„Petőfi lelke őrködik a Salgó ormán” - 100 éve avatták fel a salgói Petőfi-emléktáblát
Az igen tehetséges, pályája felívelő szakaszában tartó Petőfi Sándor 1845 tavaszán sorra látogatta felvidéki barátait; ekkor járt Salgón is Steller Antal losonci ügyvéd kíséretében. Fantáziáját megragadta a várrom: „Oly rendkivüli helyen fekszik, hogy gondolatnak is őrült volt oda építeni” – írta az Úti jegyzetekben. E kirándulás élményéből született a Salgó című vers 1846-ban.
A költő születésének centenáriumát országszerte több, mint 1100 eseménnyel ünnepelték 1923-ban. A Petőfi-évnek különös hangsúlyt adott a trianoni békeszerződés utáni gyászos közhangulat. Az ünneplés a magyarság összetartozását, de egyben az elcsatolt területek miatti tiltakozást is kifejezte. Ezt érezhette a frissen várossá vált Salgótarján Poprádról menekült polgármestere, dr. Förster Kálmán is. 1923 februárjában így fogalmazott: „Most, midőn Petőfi születésének százéves évfordulóját az egész magyar nemzet kegyelettel ünnepli, úgy vélem, hogy ezen ünneplésekből részt kell vennünk nekünk salgótarjániaknak is, kik a haza és a nemzet ellenségeinek tőszomszédságában, a végeken, különösebb tevékenységre vagyunk hivatva.”
A Petőfi-ünnepség helyi előkészületei már az év elején elkezdődtek. Dr. Förster Kálmán Budapesten felkereste dr. Pekár Gyulát, a Petőfi Társaság elnökét. Megállapodtak, hogy emléktáblát helyeznek el a salgói vár város felé eső egyik bazaltszikláján; az ünnepség 1923. június 24-én lesz a Petőfi Társaság részvételével. Hazatérve Försterék próbát tartottak, vajon lehet-e majd megfelelően látni és hallani mindent, ha a szereplők a várromról mondják el a beszédeket, a közönség pedig a vár alatti réten (kb. 60 méteres szintkülönbséggel) helyezkedik el. A próba sikeresnek bizonyult – megállapították, hogy jól lehet majd hallani mindent, „hacsak nem lesz ellenkező irányú nagy szél”. Ezekután megkezdték a pénz összegyűjtését az emléktáblára. Az adományozók között találjuk a helyi nagyvállalatokat (Északmagyarországi Kőszénbánya Rt., Salgótarjáni Palackgyár, Hirsch Gyár), és tehetős magánszemélyeket, mint dr. Krepuska Gézát, Szilárdy Istvánt, Lipthay B. Jenőnét, Légrády Bélát. A városi nőegyletek és a környező falvak is jelentős összeget gyűjtöttek.
A budapesti Seenger Béla császári és királyi udvari kőfaragó-mestertől rendelték meg a 150 cmx80 cm-es emléktáblát fehér, csiszolt és fényezett ruszkicai márványból, négy díszes bronzrozettával, 143 vésett betűvel. Az emléktábla szövegét dr. Ferenczy Zoltán, a budapesti egyetemi könyvtár igazgatója fogalmazta meg. (Ruszkica: Erdély, Krassó – Szörény vármegye; ma Románia)
A táblán ez állt:
ITT JÁRT 1845. JUN.11-ÉN
PETŐFI SÁNDOR
EZ A ROM IHLETTE ŐT
„SALGÓ” MŰVÉNEK MEGIRÁSÁRA.
EMELTE EZT A TÁBLÁT
SALGÓTARJÁN ÉS VIDÉKÉNEK KÖZÖNSÉGE
A KÖLTŐ CENTENARIUMA EMLÉKÉRE.
Az emléktáblát a mester pontosan leszállította, a polgármesteri hivatalban a helyszín előkészítéséről is gondoskodtak. Ezzel egyidőben megkezdték a program összeállítását, a vendégek meghívását, a szükséges kellékek megrendelését. Dr. Förster Kálmán személyesen ügyelt a vármegye főispánja, alispánja, a regösök, a Madách Társaság, valamint a lövészegyletek meghívására.
A dr. Pekár Gyulának szóló levélben az ünnepség aktualitását a polgármester ezzel indokolta: „Itt, Salgótarjánban a hazafias szellem ápolása nemcsak azért fontos, mert a salgói várromokon túl közvetlenül már a demarkációs vonal húzódik, de azért is, mert az itteni munkáslelkeknek meghódítását igen fontos kötelességünknek tartom.”
