Veszedelmes ragályok - avagy a Nagy Háború járványai II.

A Nagy Háború „emblematikus” s egyben legpusztítóbb ragálya a spanyolnátha volt. A járványnak semmi köze nem volt a spanyolokhoz, de mivel semleges ország volt, nyíltan beszéltek a betegségről. Az influenzajárványt a Távol-Keletről amerikai katonák vitték magukkal, majd a katonai támaszpontokról indult el 1918 februárjában, és a Föld szinte minden részére átterjedt, és a teljes lakosságának 20-40 százalékát érintette. Pontos számadat ezzel kapcsolatban még nem született meg, de valószínűleg 70-100 millió áldozatot szedett 1918 elejétől 1919 végéig. 

Ebben az időben a vírusok létezését még nem ismerte az orvostudomány, azt azonban felismerték, hogy a kórokozók a levegőben terjednek, mivel a zárt helyiségekben összezsúfolódott emberek egy-két napon belül megbetegedtek. Tünetei a mai influenzavíruséhoz hasonlóak voltak, ha nem lépett fel komplikáció, akkor a láz a negyedik napon lement, ellenkező esetben súlyos következményei voltak: leggyakrabban hurutos tüdőgyulladás, vagy mellhártyagyulladás. A negyven év alatti korosztály esetében gyakori volt, hogy vérzéses tüdőgyulladássá alakult, az idősebbek halálát inkább a bakteriális tüdőgyulladás okozta. A kór terjedésének kedvezett a háború végén fellépett szappanhiány is. 

A mai kutatások szerint Európába Franciaországon keresztül érkezett a vírus. Budapesten 4000-nél többen haltak meg influenzában 1918 utolsó hónapjaiban, Bécsben 3900 fő. Nógrád megyére vonatkozóan sincsenek pontos adataink a megbetegedések számára vonatkozóan. Annyi bizonyos, hogy 1918 szeptemberében ért ide a járvány, és október-november hónapban tetőződött.  A korabeli megyei sajtóban először 1918 októberében találkozunk a járvánnyal fogalakozó cikkekkel. Október 3-án jelent meg Nógrádvármegye Hivatalos Lapjában az az alispáni rendelet is, amely szerint minden fejfájással egybekötött influenzás megbetegedést be kell jelenteni a községi elöljáróságnál, továbbá tilos a beteg látogatása, és a házat vörös cédulával kell ellátni. Ennek ellenére a losonci Felsőnógrád c. lap újságírói 1918. október 17-i számában kéréssel fordultak a hatóságokhoz, hogy a rendeleteket szigorúbban tartassák be, és a lakosságot világosítsák fel a naponkénti megbetegedéseknek és halálozásoknak a számáról, továbbá kérik a tiszti orvosi jelentéseket közzétenni. Azt is felvetették, hogy Losonc mindként gyógyszertára legyen nyitva este kilenc óráig. A balassagyarmati Nógrádi Hírlapban már statisztikákat is közöltek: 1918. október 1-20-ig 51 haláleset közül 20 okozója volt a spanyolnátha. A november 3-i számban olvasható, hogy egy hét leforgása alatt 17 ember halálát okozta.  November közepéig a megye iskoláit is kénytelenek voltak bezárni. Végül a Nógrádi Hírlap 1918. november 10-i számában írnak a járvány visszaszorulásáról: „Ugy látszik a járvány bár sulyos áldozatokat szed, szűnőben van. E héten meghalt 12, ezek között spanyolban 9. Az iskolákban az előadások szerdán reggel kezdetöket veszik.”