A tanácsi igazgatás általános áttekintése kapcsán szólnunk kell a vonatkozó szakirodalom néhány, legfontosabbnak ítélhető munkájáról. Az igazgatástörténet legteljesebb összefoglalásának „A magyar igazgatás szervei" sorozat keretében „A tanácsigazgatás szervei 1950–1970" címmel összeállított, Müller Veronika főszerkesztésében megjelent lexikont kell tekintenünk. Ebben az első két tanácstörvény (1950., 1954.) és a kapcsolódó jogszabályi anyag alapján alapos összefoglalást kapunk, természetesen a lexikon műfajnak megfelelő formában. A címszavak a következők: tanács, tanácsszervezet, tanácstestület, vb, állandó bizottság(ok) - a megyei tanács állandó bizottságai, a vb elnöke, elnökhelyettese és titkára, a vb szakigazgatási szervei – a megyei tanács szakigazgatási szervei: begyűjtési osztály, bér- és munkaügyi előadó, beruházási igazgatóság, megyei döntőbizottság, egészségügyi osztály, élelmiszeripari osztály, építési és közlekedési (építési, közlekedési és vízügyi) osztály, igazgatási osztály, ipari és kereskedelmi osztály, ipari osztály, kereskedelmi osztály, kommunális osztály, egészségügyi és népjóléti osztály, közlekedési osztály, mezőgazdasági és élelmezésügyi osztály, mezőgazdasági osztály (mezőgazdasági igazgatóság), munkaerő-gazdálkodási (munkaügyi) osztály, művelődésügyi osztály, népművelési osztály, oktatási és népművelési osztály, oktatási osztály, pénzügyi osztály, személyzeti és oktatási osztály, személyzeti osztály, terv- és statisztikai osztály, tervosztály, testnevelési és sportbizottság, testnevelési és sporttanács, város és községgazdálkodási osztály (VKG).
A megyei levéltárak kiadványai közül a Zala Megyei Levéltárét kell megemlítenünk. Káli Csaba: „A megyei és járási tanácsok igazgatási rendszere Zalában 1950–1990" (1991) című tanulmányában a rendszerváltásig követi a tanácsrendszerben bekövetkezett változásokat. (Zala megye archontológiája 1138–2000. Zalaegerszeg, 2000., szerk.: Molnár András, 195–225.)

A tanácsok működésének az előbbinél vázlatosabb összefoglalását vehetjük kézbe a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltár 1997-ben megjelent kiadványában (Fábián Lajos: Magyarország államszervezete fejlődésének vázlatos áttekintése 1001–1995).
A lexikon jellegű országos és megyei feldolgozások után kell említenünk Beér János: „A helyi tanácsok kialakulása és fejlődése Magyarországon (1945–1960)" című monográfiáját (Bp. 1962.). Szemléletét, politikai elemzéseit már túlhaladta az idő, azonban adatanyaga, a jogszabályok számbavétele ma is jól használható a kutatás számára. Különösen vonatkozik ez a kötet függelékére, amelyben különböző statisztikai összeállítások mellett megtaláljuk a szakigazgatási szerveknek a második tanácstörvényt követően kiadott működési szabályzatait és ügyrendjeiket, a tanácsokkal kapcsolatos fontosabb jogszabályok jegyzékét az 1950. január 1. és 1951. június 30. közötti időszakról. A második tanácstörvény megjelenése után a Minisztertanács Titkársága külön kötetben közreadta „A Tanácstörvény és végrehajtási utasításai" című, több kiadást is megért összeállítást. (II. kiadása: Bp., 1956.) Ebben az alkotmány, az 1954. évi X. törvény a tanácsokról, valamint a tanácsokra vonatkozó, a kötet lezárásáig keletkezett különböző szintű jogszabályok szövegei találhatók meg az egyes szakosztályok szervezeti és működési szabályzataival bezárólag.

A második tanácstörvény teljes anyaga, az újabb jogszabályokkal együtt jelent meg egy vaskos kötetben, 1963-ban. (A tanácsok szervezetére és működésére vonatkozó jogszabályok. Szerk.: Besnyő Károly, Bp. 1963.) Az 1963. január 15-én lezárt gyűjtemény már a tanácsok szerteágazó tevékenységével kapcsolatos különböző szintű jogszabályokat is tartalmazza (munkajogi szabályok, államigazgatási eljárásra vonatkozó törvény, a tanácsok gazdasági tevékenységére, az iratkezelésre vonatkozó jogszabályok, a minta iratkezelési szabályzat stb.).

