Adok neked "kígyót-békát" - Hüllők és kétéltűek a patikafiókból

A gyógyszerkincsben évszázadokon át előkelő helyet foglaltak el az állati eredetű drogok: kőrisbogár, ezerlábú, földigiliszta, vipera, sőt még múmiapor is kerülhetett a tégelyekbe és patikaüvegekbe. Torkos Jusztus János 1745. évi Taxa pharmaceutica Posoniensis ("pozsonyi taxa", aműről bővebben: https://www.facebook.com/FMLeveltar/posts/1194981860846305/) c. árszabásában „Az Élő Állatok Neműből Való Szerek” közt tárgyalta a meghökkentő állati és emberi származékokat. A kötet megtalálható a Magyar Nemzeti Levéltár Fejér Vármegyei Levéltára szakkönyvtárának muzeális gyűjteményében, de online is elérhető a hungaricana felületén (https://library.hungaricana.hu/hu/view/ORSZ_ORVO_Muzealis_24_Torkos_Taxa_pharmaceutica/?pg=0&layout=s).

Torkos Jusztus János: Taxa pharmaceutica Posoniensis, 1745

A gyógyszerkincs megközelítőleg 4%-a – dr. Grabarits István kutatása szerint – állati eredetű, ebbe természetesen beleértendőek olyan szerek is, mint a gyapjúzsír (lanolin), a csukamájolaj, a méhviasz és a kígyóméreg is.

Az állati orvosságoknak különleges gyógyító erőt tulajdonítottak különböző analógiákon – többek között szín- és alakanalógián – keresztül, például a szarvasagancsot potencia-problémákra, a kutya háját szédülésre ajánlották. A gyík, a krokodil, a teknős, sőt a tengeri gyík (Scincus marinus, stancamanca, szkink) sem úszta meg a gyógyszerészek “áldásos tevékenységét” és szárítva vagy feldolgozva, de bekerültek a patikai tégelyekbe és fiókokba. A vágyfokozónak tartott stancamanca például szárítva és levendulával kitömve került forgalomba.

Scincus marinus, magyarul stancamanca, tengeri gyík vagy szkink

A mérgező állatok (kígyó, szalamandra, varangy, vipera) húsa kedvelt gyógyanyag volt, a viperát bizonyíthatóan mérgezések ellen javallották.

A terjék (alexipharmacon, confectio Andromachi, theriaca, Theriaca Andromachi, törjék) az ókor egyik leghíresebb ópium- (mákony, máktej) és egyben hüllőtartalmú orvossága volt, amely hosszú századokon át a patikák polcán várta a vevőket. A legenda szerint először Andromakhosz, Nero császár (Kr. u. 37–68) orvosa állította össze 70-féle szerből. Eleinte mérges kígyók részeiből és természetesen máktejből készült és állati mérgek ellen vetették be. Később a toxikus eredetűnek tartott járványok és betegségek ellen is alkalmazták.

Sokféle receptje létezett, fő összetevői a kígyó mellett az ópium, vörösbor, angyalgyökér, kígyószisz, macskagyökér, fahéj, kardamon, mirha, kén, rozsdapor, méz voltak. A terjék receptje megtalálható az 1618-ban kiadott Pharmacopoea Londinensis-ben (London diszpenzatórium, Londoni gyógyszerkönyv; lásd 88–89. oldal), mivel az összetevők száma meghaladja a hatvanat, így csak ízelítőt adok belőlük: tettek bele thébai ópiumot, viperás habcsókot, szárított rózsát, dalmát nőszirmot, édesgyökér levet (vagy kivonatot), terpentint (terebinthia, fenyőgyantából párolt híg olaj, oldószer), lemnoszi pecsétföldet, mirhát, gumiarábikumot, sáfrányt, fehér és fekete borsot, tárnics gyökerét, édeskömény magját, valódi fahéjat (ceyloni fahéj), kardamom magot, hódonyt (castoreum), bécsifüvet (Nardi celtica, Saliunca, római nárdus), ezerjófüvet, júdeai bitument (bitumen judaicum, júdeai aszfalt, magyarul „keniő”-nek is nevezték).

