Egy falusi tanító könyvtárából - Pedagógiai és neveléstörténeti kötetekkel gazdagodott levéltárunk szakkönyvtára

A Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Vármegyei Levéltára 2024-ben újabb magánirat-gyűjteménnyel gazdagodott. Misóczki László budapesti lakos keresett meg bennünket, hogy nagyapja – Misóczki István, általános iskolai tanító és iskolaigazgató – után maradt iratokat és könyveket felajánlja levéltárunk részére. A család neve már nem ismeretlen számunkra, hiszen dr. Misóczki Lajos már 2018-ban, két alkalommal ajándékozott édesapja után fennmaradt iratokat levéltárunknak.

„Aki azzal a tudattal lép a tanítói pályára, hogy a nép gyermekeinek jó tanítója lesz, az is­ko­la négy fala között mindent el fog követni, hogy azok a gyermekek minél tökéletesebben el­sajátítsák a tudás elemeit, abban van ugyan kötelességérzet, de nem fogja fel hivatását, ren­deltetését a maga egészében … Csakhamar rá fog jönni arra, hogy az iskola nem épület, hogy az iskolának nincsen négy fala. … Ott nyüzsög-forog szeme előtt a falusi élet tár­sa­dalma. Messze kell látnia. ...”^[1] Úgy gondolom Dorogházának sok olyan tanító jutott, aki messzebb­re látott és az iskola nemlétező fala egészen a falu határáig terjedt. Nemcsak az oktatás-ne­ve­lés feladatát vállalták magukra, hanem kivették részüket a falu mindennapjaiból, kulturális éle­téből.

Misóczki István 1927-től volt a Dorogházi Római Katolikus Elemi Népiskola tanítója, majd 1948-tól – az iskolák államosításától – ő lett a Dorogházi Állami Általános Iskola első igazgató-tanítója egészen 1957-es nyugdíjazásáig.

1927. augusztus 29-én az iskolaszék egy­hangúlag Misóczki István battonyai születésű tanítót választotta meg a harmadik tanítói állásra. Tanítói oklevelét 1927-ben Szegeden szerezte. Állását Dorogházán szeptember 10-én foglalta el.^[2] Az újonnan megválasztott tanító feladatai közé sorolták továbbá a kántortanító he­lyet­te­sí­té­sét, a leventeoktatói tanfolyam elvégzése után a leventeoktatást, népművelő elő­adá­sok megtartását.

A Dorogházán eltöltött harminc év alatt a tanítói és igazgatói feladatai mellett számtalan társadalmi feladatot is ellátott. Többek között ő volt a Dorogházi Levente Egyesület levente-parancsnoka, a Dorogházi Polgári Lövészegyesület és az Önkéntes Tűzoltó-egyesület vezetője, a Hangya Fogyasztási Szövetkezet vezetője, valamint a Katolikus Agrárifjúsági Legényegylet választmányi tagja. Az énekkar vezetése mellett kántori feladatokat is ellátott. Tudományos, ismeretterjesztő előadásokat tartott a falu lakosságának, valamint a falusi rendezvényekre különböző műsorokat, színdarabokat tanított be a tanulóknak.

A hagyaték egyik részét Misóczki István könyvtárának pedagógiai, neveléstörténeti és egyéb darabjai, folyóiratok, brossúrák képezték. Ezeket szeretném most egy kicsit bemutatni.

A hagyaték könyvészeti részét kronológiailag időszakok bontottuk. Az ajándék legjelentősebb része 1920 és 1950 közötti időszakból származó pedagógiai és neveléstörténeti kötetekből áll.

1. Korai kötetek

A hagyaték néhány darabja a 19. század végéről és 20. század elejéről származik. Ebből kettő énekeskönyv, mely a kántortanító helyettesítésekor vált szükségessé. Van egy 1914-ből megjelentetett színdarab, melynek címlapjára Misóczki István gondosan rávezette az előadás dátumát.

2. Az 1920-as évek kötetei

Ebből a korszakból már több kötet is átadásra került: ima- és énekeskönyvek, tankönyvek, neveléstörténeti könyvek, valamint a levente-egyesületek részére használható kötetek és az Ifjúsági Színpad sorozat egy száma. Találtunk még két színdarabot is, melyek a Szívgárda tulajdonában voltak.

A vallási tárgyú ima- és énekeskönyveket az egyházi iskolák tanulói napirenden forgatták. Mivel a tanító úr többször helyettesítette a falu kántortanítóját, ezért a Biblia és a katekizmus az Ő könyvtárának is elengedhetetlen darabjai voltak.