A harmadik tanácstörvény (1971. évi I. törvény) hivatalos fórumon közzétett anyaga mellett Fonyó Gyula összeállításában látott napvilágot a „Az 1971. évi I. törvény és végrehajtási rendelkezései" című kiadvány (Bp., 1971.). Ebben a törvény mellett a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének a tanácsi szervezési és működési szabályzat elkészítéséhez kiadott utasítása is megtalálható. 1986-ban új, módosított kiadása jelent meg a „Kis jogszabály sorozat" egyik köteteként (összeállítója dr. Csiba Tibor). Ebben, az 1985. május 31-én lezárt jogszabálygyűjteményben már benne szerepelnek azok az új jogszabályok is, amelyek az előző kiadás után keletkeztek.

A kutató számára különösen fontos információkat ad „A Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökének 1/1973. MT TH számú utasítása (TK 1.) a tanácsok, a vb-k, a tanácsi tisztségviselők, a tanácsi bizottságok és a vb szakigazgatási szervei vezetőinek feladatkörét, hatáskörét és hatósági jogkörét tartalmazó jegyzék közzétételéről." A terjedelmes jogszabály a tanácsi munka szinte teljes keresztmetszetét átfogja, eligazítva a kutatót is abban, hogy a témájához szükséges iratanyagot milyen tanácsi szinten, melyik fondképző anyagában lelheti fel. Ennek alapján állították össze a harmadik tanácstörvény rendelkezései szerint készített szervezeti és működési szabályzatot (SZMSZ) a tanácstestületek stb. számára.

Népszerűsítő formában szól a III. tanácstörvényről a dr. Fonyó Gyula szerkesztette „A Tanácstörvényről" című, Budapesten 1971-ben megjelent kiadvány. Ez elsősorban a tanácstagoknak, népfront aktivistáknak készült, azonban a mai kutató is haszonnal forgathatja, hiszen a tanácsrendszer működésének, a jog- és hatásköröknek az ismerete jelentősen megkönnyíti a tájékozódást a tanácsi iratokban.
A harmadik tanácstörvényt módosító különféle jogszabályok a Minisztertanács Titkársága által évenként kibocsátott „Törvények és rendeletek hivatalos gyűjteménye" című kiadvány köteteiben is megtalálhatók. Mivel 1970-ig a tanácsok működésének minden fontos momentumát lexikonszerű feldolgozásban megtaláljuk „A tanácsigazgatás szervei 1950–1970" című kötetben, a fenti sorozat további köteteiben található joganyagról teszünk említést. Az 1983. évi kötet tartalmazza a járási hivatalok megszüntetésével kapcsolatos tanácstörvény módosítást: 1983. évi 26. számú törvényerejű rendelet a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról és az egyes hatáskörök rendezéséről (158–160. old.). Ugyanitt olvasható a fenti jogszabály nyomán hozott elnöki tanácsi határozatok szövege is. (18. sz. hat. községek alakításáról, egyesítéséről stb., 19. sz. hat. egyes nagyközségek várossá nyilvánításáról, 21. sz. hat. egyes bíróságok összevonásáról, a bíróságok elnevezéséről és illetékességi területének megállapításáról (járásbíróságok megszüntetése). Az ET 23/1983. sz. hat. rendelkezik a megyei irányításban közreműködő városok, városi jogú nagyközségek és a városkörnyéki községek kijelöléséről. Békés megyében Békés, Békéscsaba, Gyula, Orosháza, Szarvas, Szeghalom, Gyomaendrőd, Mezőkovácsháza, Sarkad köré szerveződtek a városkörnyéki községek. 1984-ben született meg az 1984. évi 22. számú törvényerejű rendelet az állami vállalatokról szóló 1977. évi VI. törvény módosításáról, amelynek végrehajtásában a tanácsok is érdekeltek voltak, mint vállalatalapítók (120–123. old.).

Az 1985. évi IV. törvény a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény módosításáról, továbblépést jelent a tanácsok tevékenységének szabályozásában, a helyi tanács felelősségét és döntési jogosultságát, a lakosság érdekeinek képviseletét hangsúlyozva (41–42. old.). A helyi kezdeményezés, a döntések megvalósításához szükséges eszközök megteremtése érdekében módosítja a törvény számos ponton a tanácsok hatás- és feladatkörét, meghatározva, hogy milyen jogosítványokat nem ruházhat át a vb-re vagy a szakigazgatási szervekre. (Ehhez a jogszabályhoz kötődik a 25/1985. (V. 6.) MT számú rendelet a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény végrehajtásáról rendelkező 11/1971. (III. 31.) Korm. számú rendelet módosításáról.)

