Horthy Miklós kormányzó látogatása Salgótarjánban

Az 1918-1919-es forradalmi és ellenforradalmi időszak váratlan fordulatai és kaotikus közállapotai után, melyeket alapvetően a háború elvesztése idézett elő, az 1920-as nemzetgyűlési választások és Horthy kormányzóvá választása az első lépéseket jelentették a konszolidáltabb belső viszonyok kialakulása terén. A megválasztását követő hetekben Horthy feloszlatta a fővezérséget, s a Gellért Szállóból, ahol addig lakott, a Várba, a Királyi Palota egyik szárnyába költözött. 1920 tavaszán és nyarán ennek ellenére csak kevesen feltételezték, hogy kormányzósága néhány hónapnál, esetleg évnél tovább tarthat. A közvélemény azt gondolta, hogy a királykérdés így vagy úgy, de mindenesetre rövid időn belül megoldódik, s ez feleslegessé fogja tenni az ideiglenes államfői posztot. Az általános várakozás ellenére az ideiglenesnek gondolt megoldás azonban nem néhány hónapig vagy évig, hanem 1944. október 15-éig, tehát csaknem negyedszázadig tartott. Horthy Miklós személye ily módon az egész két világháború közötti és második világháború alatti időszak szimbólumává vált, amelyet ezért joggal nevezünk Horthy-korszaknak.
A hosszú időszak ellenére Nógrád Vármegyébe csak egyszer látogatott el a Kormányzó, Salgótarjánt és Balassagyarmatot választva a látogatás helyszínéül. A Nógrádi Hírlap tudósítása szerint Nógrád Vármegye két legfejlettebb települését választotta ki erre.
A látogatás előkészületeiről dr. Förster Kálmán polgármester hirdetményt jelentetett meg 1922. október 25-én, amelyben tájékoztatta a lakosságot vitéz Horthy Miklós kormányzónak a salgótarjáni pályaudvarra érkezéséről október 29-én reggel 7 órakor. 
A hivatalos program szerint a Kormányzó először fogadja a látogatása alkalmából üdvözlő beszédeket mondó küldöttségeket. A város nevében a kisállomás peronján dr. Förster Kálmán polgármester köszönti a Kormányzót, majd a piactéren illetve a városházán beszédek hangzanak el a nők, a három keresztény egyház képviseletének, az izraelita hitközség, a járás közönsége, a köztisztviselők, az iparvállalatok, a keresztényszocialista munkásság, a szociáldemokrata munkásság, az iparosok, a kereskedők és a kisgazdák nevében. A küldöttségekhez tartozók létszámát legtöbb 10 főben határozták meg.  Az egyházak képviseletében köszöntőként öt római katolikus, három evangélikus  és két református vallású vehetett részt. Előzetesen kérték az üdvözlő beszédek szó szerinti másolatát, valamint a küldöttségben részt vevők nevét is. 
A magasrangú vendég kíséretével az alábbi útvonalon vonult el: Piactér, Fő utca, Külvásártér, a bányavállalat felé vezető út a bányaiskoláig és a Piactértől felfelé a Fő úton. A polgármester  kérte az érintett utcákon lakókat, hogy gondoskodjanak a házak díszítéséről még előző nap délután 4 óráig.
A Nógrádi Hírlap 1922. november 5-i számában az alábbiak szerint számolt be a Kormányzó salgótarjáni látogatásáról:
„A Főméltóságú Kormányzó úr és kísérete, melyhez Sztranyavszky Sándor főispán Budapesten csatlakozott, külön vonaton október 29-én reggel 7 órakor érkezett a Hymnusz hangjai mellett Salgótarján város pályaudvarára. A fenyőgallyakkal és a bányászok és acélgyári munkások jelvényeivel díszített állomáson díszszázad tisztelgése és a vezető állásba lévő katonák jelentése után Förster Kálmán dr. a város polgármestere nyilvánította a városi képviselőtestület élén a város közönségének hódoló üdvözletét, minek megtörténte után a Főméltóságú Kormányzó a pályaudvar város felőli kijáratánál lévő lépcsőzetről fogadta az eléje járuló küldöttségek hódoló tisztelgését.”
A köszöntések a látogatást előkészítő bizottság által elkészített forgatókönyv szerint hangzottak el. A polgármester után a salgótarjáni lányok és asszonyok nevében Hochholzer Lajosné köszöntője hangzott el, melyet Kovács Vica virágcsokor átadása előzött meg. Ezután az egyházak képviseletében Herczeg József plébános mondta el üdvözletét, majd az izraelita hitközség nevében Deutsch Sámuel főrabbi köszöntötte a Kormányzót. A salgótarjáni járás közönsége nevében dr. Tabódy Tibor földbirtokos, huszárőrnagy, a köztisztviselőkében Zelenka Ottó járásbírósági elnök mondott beszédet. A salgótarjáni bányavállalatok, a vas-, üveggyári és a többi ipari vállalatok részéről Róth Flóris főbányatanácsos, a salgótarjáni iparosok nevében Lehoczky István, a kereskedők nevében Praznovszky Sándor, a keresztény szocialista munkások részéről Ferencz József acélgyári munkás, a szociáldemokrata bányamunkások nevében Gurszky István bányász, a kisgazdák nevében Zsiday István köszöntötte a Kormányzót.
A szívélyes fogadtatás után Horthy Miklós ünnepi beszédében kiemelte, hogy már régen készült az ország iparának és bányászatának egyik legjelentősebb gócpontjába látogatásra. Kitért a konszolidáció felé haladás fontosságára, és külön szólt a salgótarjáni munkássághoz. A szebb jövő építésének reményében kérte a munkások együttműködését, és biztosította őket olyan hatalmi törekvések megakadályozására, amelyek a termelő munka folyamatosságát gátolnák. A látványos bevonulás után a Szózat hangjai mellett ismét kocsiba szállt, és a gyakorló téren díszszemlét tartott a helyőrség csapatai felett, majd fél 9-től villásreggelin vett részt a tiszti szállón kíséretével és a város részéről 40 fős meghívott vendégsereggel. 
Még a délelőtt folyamán ismét vonatra szállt, és 9 óra 45 perckor Salgótarjánt elhagyva Aszód felé Balassagyarmatra utazott. Balassagyarmatig két helyen megállva fogadta a települések képviselőit. Nógrád és Pest Vármegye határában Erdőkürtön Prónay Dezső báró és Patay Tibor nemzetgyűlési képviselők üdvözölték, majd Nógrádkövesden Jeszenszky Sándor báró tolmácsolta a lakosság hódolatát. Ezalatt Balassagyarmaton lázasan készülődtek a Kormányzó fogadására. A délután 2 óra 20 perckor begördülő szerelvényt Nagy Mihály alispán vezetésével a főtisztviselők küldöttsége fogadta az összegyűlt nagy tömeg körében. Emléktábla avatás, sportpálya avatás, majd estebéd programja után este 11-kor hagyta el vitéz Horthy Miklós kormányzó Balassagyarmatot, így Nógrád Vármegyét.
 
írta: Gusztiné Dr. Toronyi Judit
 
Levéltári források:
HU-MNL-NML-V.183.a. Salgótarján rendezett tanácsú város (1929-től megyei város) polgármesterének iratai. 8259/1922