Zey András 1744-es Olajoknak több másféle nagy hasznú orvosságokkal egyben, mellyek az ember egészségére mind kivül, mind belől igen hasznosan szolgálhatnak, declaratioja […] című művében az olajok felsorolása közt a velencei terjék is feltűnik, ebből következtethetünk a szer halmazállapotára: „A’ Venetziai Terjéknek Hasznai. 1. Ez a’ Terjék igen jó és hasznosminden Contagio [ragály] ellen, reggel egy nagy borsónyit meleg serben bévenni, a’ kis gyermek pedig félannyit bévévén jól megnyugszik utána […].” [Zey András, 1744, 2–3. pp. (részlet)]

A leírtak alapján egy meglehetősen egynemű, folyadékban oldható orvosság lehetett, mivel az olajok között mutatja be a szerző, feltételezhetjük, hogy sűrűsége a zsiradékokéra emlékeztetett és elég puha volt ahhoz, hogy könnyen lehessen porciózni.

Mai szemmel igen meghökkentő, hogy egy gyermeket ópiumtartalmú orvossággal kínálnak, de a 19. században az ópiátok erőteljesen képviseltették magukat a fájdaloműző háziszerek között. A laudánum (a 17. század végén találták fel) 10 százalék ópiumot és majdnem 90 százalék alkoholt tartalmazott, emellett ceyloni fahéj, illetve sáfrány került bele (elsősorban ízesítő és színezőanyag gyanánt), a gyógyszert demenciára, epilepszia ellen, asztmára, sőt kolera ellen is alkalmazták.

Az 1831-es Fejér vármegyei kolerajárvány idején kelt számla, amelynek harmadik sorának végén bukkan fel a laudánum (rövidítve, laudanként), a nyugtát Braun József, a székesfehérvári Fekete Sas gyógyszertár (ma SZIKM Fekete Sas Patikamúzeum) patikusa/tulajdonosa állította ki. [Az irat jelzete: MNL FML IV. 3.e) Fejér Vármegye Nemesi Közgyűlésének iratai (Acta congregationalia). Kolerabizottsági iratok (1831–1832)]

A képen látható Dr. Zed-féle “Sirop-Zed” tolubalzsam mellett kodeint tartalmazott, ami az ópium második legfontosabb alkaloidja (aki ismeri a Doktor House című sorozatot, annak igen ismerős lehet a kodein). Erős hatású szerekből gyógycukorkák, tinktúrák és gyógyitalok is készülhettek, a Coca-Cola nevében szereplő coca is kokaint jelölt eredetileg.

A vipera porát (vélhetően az egész állatot szárították meg és nem csupán a bőrét) felhasználták az Electuarium Orvietanum (“orvietán ellenszer”, orvietán nyalat, orviétan) előállításához, amely sok tekintetben hasonlít a terjékre, de csak 26 összetevője volt. A különleges méz tartalmú lekvárszerű, pépes gyógyszerkészítmény többek között ópiumot, fahéjat, sáfrányt, angyalgyökeret, macskagyökeret, zedoária gyökeret (Curcuma zedoaria, fehér kurkuma), nagy ezerjófüvet, örménygyökeret, bábakalács gyökeret (talán szártalan bábakalács, Carlina acaulis L.), acsalapu gyökeret (Petasites hybridus L.), boróka roob-ot (fenyőbogyóíz), mirhát és némi bort tartalmazott.

Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Viennense, 1729, 68. p.

A vipera bőrét (caro viperina) szintén gyógyhatásúnak vélték, önmagában alkalmazva (simpliciaként/egynemű szerként) vagy összetett orvosság alkotóelemeként is szóba jöhetett, például mint közkedvelt sebkezelőszer. Matthias Gottfried Purmann német sebész (1649–1711) Churgia Curiosa című munkájában szerepelő, híres kataplazmája (pépes borogatás), terjéket, vöröshagymát (Allium cepa L.), vízi fokhagymát (másként fodorka, latinul teucrium scordium L.), ciprusfa gyökeret tartalmazott a vipera bőre mellett.