Az 1987. évi XI. törvény a jogalkotásról a tanácsokat is a jogalkotók között sorolja fel, a tanácsrendeletek okából. Az 1987. évi 21. számú törvényerejű rendelet a tanácsokról szóló 1971. évi I. törvény egyes rendelkezéseinek módosításáról, a kétszintű igazgatás bevezetéséről határoz (241. old.): a megyei tanács alá rendeli a nagyközségi, községi tanácsok törvényességi felügyeletét, végrehajtó bizottságaik irányítását stb. A végrehajtást szabályozó 63/1987. (XII. 2.) MT számú rendelet Fejér, Komárom, Szolnok és Vas megyét jelölte ki a kétszintű irányítás bevezetésére.

A joganyag tanulmányozása mellett több helytörténeti kiadvány, levéltári iratismertető szolgálja a kutatómunkát. Ezek közül megemlítendő a tanácsok megalakításának negyedszázados évfordulójára összeállított Békés megyei tanulmánykötet, „A tanácsok Békés megyében 1950–1975" címmel (Békéscsaba, 1975.). Az öttagú szerkesztőbizottság által jegyzett kötet tanulmányai a tanácsalakulás történeti eseményeit, a tanácsi munka legfontosabb területeit mutatják be. A „Dokumentáció" című fejezetben az 1950-es alakuló tanácsülések jegyzőkönyveiből válogatott néhányat az összeállító. Itt közli a kötet az 1950-ben először megválasztott tanácstagok névsorát, a megyétől a községekig bezárólag. (Sajátos probléma volt azonban az, hogy a levéltárba került iratanyagból nem egy helyütt hiányzik a tanács alakuló jegyzőkönyve, s így csak közvetett adatokból lehetett a listákat összeállítani.) A kötet szerkesztői a jubileumi évben, a megyében működő tanácstagok névsorának összeállításával is nagy szolgálatot tettek az utókornak, hiszen később már igen sokrétű és alapos kutatást igényelt a névsorok összeállítása.

A levéltáros szakma számára ma is zsinórmértékül szolgál a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei sorozatában „A helytörténetírás levéltári forrásai" című többkötetes összeállítás. A tanácskorszakot is tárgyaló III. kötet Gazdag István szerkesztésében az 1944–1971 közötti időszak fondképzőit ismerteti. Igen alapos szervtörténeti leírásai, a feladat- és hatáskör-összegzési munkák során is alapvető segítséget adtak.

A tanácsi iratanyag feldolgozása során összeállított úgynevezett témakatalógusok a kutató számára igen jól használható segédleteknek bizonyulnak. Témakatalógust elsősorban a tanácsülési vagy a vb-jegyzőkönyvekhez célszerű készíteni. Több levéltár rendelkezik már ilyen adatbázissal. Mi itt a Csongrád Megyei Levéltár kiadványainak a Segédletek sorozatában megjelent „A Csongrád Megyei Tanács V. B. ülési jegyzőkönyveinek témakatalógusa 1950–1970" című kötetet emeljük ki. Papós Mihály munkájában az egyes végrehajtó bizottsági határozatok tárgyát, határozati számát adja meg, rövid regesztaszerű összegzéssel. A Békés Megyei Tanács 1950–1990 között készült tanácsülési jegyzőkönyveiről is készült hasonló adatgyűjtés, kötetünk mellékletében közöljük.

Magyarországon a háborút követő években közel ötéves átmeneti – de a Vörös Hadsereg és az MKP által burkoltan, de egyértelműen uralt – időszak után vált egyértelművé, hogy a nyugati hatalmak hozzájárulásával a szovjet mintájú társadalmi berendezkedés valósul meg. A szovjet kezdeményezésre végrehajtott földreform, majd 1947-ben a Kominform döntése nyomán az ipari üzemek, bankok államosítása alapjaiban változtatta meg az ország gazdasági és tulajdoni struktúráját. 1948 nyarán a Magyar Kommunista Párt és a Szociáldemokrata Párt egyesülése után megteremtődött az egypártrendszerű diktatúra politikai feltétele is. 1949-ben újabb országgyűlési „választások" eredményeként a Magyar Dolgozók Pártja által létrehozott Népfront jelöltjeiből összetevődő országgyűlés révén a szovjet mintájú egypártrendszerű diktatúra az alkotmányos-jogi kereteket illetően is kiteljesedett.

