„Üdv a királynak” - Ferenc József (1830-1916) látogatásai Nógrád megyében

68 évig tartó uralkodás után 100 évvel ezelőtt, 1916. november 21-én hunyt el I. Ferenc József osztrák császár, és Magyarország apostoli királya. A 86 éves királyt halála - amely két évvel előbb bekövetkezett, mint ahogy a Nagy Háború véget ért - megkímélte attól, hogy végignézze birodalma összeomlását.
 
1848. december 2-án lett a Habsburg birodalom uralkodója, miután a válságos időkben V. Ferdinándot leváltották a trónról. Ezt a tényt a magyar országgyűlés nem fogadta el, mondván, csak az előző uralkodó halálával érhet véget elődje megbízatása. Mivel nem esküdött fel a magyar alkotmányra, és az áprilisi törvényeket nem fogadta el, majd vérbe fojtotta a magyar önvédelmi háborút, finoman fogalmazva sem volt a legkedveltebb uralkodója Magyarországnak.
Innentől ismerhetjük a kibékíthetetlen hosszú évek történetét, melyet most nem részleteznénk. 
 
Az alábbiakban arról a két látogatásáról emlékezünk meg, amikor az uralkodó közvetlen kapcsolatba került Nógrád megyei alattvalóival.
Az első utazásra a passzív ellenállás idején 1857-ben került sor, a neoabszolutizmus (1849-1859) korában, amelyet központosított közigazgatási rendszer és erős germanizálás jellemzett. A király tájékozódni szeretett volna az ország állapotáról, de nyilvánvaló, hogy csak a mesterkélt protokollnak lehetett a szemtanúja, az ország valódi hangulatából semmit sem érzékelt.  
A szabadságharc után még tíz év sem telt el, így érthető, hogy Ferenc József népszerűsége nem volt a tetőfokán.
Ezen talán csak felesége jelenléte enyhített, aki elkísérte magyarországi körútjára, amelyet nem várt tragédia szakított félbe.
A királyi pár 1857. május 4-én érkezett Pestre, később Zsófia és Gizella leányuk is csatlakozott hozzájuk, de nem sokkal érkezésük után megbetegedtek. Amikor a Jászberény, Szeged, Gyula, Nagyvárad, Debrecen körutat tette meg a királyi pár, Zsófia lányuk állapota rosszabbodott, ezért visszautaztak Budára. A vérhasban szenvedő gyermek 1857. május 29-én elhunyt. A tragédia félbeszakította a körutat, amelyet Ferenc József Erzsébet nélkül volt kénytelen folytatni 1857 augusztusában. Ekkor a dunántúli városokat látogatta meg, majd Laxenburgba távozott, hogy családi körben ünnepelje meg születésnapját.

Ezt követte utazásának harmadik szakasza, mégpedig az észak-magyarországi út, ahol Pozsony, Balassagyarmat, Rimaszombat, Rozsnyó, Lőcse, Eperjes, Kassa meglátogatása volt tervbe véve. 1857. augusztus 23-án érkezett meg Pozsonyba, majd 26-án Pozsonyt elhagyva vasúton Szobra utazott, útközben azonban a mozdony első kerekei kisiklottak, ami késést okozott. Ezt követően este 6 óra után érkezett Balassagyarmatra, ahol éjszakai szállását töltötte. 28-án már Rimaszombatról is továbbutazott Rozsnyóra, ezért az uralkodó nagyon rövid időt töltött Nógrád megyében, valószínű, hogy a későbbi említések is azért olyan szűkszavúak, ezzel a látogatással kapcsolatban. (Az utazást Rozsnyó, Lőcse, Eperjes, Kassa, Miskolc, Eger, Gödöllő állomásokkal folytatta, majd Vácról hazautazott Bécsbe, végül Laxenburgba.)

Utazásának célja egyértelműen a változatlanság fenntartása volt. Nem volt kíváncsi a konzervatívok hódoló feliratára és a bíráló kritikai megjegyzésekre sem. Nem tudhatott az Arany János által megírt Walesi bárdok c. műről sem, melyet Arany 1861-ben fejezett be és csak 1863-ban jelentetett meg. Ellenben dicsőítő verset rendeltek meg látogatására a nógrádi származású Lisznyai Kálmántól, - aki 1848-as honvédtiszt volt - de mint kiderült, ő főként nehéz anyagi helyzete miatt vállalta el a feladatot.