A viperából trochiscus (gyógyszeres habcsók) készülhetett, ami a „Trochisci de Vipera ad Theriacam” (terjékes-viperás habcsók) nevet viselte. Az összetett orvosság receptje is fennmaradt (szabadfordítás): „Vedd viperák húsát, a bőrt, a belsőségeket, a fejet, a hájat és a farkat, majd kapros vízben főzd meg, és [tégy bele] egy kis sót (8 uncia), két unciányi kétszersültet, reszelt és szitált fehér kenyeret [kenyérmorzsát], formázz pogácskákba/turbinolává, a kezedet perubalzsammal (Opobalsamum) vagy szerecsendió olajjal […] nedvesítsd meg. Szárítsd meg őket szabad levegőn felfelé fordított szitán, gyakran forgasd meg őket, amíg jól meg nem szárad, majd tedd üvegbe vagy mázas cserépedénybe. Zárd le.” (Pharmacopœia Londinensis, 1618. évi latin kiadásban 122. p.; az 1665. évi angol kiadásban 170. p.)

Részlet a viperás habcsók receptjéből Pharmacopœia Londinensis, 1618. évi latin kiadásban 122. p.)

Az Unguentum Detutia (Unguentum De. Tutia) nevű cinkoxid tartalmú kenőcs alapanyagai közt – az olaj és a viasz mellett – gyakorta felbukkant a viperazsír, a készítményt szemkenőcsként alkalmazták.

Ung[uentum] de Tutia-t tartalmazó patikatégely (LAVIČKA COLLECTION)

A viperazsír használata egyáltalán nem a “vakvéletlen” műve, mivel évszázados hagyománya volt a viperaszármazékok használatának a szem betegségeinek kezelésekor. Ezt bizonyítja a Pharmacopoea Londinensisből való idézet: „Az elfogyasztott viperák húsa tisztábbá teszi a látást, segíti az idegrostokat, rendkívül ellenáll a méregnek, és nincs is jobb orvosság a Nap alatt a harapásukra, mint a vipera feje, amely megharapott [értsd: a sérültet], […] rákenve, a húsából nem kell egy drachmánál többet megennie.”

A viperaháj a köszvénynek is orvossága lehetett, lássuk hogyan: „[…] A’ köszvény ellen. A’ nyúlnak a’ vérét elegyíts borban, és melegits-meg, azzal kennyed. […] A’ kígyónak az hájaval kenni igen használ. […] Avagy. Ved d a’ földi bodzanak a’ gyökerét, és azt törd-meg erössen mosarban. Annakutánna facsard egy üvegben a’ levét, azt tésztában bé-takarván süsd-meg erössen a’ kemenczében, és onnat ki vévén, azzal kell kenni.” (Orvoskönyv némely füveknek hasznáról, 17. század, 206–208. recept)

A vipera húsa önmagában látáserősítő, mérge reuma elleni szer volt, akárcsak szalamandrából nyert olaj.

Kígyómarásra nem csupán kígyót használtak, hanem más hüllőt vagy annak származékát is rátehették a sebre: „[…] Kigyó maras ellen. Ha a’ kigyo vagy merges parlagi kigyó meg-mar, köttessék meg a’ seb a’ maráshoz közzel kezkenyövel vagy szijjal, de csak közzel az sebhez, hogy a’ méreg el ne fussa. Az után orvosold ezzel: zöld gyiknak a’ fejet, vagy akarmi egyeb mérges állatnak a’ fejét erössen meg-süssék, és fellyül az sebre kössék. Á mérget ki-szija ö magában.” (Orvoskönyv némely füveknek hasznáról, 17. század, 173. recept)

A teknőshúst az agyműködés serkentésére és skorbut ellen ajánlották, páncélját gyulladáscsökkentőnek és vérzéscsillapítónak használták. A krokodil fekália óegyiptomi fogamzásgátlószer összetevő volt. A hüllő preparált teste az évszázadok során számos patikába bekerült, mint különleges dekorációs elem.

A pestis és rák ellen többek között szárított „varasbékát”, vagyis varangyot használtak. A varangyból kozmetikum is készült (Aqua bufonum cosmetica, magyarul kendőző varasbéka-víz, illetve „varangyos lemosó tej”), elkészítési módját az 1729-ben kiadott Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Viennense őrizte meg számunkra: „[…] ha a béka oly tehéntejbe lett fullasztva, mely be már előzőleg többféle virág [pl. fehér rózsa, tavirózsa] is tétetett s azok megdöglése után összevagdaltatva a tejjel együtt átdestilláltattak.” (Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Viennense, 1729, 9. p.)

Részlet a békás szépítőszer receptjéből (Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Viennense-ben, 9. p.)