Az 1949. augusztus 20-án kihirdetett alkotmány (1949. évi XX. törvény) az új politikai berendezkedés jogi alapjait teremtette meg. Az államhatalom helyi szervei az alkotmány megállapítása szerint a megyei, járási, városi és községi tanácsok lettek. (V. fejezet 30–35. §. E fejezetben rögzíti az alaptörvény a tanácsok feladatait, a vb-re vonatkozó alapvető megállapításokat, majd rendelkezik a tanácsokról és a vb-kről alkotandó külön törvényről. Ennek folyományaként született az 1950. május 18-án kihirdetett 1950. I. törvény a helyi tanácsokról.)

A polgári kori törvényhatósági közigazgatástól mind szellemében, mind szervezetében és gyakorlatában lényegesen eltért az új rendszer. Amíg a törvényhatósá-gok az állami szabályozás keretein belül önállóan látták el feladatukat, a főispán egész tevékenységükre kiható ellenőrzési jogosítványa mellett, a szakfeladatokat az állami szervek látták el, szervezetileg függetlenül az önkormányzatoktól. A kapcsolatot a megyék és a törvényhatósági jogú városok gyakorlatában a két terület között a közigazgatási bizottság jelentette. A tanácsok esetében a tanácstestület feladata lett (volna) az önkormányzatiság megvalósítása, míg a végrehajtó bizottság a hatósági feladatok kézbentartásával, a szakigazgatási szervek útján irányította az állami feladatok végrehajtását. A „demokratikus centralizmusnak" megfelelően a vb-k a felettes tanács végrehajtó bizottságának, illetve az ország minisztertanácsának voltak alárendelve.

A helyi tanácsok megalakulása három szakaszban történt; az elsőben 1950. június 15-én szervezték meg a megyei tanácsokat. Békésben is ezen a napon alakult meg a megyei tanács Békéscsabán, az új megyeszékhelyen. (A tanácsalakulás előtt Békés megye területe is változott, székhelyét pedig Gyuláról 1950. március 16-ával Békéscsabára helyezték át. A 4343/1949. MT sz. rendelet döntéseként Békés megyéhez csatolták a szomszédos Bihar megyéből a régi Cséffa-Nagyszalontai járás Magyarországra eső területét Sarkadi járás néven, az egykori Csanád megyéből pedig a Battonyai és a Mezőkovácsházi járás községeit. Szolnok megyéből Dévaványa és Ecsegfalva, Csongrád megyéből pedig Kardoskút került át Békés megyébe. A történeti Békés megye községei közül Öcsödöt Szolnok megyéhez csatolták. Az 1950-es év tavaszi hónapjai az új megyei igazgatás megszervezésével teltek el, hiszen a csatlakozó területek átvétele, a személyi kérdések elintézése a tanácsalakulás előtt még a régi vármegyei keretek között zajlott le.)

Az 1950. június 15-én megalakult megyei tanács megválasztotta a megyei vb-t, és e testület tagjai sorából a tisztségviselőket. A tanács elnöke a vb elnöke lett, akinek feladatköre mindkét testületre kiterjedt, azonban a tényleges intézkedéseket mint a vb elnöke tehette. A tanácsok megszervezését a 143/1950. (V. 18.) MT sz. rendelet szabályozta az első tanácstörvény felhatalmazása alapján. Békés megyében 80 főből álló tanácsot kellett szervezni, amelyhez 43 póttag beállítása társult. Az első ülésen részt vevő tanácstagokat a Magyar Függetlenségi Front megyei szervezetének javaslatára delegálták a testületbe. A tanácstestületnek 13 főből álló vb-t kellett alakítania a rendelet szerint. Ugyanez a jogszabály meghatározta a tanács és a vb legfontosabb feladatait, a melléklete pedig a megyei tanács és végrehajtó bizottsága ügyrendjét tartalmazta. Ebben a jogszabályban történik intézkedés arról is, hogy a hatósági jogkört ellátó vb milyen hivatali szervezet élén álljon: 11 osztályt kellett alakítani (pénzügyi, terv és statisztikai, igazgatási, ipari, kereskedelmi, mezőgazdasági, építésügyi, közlekedési, oktatási és népművelési, közegészségügyi és népjóléti, munkaerő-gazdálkodási osztály). A tanács, a vb és a szakigazgatási szervek a rendelet 1. § (4) a. pontja alapján a megyében működő korábbi önkormányzat összes szervei, valamint az állami feladatokat ellátó helyi szervek működését váltották föl.