A tankönyvek nagyrésze 1927-es kiadású, melyet a Szent István Társulat adott ki és a katolikus népiskola 5-6. osztályos tanulói számára készült. Misóczki István Dorogházán ezeket az osztályokat tanította. A kötetek alapján megismerhetjük az elemi népiskolában ebben az időben tanított tantárgyakat: Egészségtan; Ének; Földrajz; Magyar nyelvtan; Magyar olvasás; Polgári jogok és kötelességek; Számolás és mérés; Természetrajz, gazdasági és háztartási ismeretek; Történelem és alkotmánytan;  Vegytan, természettan.

Az olvasókönyvben többek között írásokat olvashattak Gárdonyi Géza, Mikszáth Kálmán, Benedek Elek, Arany János, Petőfi Sándor, Vörösmarty Mihály és Jókai Mór tollából.

A „Dalok és énekek könyve” népdalokon és egyházi énekeken kívül zeneelméleti ismereteket és hangképzési gyakorlatokat is tartalmaz.

A történelem oktatása a „Magyar nemzet történelme és alkotmánya” című könyvből történt. A tananyag kizárólag a magyar történelemmel foglalkozik, néhol egy-egy külföldi kitekintéssel (pl. francia forradalom). Időben igen nagy korszakot ölel föl, a honfoglalástól egészen az 1920-as évek közepéig. Érdekességként említendő, hogy a Tanácsköztársaság és Trianon is meg van említve a tankönyvben. A könyv utolsó fejezete az alkotmánytani ismereteket tartalmazza.

A tankönyvek között találunk még egy érdekességet, melyet a szépírás tanításához használtak. A szerző – Prockl Gyula – előszavában és bevezetőjében így fogalmaz: „Szépen írni mindenki megtanulhat, kit az Isten ép szemmel és kézzel áldott meg”, ennek ellenére „általános panasz, hogy úgy az elemi, mint a középiskolákban, a növendékek csúnyán írnak”.[3] Ezen ellentmondás kiküszöbölésére jött létre ez a könyv, melyben az elméleti képzés mellett, a mellékletben minta abc is található. A hagyatéki anyagban található volt egy ehhez a tankönyvhöz tartozó Szépírási gyakorlófüzet is.

3. Az 1930-as évek kötetei

Ebből a korszakból is több színdarab került átadásra, mely kötetek a Szívgárda tulajdonát képezték. Minden címlapra gondosan rá lett vezetve az előadás dátuma, valamint az egyik füzetbe a szereplők neve is. A „Hódolat Szent Erzsébetnek” című kiadvány a Szent-Erzsébet ünnepségek műsorainak összeállításához nyújtott segítséget a kötetben található versek és színdarabok összegyűjtésével.

A Magyar tanítók évkönyvének két kötete is gyűjteményünkbe került. Az 1930-1931. évi kötet az általános tanügyi és iskolázási ügyek mellett, a tanítók illetmény- és nyugdíj ügyeiről is adott információt, valamint nevelési és oktatási cikkeket is olvashattak. A kötet végén található általános ismeretek fejezetben a legkülönbözőbb témában találhatunk cikkeket, pl. arról, hogy mekkora volt Mátyás király könyvtára, vagy hogyan lehet a vágott virágot a legjobban eltartani. Az 1938-39. évi kötet már kizárólag iskolai és pedagógiai kérdésekkel, információkkal foglalkozik. Külön fejezetet szenteltek az iskolai ügykezelésnek.

Ebből a korszakból lényegesen kevesebb tankönyv került be, azok sem olyan egységesek, mint az 1927-es évből származóak. A Szent István Társulat kiadásában megjelent olvasó- és énekkönyv mellett csak egy másik énekeskönyv az, amely az elemi iskola oktatásban használatos. Ebben az időszakban jelent meg a díszítő írásról szóló füzet.

Mint korábban is említésre került, Misóczki István a tanítás mellett igen sok társadalmi munkát végzett a településen. Valószínűleg ez a magyarázata annak, hogy könyvtárában megtalálható volt az évenként megjelenő „Községfejlesztés zsebkönyve” című kiadvány egyik száma. A Címtári rész mellett szakcikkeket és sok hasznos információt is tartalmazott a zsebkönyv. Megtalálható volt benne a postai díjszabás, a vadászati tilalmi idő és a mértékegységek átszámítása is.

4. Az 1940-es évek kötetei

Ebből a korszakból újra egy nagyobb állományt kaptunk. Ezek közül a tankönyvek képezik a legjelentősebb mennyiséget. Ennek egyik oka az iskolák 1948-as államosítása, amely után kicserélték az iskolákban használt tankönyveket. Az 1948-as kiadású tankönyvek közül megismerhetjük az ötödik osztályosok Föld- és néprajz, valamint Énekes könyvét. Földrajzból a közvetlen lakókörnyezettel, Magyarországgal és a szomszédos államokkal ismerkedhettek meg a tanulók. Az énekek jelentős többségét a népdalok, népi énekek adják, de még találunk a kötetben egy-két vallásos éneket is.