A kence az arcon lévő foltok tisztítására szolgált, a műben a makula kifejezés szerepel, ami jelenthet szeplőt, bármilyen foltot (pl. májfolt, akár bőrgomba), illetve más “szennyfoltot” a bőrön (pl. pattanás, szemölcs, furunkulus, karbonkulus). A kozmetikum rendelkezhetett bőrtisztító, zsíroldó képességgel, mivel egyfajta desztillált víz volt, de a beletett állatka “mágikus” okokból kerülhetett bele. A “kutyaharapást szőrivel” elv (hasonlót hasonlóval gyógyítása, analógiás szemlélet) itt is megfigyelhető: a varangy szemölcsös bőrében látták az ellenszert az emberi bőrproblémákra.

A békából, amennyiben „az elhamvasztatott, készült a „húgytarhatatlanság elléni szer”, de a gennyes, sebes lábra is béka kellett: „[…]Turós lábról. A’ békát egessék-meg, meg-törven annak a’ porával hints-meg lábadat; meg-gyógyul.” (Orvoskönyv Némely Füveknek Hasznáról, 17. század, 226. recept)

A Fekete Sas Patika (ma SZIKM Fekete Sas Patikamúzeum) jogelődjének számító fehérvári jezsuita gyógyszertár 1773-ban készült leltára szerint számos állati eredetű szert tartottak helyi szerzetesek: volt a polcokon – a teljesség igénye nélkül – ámbra, bakvér, szárított béka, bezoárkecske gyomrából való bezoárkő, cibet (cibetmacska illatos mirigyváladéka), igazgyöngy, kőrisbogár, kígyó levetett bőre, pézsma, szépiacsont, rókatüdő, továbbá borz-, eb-, hód-, medve-, vipera-, illetve emberháj (Axungia Hominis) és emberi koponyatető (Cranium Humanum) is az egyiptomi múmia (Mumiae Aegyptiacae, Mumia Vera, Mumia Transmarina) mellett.

Felhasznált irodalom:

• A latin nyelv szótára
• A Pallas Nagy Lexicona
• Alberti Andor: A kézieladás gyógyszerei
• A magyar nyelv történeti-etimológiai szótára
• Antidotarium Collegii Medicorum Bononiensis Pezzana Venezia 1783 Medicina
• Balogh Kálmán: A Magyar Gyógyszerkönyv kommentárja – A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 34. (Budapest, 1878)
• Balogh Kálmán: Gyógyszertan
• Balogh Kálmán: Orvosi Műszótár (Budapest, 1883)
• Bartal Antal: A magyarországi latinság szótára (Budapest, 1901)
• Bartók Adrien: Letűnt gyógyszerformák nyomában: A pilulakészítés múltja és jelene
• Bartók Adrienn (2010) A bölcsek köve és más folyékony gyógyszerformák.
• Bartók Adrienn: Adagolt és formázott gyógyszerkészítmények a tablettázás előtti időkből. https://library.hungaricana.hu/en/view/ORSZ_ORVO_OK_2009_206_209/?pg=180&layout=s
• Bartók Adrienn: Formázott és adagolt, szilárd és félszilárd, valamint egyéb, többnyire feledésbe merült gyógyszerformák a tablettázás előtti időkből
• Benkő Ferenc : Édességek a régi gyógyszertárakban . In: Hajdú-Bihari Napló, 1978-01-29 / 25. szám
• https://www.btb.termiumplus.gc.ca/tpv2alpha/alpha-eng.html?lang=eng&i=&index=alt&srchtxt=BITUMEN%20JUDAICUM
• Dispensatorium pharmaceuticum Austriaco-Viennense, 1729
• Dobson Szabolcs: A méz, cukor, csokoládé és kávé a gyógyszerészetben
• Dobson Szabolcs-Szima Viktória: Mennyire volt egységes a gyógyszeres terápia Magyarországon, a XVIII. században? A kőszegi és a székesfehérvári jezsuita patikabútorok fiókfeliratain látható materia medica összehasonlító elemzése
• Dr. Berta Gyula: Régi korok gyógymódjai
• Beythe Andras: Fives Konyv
• Dr. Kapronczay Katalin: A jó gazdasszony kézikönyve a XVIII. századból
• dr. Mayer Ferenc Kolos: A gyógyszertan múltjából
• dr. Tuza Csilla, dr. Kincses Katalin, dr. Dobson Szabolcs: Articuli pharmacopolarum Tyrnaviensium. A nagyszombati gyógyszerészek artikulusai. magyar nyelvű fordítás és az eredeti latin nyelvű szöveg
• Eleonora Maria Rosalia Troppau und Jägerndorf (Herzogin zu)Freiwillig aufgesprungener Granatapfel des christlichen Samariters …, 1. kötet
• Grabarits István: Adatok a magyar gyógyszernevek kialakulásához
• Grabarits István: XVIII. századi materia medica és annak értékelése (doktori disszertáció)
• Gray, Samuel Frederick: A Supplement to the Pharmacopœias, etc
• https://bibdigital.rjb.csic.es/medias/77/7a/65/f5/777a65f5-bbb6-41a8-a4fd-13213bbae762/files/VAL_Tourn_Contr.pdf
• https://sotepedia.hu/_media
• https://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/09/A-nagyszombati-Fekete-Imre-receptjei-a-XVII.-szd.-v%C3%A9g%C3%A9r%C5%91l.pdf
• https://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2013/09/II.-R%C3%A1k%C3%B3czi-Gy%C3%B6rgy-gyulafeh%C3%A9rv%C3%A1ri-patik%C3%A1j%C3%A1nak-gy%C3%B3gyszerei-%C3%A9s-felszerel%C3%A9se-1650-ben.pdf
• https://www.gyogyszeresztortenet.hu/wp-content/uploads/2015/01/Gy%C3%B3gyszernevek-r%C3%A9gi-patikaed%C3%A9ny-%C3%A9s-fi%C3%B3kfeliratokon-Nagylexikon.pdf
• https://www.henriettes-herb.com/eclectic/kings/papaver-somn_conf.html
• K. Karlovszky Geyza: A gyógyszerek magyar tudományos népies és táj-elnevezései latin jelentésökkel együtt (Budapest, 1887)
• Kapronczay Katalin (2018): A pozsonyi Taxa szaknyelvi jelentősége
• Kecskemét, 1876. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)1876-02-06 / 6. szám
• Magyary-Kossa Gyula Dr.: Magyar orvosi emlékek I–II.  A Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat Könyvtára 122. (Budapest, 1929)
• Magyar etimológiai szótár
• Magyar néprajzi lexikon
• Magyar Nyelv – 39. évfolyam – 1943.
• Medicina septentrionalis collatitia, sive Rei medicae, nuperis annis à medicis Anglis, Germanis & Danis emissae, sylloge & syntaxis. Exhibens observationes medicas, in quibus nova, abdita, admirabilia et monstrosa exempla adducuntur. Circa, aegritudinum causas, signa, eventus, curationes praeterea admirandae proponuntur. Opera Theophili Boneti D.M. ..: 1, 1
• Orient Gyula: Erdély és bánát gyógyszerészete
• Orvoskönyv Némely Füveknek Hasznáról XVIII. sz.
• Oxford enciklopédia
• Pápai Páriz F.: Pax Corporis
• Péter H. Mária: Az erdélyi gyógyszerészet magyar vonatkozásai
• Pharmacopoea Borussica – Editio secunda – 2nd Edition – Collegium medicum – 1801
• Pharmacopoeia extemporanea, sive Praescriptorum chilias : in qua remediorum elegantium & efficacium paradigmata ad omnes fere medendi intentiones accomodata, candidè proponuntur : cum viribus, operandi ratione, dosibus et indicibus adnexis, 1717
• Pharmacopoea Londinensis, 1618, írta Nicholas Culpeper
• Purmann, Matthias Gottfried: Churgia Curiosa, 1706
• Radóczy Gyula: A XVII. századi Bécsi Dispensatorriumok
• Révai Nagy Lexikon
• Sztirling János: Saliunca
• Sz. Tóth Magda: II. Rákóczy György gyulafehérvári patikájának gyógyszerei és felszerelése 1650-ben
• Uj idők lexikona
• Zey András (1744): Olajoknak több másféle nagy hasznú orvosságokkal egyben, mellyek az ember egészségére mind kivül, mind belől igen hasznosan szolgálhatnak, declaratioja, mellyeknek is különös hasznok mind itt Váralján, mind a magyar korona alatt lévő minden tartományokban tapasztalhatóképen observáltatott és comprobáltatott.