A 160/1950. (VI. 14.) MT sz. rendelet a megyei tanácsok végrehajtó bizottsága titkárságának és osztályainak belső szervezetéről, ügyköréről és egyes hatásköri szabályokról tartalmaz rendelkezéseket. Ez az első jogszabályi szabályozása az egyes osztályok munkájának, a későbbiek során az egyes szakminiszterek bocsátanak ki az osztályok ügyköreire vonatkozó rendeleteket.

Az első tanácstörvény a tanács és a vb szerepkörében a vb-nek tulajdonít nagyobb jelentőséget, mert a szabályozás szerint a tanácsülések szüneteiben a vb hozhatott a tanács hatáskörébe tartozó ügyekben is döntést. Ez az általános helyettesítő jogkör a túlzott decentralizálás következménye, mert az országos hatóságok, minisztériumok így akarták elérni a szakirányítás hatékonyságának érvényesülését. Adódott ez abból, hogy a tanács kettős alárendeltségben volt, hiszen egyrészt az országgyűlés, az Elnöki Tanács, a Minisztertanács, majd rövid ideig a Belügyminisztérium gyakorolta a főfelügyeletet a megyei tanácsok munkája felett. A vb pedig elvileg a tanács, illetve a főfelügyeletet ellátó szerveknek volt alárendelve.

A delegált megyei tanácstagok helyett az 1950-ben elfogadott törvény értelmében október 22-én történt meg a tanácstagok választása. Az immár választott tagokból szerveződött új tanácstestület 1950. november 8-án tartotta alakuló ülését.

A második tanácstörvényt (1954. évi X. törvény) 1954. szeptember 25-én hirdették ki. Az új szabályozás az előzővel szemben kiemelte a tanács, mint választott államhatalmi szerv szerepét, a tanácsi testület elsődlegességét. Megszüntette a vb általános helyettesítő jogkörét, a tanácstestület tagjaiból állandó bizottságokat hozott létre, jogkörüket kibővítve, szélesebb társadalmi bázisra támaszkodhattak. Kimondta, hogy államhatalmi szervet csak felsőbb államhatalmi szervek irányíthatnak. A megyei tanács eszerint az Országgyűlés és az Elnöki Tanács irányítása alatt állt. A vb mint általános hatáskörű államigazgatási szerv a Minisztertanácsnak alárendelve működött. A tanács ugyanakkor utasíthatta a vb-t, így e testület kettős alárendeltségben működött. A második tanácstörvény azáltal biztosította a vb-k általános irányító szerepét, hogy a nekik alárendelt, de kettős alárendeltségi viszonyban álló szakigazgatási szerveknek önálló hatósági jogkört adott. (Az első tanácstörvény szerint csak a vb-nek volt hatósági jogköre, a szakigazgatási szervek ilyen funkciójukban a testület nevében jártak el.) A szakosztályok kettős alárendeltségét egyrészt a vb velük kapcsolatos jogosítványai jelentették, másrészt munkájukat az illetékes szakminiszter vagy országos főhatóság által kiadott utasítások szabályozták. A meglehetősen nehezen áttekinthető, túlbürokratizált alá-, fölérendeltségi és utasítási viszonyokban egy biztos pont volt: az Országgyűlés, a Minisztertanács munkáját egyaránt a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége s főként Politikai Bizottsága irányította. Ugyanez volt a helyzet a megyei pártbizottság és a megyei tanács vonatkozásában is, illetve alsóbb szinteken is. Így aztán a pártapparátus lényegében egy külön centralizált államhatalmi és államigazgatási vertikumot alakított ki az országban. A döntő szó mindig a párté volt, azaz pl. az MDP KV Mezőgazdasági Osztályának vezetője de facto főnöke volt a földművelésügyi miniszternek.