Az ünnepségsorozat 1923. június 23-án kezdődött. Minden szerencsésen alakult: Grill Lola művésznő, és a Regös csoport más jellegű programjait is átütemezték. A bányász zenekar este 9-től térzenét adott a városban. Amikor a budapesti vendégek – így a Petőfi Társaság küldöttsége és Grill Lola - este 10 órakor megérkeztek a vasútállomásra, a Salgó csúcsán kigyúlt a máglya. Aznap este 8 órától tartották az acélgyári olvasó nagytermében a „Regös estélyt” is. A hangversenyt - a hazafias szellem jegyében - a Salgótarjáni Stefánia Szövetség rendezte a vitézi rend Turán Regös csoportjának részvételével. A rendezvényt Horváth László városi tanácsnok nyitotta meg; közreműködött az acélgyári zenekar Ursutz Jenő karnagy vezetésével. Az esten az irredenta és turáni eszmét népszerűsítő művek hangzottak el Farkas Dezső zeneszerző, Laurisin Lajos operaénekes és Cselényi József baritonista tolmácsolásában 16. századi regös jelmezben, tárogatón és kobozon. Az acélgyári igazgatóság és az olvasókör jelentős összeggel támogatta a rendezvényt, bár a közönség kisszámú volt. „De hát irredenta, nemzeti felujhodás ugy látszik Salgótarján egy csoportját következetesen nem érdekli” - jegyzi meg az eseményről beszámoló újságíró.
Másnap, június 24-én reggeltől közlekedett a fogaskerekű vasút Salgóbányára, amelyre elővételben, ám ingyen lehetett jegyet váltani - például Duda Lajos cukrászdájában. Az ünnepség programját június elején falragaszokon tették közzé, melyhez 500 darabot ingyen készített a Friedler Samu-féle salgótarjáni Turul Nyomda. A polgármester arra kérte a lakosságot, hogy lehetőleg magyar ruhában, nemzeti színű zászlóval jelenjenek meg. Hozzanak magukkal ennivalót és üveget vagy poharat, mert vizet, sört és bort biztosítanak lajtos kocsikból a helyszínen. Felhívta továbbá a figyelmet, hogy senki ne lépje át a „demarkacionális” vonalat, ne provokálják a cseheket - a kellemetlenségek elkerülése érdekében.
Az ünneplők a szép, tavaszi időben délelőtt 11 órakor gyülekeztek Salgóbányán a kaszinó kerthelyiségében, ahonnan az acélgyári és a bányatársulati zenekarokkal, egyesületi dalárdákkal zászlókkal, zeneszóval vonultak át a vár alatti térre. Ott voltak a polgári iskolák tanulói és tanárai, a MÁV küldöttsége, a rónai levente század, a salgói önkéntes tűzoltó-egyesület, Bárna község küldöttsége, a tisztviselői kar, a bánya és az iparvállalatok munkásai. A rendfenntartást a rendőrség, a cserkészek és a lövészegyletek biztosították. Az emléktábla avatása 11.30-kor kezdődött. A Munka című helyi lap beszámolója szerint a többezres tömeg meghatottan hallgatta a műsort. Dr. Pekár Gyula ünnepi beszédében kiemelte, hogy Petőfit a világirodalom öt legnagyobb alkotója közé választották a párizsi Sorbonne-on. Grill Lola művésznő Perenna (a Salgó című költemény hősnője) jelmezében szavalt részleteket a versből. A regösök kuruc nótákat játszottak tárogatón. Dr. Förster Kálmán polgármester büszke örömmel vette át a felavatott emléktáblát azt kívánva, hogy „mihamarább a Salgóról legtisztább időben látható hegyek is magyarok lehessenek”. Az újságíró szerint „a soha nem remélt szépségű, lélekbe markoló ünnepélyt a Himnusz zárta”. A vár alatti tisztáson hamarosan tüzek gyúltak, kötetlen zsiványpecsenye-sütés, evés-ivás kezdődött zenével, nótázással. A fogaskerekű vonatok csak késő délután indultak vissza a városba.
Az emléktábla avatása után dr. Förster Kálmán számos köszönőlevelet kapott. A salgói várat ábrázoló emléktárgyat – a vár makettjét, melyet a Hirsch Gyárban készítettek - megköszönve dr. Pekár Gyula is kiemelte, hogy ez volt az egyik legmeghatóbb ünnepség az országban.
Az eredeti emléktábla 2022-ben a Dornyay Béla Múzeumba került, hasonmása jelenleg is látható a salgói vár oldalán.
írta: Sebestyénné Batta Ágnes
Fotó: Kelemen Dávid, 2022
Források:
1. HU-MNL-NVL-V.183.a. Salgótarján rendezett tanácsú város (1929-től megyei város) polgármesterének iratai. Általános iratok. 11798/1923
2. Salgótarján Salgó vára - Weinstock E. Budapest Nr.1478 - Friedler Samu könyvkereskedő kiadása Salgótarján 1933 (Juhász László gyűjteményéből)
Felhasznált irodalom:
1. A Munka 1. évf. 6., 9., 11., 12. sz.
2. Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján város első polgármesterének visszaemlékezései. Salgótarján, 2012. 98-101.o.
Petőfi Sándor: Úti jegyzetek 1845. https://mek.oszk.hu/06100/06125/html/petofiu0001.htmlForrások:
1. HU-MNL-NVL-V.183.a. Salgótarján rendezett tanácsú város (1929-től megyei város) polgármesterének iratai. Általános iratok. 11798/1923
2. Salgótarján Salgó vára - Weinstock E. Budapest Nr.1478 - Friedler Samu könyvkereskedő kiadása Salgótarján 1933 (Juhász László gyűjteményéből)