Harminchét év elteltével, 1894. szeptember 17-én egészen más légkörben, hatalmas pompával és ekkor már „őszinte” lelkesedéssel fogadta az uralkodót Nógrád vármegye, mely látogatásra az őszi hadgyakorlatok keretében került sor. Ezt az eseményt az országos sajtó (Pesti Hírlap, Budapesti Hírlap, Vasárnapi Ujság) is tudósította, ennek köszönhetően tudjuk rekonstruálni az ünnepséget. Elsőként a nagymarosi hídverést tekintette meg a király, azután déli 12 órakor Balassagyarmat felé hajtott. Az út mentén a lakosság sorfalat képezve, éljenezte a királyt, és fehér ruhába öltözött lányok virágot hintettek felé. A megye határán díszsátor volt fölállítva, és egy diadalkapu, ahol gróf Degenfeld Lajos főispán köszöntötte a királyt. A király a következőket válaszolta: „Hódolatuknak, és hű ragaszkodásuknak a főispán úr által oly melegen tolmácsolt kifejezése élénk visszhangra talált szívemben. Örömmel léptem át Nógrád vármegye határát, hogy néhány napot ezen vármegye székhelyén önök körében töltsek. S e szíves fogadtatás után már most meg vagyok győződve, hogy a Nógrád vármegye lakosai közt töltött napokra kellemesen fogok visszaemlékezni.”
A Balassagyarmatig tartó úton a megye előkelőségei kísérték a királyt négyes-és ötös fogataikon. A település határában a balassagyarmati, sziráki, losonci, nógrádi, szécsényi, füleki, gácsi járás községeinek küldöttei a város előtt álltak lobogóikkal, az út jobb és bal oldalán. Itt szintén díszes diadalkapu volt felállítva „Üdv a királynak!” felirattal, ahol Reményi Károly városbíró köszöntötte az uralkodót, aki szintén köszönetét fejezte ki a lelkes fogadtatásért a város lakosságának.
Az épületeket látványos díszítésekkel - drapériákkal, címerekkel, feliratokkal, a király és királyné arcképeivel és monogramjaival - látták el. Délután három óra körül a király ismét fogatra szállt és mozsárlövések kíséretében a vármegyeháza előtti térre érkezett.
Ezután Hanzély Márton főszolgabíró négyese, majd Baitner Arnold főszolgabíró kettős fogata követte, majd következett a fő attrakció, a 27 tagú lovasbandérium bevonulása. Vezetője gróf Berchtold Artur, a koreográfia betanítója ekkor a megye legjobb lovasa, Zubovits Fedor kapitány volt. A bandérium a megyeház előtt hirtelen megállt, visszafordult, és arcvonalba állva a király kocsija előtt kirántották fényes kardjaikat és tisztelegve háromszor harsányan kiáltották: „éljen a király!” Ferenc József a lovasoknak elismerését fejezte ki.
A vármegyeházánál még egy díszkapu volt elhelyezve a király tiszteletére. Az uralkodó és a királyné domborművével díszített kapun a következő felirat volt: „Bizalmad az ősi erényben szeretet záloga a magyar szívében, koronádnak éke, népeidnek törhetetlen hűsége”. Amikor Ferenc József a diadalkapu alá ért, a kapu erkélyén álló leányok virágszirmokat szórtak a levegőbe.
A két díszkapu között, és a mellékutcákban nemzeti színű „árbócok” emelkedtek, melyeket girlandok kötöttek össze, amelyekre villamos lámpák százait helyezték el. A vármegyeházán óriási arany betűkkel „Nógrád a közügyért” felirat volt olvasható. Itt gyülekeztek a főpapok, a kormány képviselői, a tábornoki kar tagjai és a tisztelgő küldöttségek, mindannyian díszmagyarban.
Ezután a király a vármegyeháza nagytermébe ment, ahol fogadta a tisztelgő küldöttségeket. Egymás után járultak elé a felekezetek, megyék és városok küldöttei, majd egy környékbeli lakosokból álló több száz fős „csapat” vonult az ablakai elé és éljenezték az uralkodót. Ferenc József kihajolt az ablakon és főhajtással megköszönte az ovációt, majd lakosztályába vonult, melyet a vármegyeháza első emeletén alakítottak ki számára. A lépcsőcsarnokba déli növényeket helyeztek el, melyekre tompa fény szűrődött az üvegfestményes ablakokon keresztül. Utóbbiakat erre az alkalomra illesztették be, köztük Ferenc József életnagyságú alakját a Szent István rend ornátusában. Az üvegfestmény Benczúr Gyula festménye után készült. A király három szobából álló lakosztálya egyszerűen, ízlésesen volt berendezve. A dolgozószobában rózsaszínű damaszt garnitúra és tölgyfa íróasztal volt, a hálóban szintén a rózsaszín dominált, benne rézágy és lyoni selyemből készült ágynemű szolgálta a király kényelmét.
Este hét órakor 46 terítékből álló királyi ebédet rendeztek, majd este a Balassagyarmatot körülvevő magaslatokon örömtüzeket gyújtottak. 
A minden tiszteletet megadó, nagy pompával megtartott királylátogatásnak mégis van egy érdekes momentuma, amely még ma is elgondolkodtató lehet: a lovasbandérium tagjai ugyanolyan halálfejes jelvényt viseltek kalapjukon, mint az 1848-1849-es magyar szabadságharc mellé csatlakozott bécsi (később német) halálfejes légiónak a tagjai. Ennek fényében joggal tehetjük fel a kérdést: vajon tényleg őszinte volt ez a fogadtatás?
 
(írta: Kazareczki Noémi)
 
  
 
 
Felhasznált irodalom:
Gerő András: Ferenc József és a magyarok, Budapest, 2016
Manhercz Orsolya: Magas rangú hivatalos utazások Magyarországon a Bach-korszakban – Ferenc József Magyarországi látogatásai 1849 és 1859 között: 
Nagy Iván: Balassa Gyarmat, özv. Kék Lászlóné Könyvnyomdája, 1894
 
Az illusztrációk és a szövegben lévő képek a Vasárnapi Ujságban jelentek meg és a http://adtplus.arcanum.hu/ oldalon érhetőek el.
Vasárnapi Ujság 1857. 05.10, 19. szám
Vasárnapi Ujság 1894. 09.23, 38. szám
Vasárnapi Ujság 1894. 09.30, 39. szám