A tanácsok államhatalmi jellegének megfelelően a második tanácstörvény szabályozta a tanácsoknak alá nem rendelt helyi szervekkel való kapcsolatot is (bíróság, nem tanácsi vállalatok, szövetkezetek stb.): a tanácsoknak az e szervekkel való együttműködés során elő kellett mozdítaniuk az egész állami tevékenység összhangját területükön. (Ezért e helyi szervek vezetőit a munkájukkal kapcsolatos tanácsülési témáknál meg kellett hívni, és időnként beszámoltatták őket tevékenységükről.)

A tanácstörvény felhatalmazása alapján az 1954. évi 16. NET sz. határozat intézkedett többek között a megyei tanács üléseinek előkészítéséről, összehívásáról és tanácskozásának rendjéről. A határozat részletesen kifejti a tanácsülés működésére vonatkozó szabályokat (a testület összehívásának rendszeressége, a meghívottak listája, az összehívás módozatai stb.). Ugyanitt történik intézkedés a tanácsülés előkészítésére, az ülések lebonyolítására vonatkozóan, külön részletezve a tanácsüléseken készítendő jegyzőkönyv tartalmi és alaki kellékeit.

Az új tanácstörvény a vb és a szakapparátus munkáját is továbbfejlesztette. Az 1099/1954. (XI. 28.) MT sz. határozat tartalmazta többek között a megyei vb működésére vonatkozó előírásokat. A rendelet részletesen meghatározza a vb feladatkörét, elsőként a tanács működésével, a saját szervezetével és működésével, a vb szakigazgatási szervei munkájának irányításával, ellenőrzésével, összehangolásával, az alája rendelt vb-k munkájának irányításával, segítésével és ellenőrzésével kapcsolatos ügyeket. A jogszabály részletesen előírja az ülés előkészítésének, az ülés lebonyolításának szabályait, részletesen ismerteti az üléseken készítendő jegyzőkönyvek tartalmi és formai kérdéseit.

A tanácstörvény és a végrehajtásával kapcsolatos jogszabályok mellett elkészültek a titkárság és a szakigazgatási szervek (osztályok, csoportok) szervezeti és működési szabályzatai, amelyeket az egyes szakminisztériumok állítottak össze. A szabályzatok különböző fejezetei meghatározzák az adott osztály feladatköreit és szervezetét. Ezt követően az osztály általános feladatairól történik intézkedés, majd a következő fejezetekben az egyes szervezeti egységek feladatainak részletes kifejtésére kerül sor. A szabályzatok az ágazatra vonatkozó fontosabb jogszabályok jegyzékével zárulnak. E dokumentumok ismerete a kutató számára is fontos, hiszen a feladatok és hatáskörök ismeretében tudja eldönteni, hogy melyik szakigazgatási szerv iratanyagában találhat a témájával összefüggő forrásokat.
A harmadik tanácstörvény (az 1971. évi I. törvény) újraszabályozta a tanácsok jogállását, szerepét és a tanácsi szervezet hatáskörét. Az előzőekhez képest a legjelentősebb változás a tanácsok jellegének meghatározásában történt. Eszerint a tanácsok a nép hatalmát megvalósító szocialista államnak a demokratikus centralizmus alapján működő népképviseleti-önkormányzati és államigazgatási szervei. Ez a változtatás azt jelentette, hogy a tanácsok munkájában a korábbinál jóval nagyobb szerepet kellett kapnia az önkormányzati jellegnek, amely a tanácsok növekvő önállóságát és öntevékenységét célozta. Ez természetesen azzal járt együtt, hogy a helyi igényeket figyelembe vevő tanácstestületi döntésekhez a szükséges gazdasági eszközöket is biztosítani kellett. Ezért a tanácsok szabadabb kezet kaptak a tervezésben, az anyagi eszközök felhasználásában. A törvény ismét rendelkezett arról, hogy milyen területeken működjenek tanácsok, a helyi tanácsok (község, nagyközség, város) mellett külön kategóriaként sorolja fel a megyei tanácsokat és a fővárosi tanácsot. A járásokban a törvény előírása szerint már nem alakultak tanácstestületek és vb-k, csupán igazgatási területi egységként maradtak meg a járások. A járási hivatalok a megyei tanácsok területi szakigazgatási szerveiként működtek 1983. december 31-ig, amikor is működésüket megszüntették, helyettük a városkörnyéki községek rendszerét állították föl, majd a tanácskorszak utolsó éveiben a kétszintű közigazgatás létrehozásával a nagyközségeket is közvetlenül a megyei tanács alá rendelték. A törvény újraszabályozta a tanácsok feladatait is: a tanács képviseli – úgymond – a lakosság érdekeit, gondoskodik a jogszabályok végrehajtásáról, a központi állami célkitűzések végrehajtásáról, biztosítja az államigazgatási feladatok végrehajtását, érvényre juttatja a nemzetiségek jogait, szervezi a lakosság közvetlen és állandó részvételét a tanácsi feladatok megoldásában. A tanács országos jelentőségű kérdéseket is megvitathat, javaslatokat terjeszthet fel központi szervekhez. Gondoskodik a megye településeinek fejlesztéséről, szervezi a lakosság szükségleteinek kielégítését, különösen a művelődésügyi, egészségügyi, szociális, lakás, kommunális, kereskedelmi ellátást, és egyéb szolgáltatásokat. A tanács anyagi eszközeivel önállóan gazdálkodik, maga határozza meg fejlesztési programját, költségvetését, középtávú pénzügyi tervét. Ugyanakkor a tanács vállalatokat és intézményeket is létesíthet a lakossági igények kielégítésére.

