is pozitív előjellel kell, hogy szerepeljen a képletben a negatív helyett. Sajnos nem érte meg a tanulmány nyomtatásban való megjelenését. 1974. június 24-én szívroham érte Budapesten, másnap hajnalban elhunyt. A Kerepesi úti temetőben helyezték végső nyugalomra. Marx György akadémikus és Scheiber Sándor főrabbi, az Országos Rabbiképző Intézet igazgatója méltatta az elhunytat a gyászszertartáson.

Unokaöccse, Lánczos György így emlékezett vissza a szeretett rokonra: „[…] A háború után, 1966-ban találkoztunk Párizsban, amikor feleségemmel Franciaországba utaztam, ő pedig Dijonban egy kongresszuson vett részt. A vasútállomáson vártunk rá, igazi jelenség volt, amikor feltűnt lobogó fehér hajával. Együtt töltöttük a zsidó újév ünnepét, templomba, múzeumokba jártunk. Nem csak zseniális tudós, de bűbájos ember is volt. Mindenkinek segíteni akart. Rajongott mindenért, ami szép, és ha ezt felfedezte valamiben, vagy valakiben, az azonnal helyet kapott a szívében. Jártuk az utcákat, és ő kapcsolatot tudott teremteni mindenkivel. Bárhol járt, ott szerették és tisztelték. Ebben az időben már az írországi Dublinben élt második feleségével, Elzával. Később hallottam, hogy lakása központja volt a város kulturális életének. Ő maga is szépen zongorázott, de emellett körbe vette magát a művészeti élet kiemelkedő képviselőivel. Újabb adalék volt számomra, amikor betekinthettem a jeruzsálemi egyetem Einstein-archívumába. Itt őrzik azt a kilencvenkilenc levelet, amelyet a világhírű fizikus váltott Kornéllal […], ezekből a levelekből derült ki a számomra, hogy hiába volt nagy tudós, élete utolsó, írországi éveitől eltekintve, elég nehéz körülmények között élt. Készült hozzánk Izraelbe, azt mondta, addig nem halhat meg, amíg nem jár a Szentföldön. Indulása előtt néhány nappal azonban Budapesten élő Gizi húga eltörte a lábát, és hozzá utazott, hogy neki segítsen. Én levelet kaptam tőle, azt írta, szeptemberben érkezik, 1974. június 24-én azonban Budapesten szívinfarktusban meghalt.”

A levéltár épületének falán 1991. május 17-e óta (1991 volt a Eötvös Társulat centenáriumi éve) emléktábla hirdeti, hogy „Ebben a házban töltötte ifjúságának éveit 1893-tól 1911-ig Lánczos Kornél, a matematika és fizika kiváló művelője, a kvantummechanika és a relativitáselmélet világszerte ismert tudósa.” Székesfehérváron 1993 óta (Lánczos születésének centenáriuma) alapítvány ápolja emlékét. 1996-ban, az egykori Budai úti gyalogsági laktanya tiszti épületben nyílt meg a székesfehérvári Lánczos Kornél Reálgimnázium.

Amennyiben többet szeretnének tudni Lánczos életéről, figyelmükbe ajánljuk a Fejér Megyei Levéltár Közleményei sorozat 15. kötetét. A Lánczos Kornél 1893/1993 című kiadvány megvásárolható intézményünkben 1000 forintos áron. Elérhetőségeink: MNL Fejér Megyei Levéltára, Székesfehérvár, Szent István tér 2–3., telefonszám 06-22/313-052, e-mail: fml@mnl.gov.hu. További kiadványainkról itt tájékozódhatnak: http://mnl.gov.hu/mnl/fml/kiadvanyaink.

Felhasznált irodalom:

• http://mek.oszk.hu/04000/04093/html/szocikk/13041.htm
• https://regi.sofar.hu/lanczos-kornel/
• https://www.bme.hu/egyetem-multja-tortenete
• J. Mező Éva: Legendák között élni In: Fejér Megyei Hírlap, 2005. november 19., 271. szám, 15. p.
• Lakat Erika (szerk.): Zsidó Kultúrtörténeti emlékek Fejér megyében
• Magyar életrajzi lexikon
• Marx György: Lánczos Kornél http://fizikaiszemle.hu/old/archivum/fsz9303/mgy9303.html
• Ronyecz József: Lánczos Kornél útja Székesfehérvártól Székesfehérvárig In: Lánczos Kornél 1893-1993 – Fejér Megyei Levéltár Közleményei 15. (Székesfehérvár 1989)
• Végh Ákos László: Lánczos Kornél https://albaarchivum.hu/lanczos-kornel-1893-1974/

Szerző: Szima Viktória