Az 1949-ben kiadott tankönyvek közül az ötödik osztályos „Mértani rajz”-ot és a VIII. osztály számára készült „Az ember élete” című történelemkönyvet ismerhetjük meg. Ez egy teljesen más felépítésű kötet, mint amit a húszas évek folyamán megismerhettünk. Az akkori kötet csak a magyar történelmet dolgozta fel, míg ez a kötet főként az akkori ideológia szerint értelmezett egyetemes történelemmel foglalkozik.

A tankönyvek között találtunk még gimnáziumok számára készült latin olvasó- és nyelvkönyveket is.

A pedagógiai és nevelésügyi szakkönyvek között van a nyolcosztályos népiskoláról szóló miniszteri utasítás, valamint a népiskolai rendtartás is. A kötetek között felvételi tájékoztatót és tantervet is találhatunk. Az 1941-ben megjelent „Új élet az iskolában – Gyakorlati útmutató néptanítók részére” című kiadvány mintegy előjelezte a század második felében az oktatás területén beállt változásokat, melyek az elemi oktatás területét is érintették. Az iskolák fenntartási költségeinek megosztásához, a fejlesztés megszervezéséhez ad útmutatást dr. Becker Vendel „A katolikus iskolaügy a demokratikus Magyarországon” című 1947-ben megjelent kötete. 

Bene Lajos Magyar tanítók évkönyve sorozatából ebből a korszakból is találunk két darabot. A kötetek hasznos információkat tartalmaztak az iskolai, a pedagógiai és a pedagógusok illetményezésével és nyugdíjazásával kapcsolatban.

Nem kifejezetten az oktatáshoz kapcsolódik az iskolák számviteli utasításáról megjelent „A jó szövetkezeti ügyvezető” című kiadvány, amely Misóczki István „másodállásához” – a Hangya Szövetkezetben ellátott vezető beosztásához – kapcsolódik és segítséget nyújtott a szövetkezeti élet mindennapjaihoz.

Az iskolán kívüli oktatáshoz, ismeretterjesztő előadások megtartásához segítséget nyújtó kiadványokkal is gazdagodtunk. Ezek a családi neveléshez, a munkára való neveléshez, a kulturális neveléshez, a honvédelmi ismeretek, valamint a gazdálkodás alapjainak elsajátításához adtak támpontot.

Újabb színdarabot is találtunk ebből a korszakból is, Gergely Ilona „A kiskakas meg a török császár” című mesejátéka, melyet a dorogházi iskolások 1949. március 6-án adtak elő.

Az 1950-es évek

Ebből az időszakból már lényegesen kevesebb darab volt a hagyatékban. Jelentősen csökkent a tankönyvek száma. Mindössze három különböző 1950-ben megjelent történelemkönyvet kaptunk. Ebből kettőben található az „ideiglenes tankönyv” megnevezés. Itt már történelmi korokra bontva találjuk a tananyagot.

A korszakból bekerült könyvek nagyobb része a Szülők iskolája sorozatának darabjai. Ilyen kötetek a negyvenes évekből is kerültek be, sok esetben ugyanabból a témából. Ezeket valószínűleg ismeretterjesztő előadások megtartásához használták, melynek során ismereteket szerezhettek a szülői munkaközösségről, a gyermeknevelésről és az úttörő mozgalomról is.

A másik nagyobb egység a Szabad Föld Téli Esték füzetei, valamint egy ehhez tartozó módszertani útmutató. Ezek az ismeretterjesztő előadások jelentős szerepet játszottak a falu kulturális életében. A kor ideológiájának megfelelően kiszélesítették a falusi lakosság világnézeti-politikai tájékozottságát, szakmai képzést nyújtott a mezőgazdaságban dolgozóknak, növelte az emberek általános művelődés iránti vágyát, illetve bizonyos előadások szórakozást jelentettek a hallgatóságnak.

A legfrissebb kötetek

Az 1990-es évek végéről és a 2000-es években megjelent kötetekből csak néhány darabbal gazdagodott levéltárunk, amelyek már dr. Misóczki Lajos könyvtárának darabjai és munkái voltak. Ezek nagyrésze különlenyomatok az által írt és az Agria című évkönyvben megjelent tanulmányairól. Az Eszterházy Károly Főiskola Honismereti Körének kiadványaiból is találunk példányokat, melynek szerkesztője volt. Ebből a korszakból egy kuriózumot is kaptunk, mely az Eszterházy Károly Egyetem kiadásában jelent meg, és hallgatók visszaemlékezéseit tartalmazza az egri történelem szakos képzés addigi 60 évéről.  

írta: Hernádiné Bakos Marianna