A tanácsok pártirányítása a döntő ügyekben továbbra is egyértelmű volt, de a tanácsok bizonyos mértékig nagyobb mozgásteret kaptak. A tanácstörvény végrehajtásáról a 11/1971. (III. 31.) Korm. sz. rendelet mint végrehajtási rendelet intézkedik. A harmadik tanácstörvény és a későbbiekben született módosításai részletesen meghatározzák mind a tanácsok, mind a végrehajtó bizottságok tevékenységét. A tanácstörvény és a végrehajtási utasítás felhatalmazza a Minisztertanács Tanácsi Hivatala elnökét a tanácsok szervezeti és működési szabályzatával kapcsolatos irányelvek kiadására (30–5/1971. T.K. 19. MT TH számú utasítás). Ez a jogszabály a törvényben keret jelleggel meghatározott feladat- és hatáskörökben a tanács és a vb, valamint a szakigazgatási szervekre vonatkozó előírásokat alapul véve ad irányelveket ahhoz, hogy az egyes tanácsok sajátos helyzetüknek, vállalt feladataiknak és körülményeiknek megfelelő szervezeti és működési szabályzatot alkothassanak. A szakigazgatási feladatokat ellátó osztályok munkáját ügyrend szabályozta, amelyet már a tanács hagyott jóvá s nem az illetékes szakminiszter adott ki. A Szervezeti és Működési Szabályzat (SZMSZ) viszonylag széles mozgásteret biztosított a tanácsoknak, esetleges helyi módosítása, indokolt esetekben, a körülményekhez való rugalmas alkalmazkodást tett lehetővé. Jóváhagyását a Minisztertanács Tanácsi Hivatala végezte. A Békés Megyei Tanács első önállóan készített Szervezeti és Működési Szabályzatát 1971. október 20-án fogadta el a testület. Ebben a tanácsülés, a vb, a tanácsi bizottságok, a titkárság és a járási hivatal működésére vonatkozóan találunk részletes helyi szabályozást. 1976. február 26-án az érvényben lévő SZMSZ hatályosulásáról tárgyalt a testület; az egyik sarkalatos pont a vb-nek átruházott tanácsi hatáskörökkel kapcsolatos döntés volt. A következő módosítást az 1988. március 24-i tanácsülés fogadta el. Ekkor megszüntették az SZMSZ rendelet jellegét, és az időközben bekövetkezett változásokat beépítették a szabályzatba. Az ügyrendi bizottság javaslata alapján új, egységes szövegű szabályzat jött létre. 1989 nyarán, a június 22-i tanácsülésen a szakigazgatási szervek korszerűsítésével kapcsolatos döntések miatt kellett átdolgozni a Szervezeti és Működési Szabályzatot. Végleges szövege a 105/1989. (IX. 21.) tanácsi határozattal 1989. szeptember 21-én született meg, amely már a tanácsülés, a vb és a szakosztályok új feladat- és hatáskörét határozta meg. Megvalósulása azonban a szakigazgatási szervek átalakítását leszámítva nem történt meg, hiszen az átmeneti politikai helyzetben hosszú távra érvényes döntést már nem lehetett hozni. A testület utolsó tanácsülését 1990. szeptember 20-án – tehát már a szabadon választott parlament és kormány működése alatt – tartotta, amelyen már részt vettek a politikai fordulat óta megalakult pártok képviselői is. Az apparátus azonban tovább működött a megyei közgyűlés megalakulásáig.