A Jagelló-dinasztia magyar ágának tragédiája

A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Magyar Történelmi Társulat közös együttműködésében a harmadik idei előadás hangzott el március 31-én, kedden a Levéltári Délutánok tudományos ismeretterjesztő sorozatban. Ezúttal C. Tóth Norbert, az MNL főlevéltárosa, az MTA doktora, „Mohács-Egy dinasztia tragédiája” címmel tartott előadást a levéltár kiállító- és konferenciatermében.

A kutató kiemelte, hogy az 1526. augusztus 29-i mohácsi csatavesztés a kortársak számára hősi tettnek számított, és nem jelentett akkora megrázkódtatást, mint ahogy utólag gondolnánk. A 19. század második felétől a csatavesztés végzettszerű és megmagyarázhatatlan eseménnyé vált, és annak okait a Jagellók hibáinak tulajdonították. Ezzel a „hanyatlással” (a Jagellók sikertelen kormányzása, belső megosztottság és pártoskodás, az árulások) állították szembe az idealizált mátyási aranykort, amikor a Magyar Királyság Európa egyik vezető hatalma volt. C. Tóth Norbert az előadásában ennek a képnek az árnyalására tett kísérletet az újonnan megtalált és a korábban feltárt források, valamint a szakirodalom alapján.
 

Valóság és az emlékezet

Kollégánk hangsúlyozta, hogy a Magyar Királyság a Jagellók magyar ágának uralkodása alatt továbbra is Európa egyik meghatározó állama volt, de nagy politikai átrendeződések, a Habsburg-Valois hatalmi rivalizálás miatt perifériára került. II. Lajos halálával a Jagellók magyar ága kihalt.

Az előadó felhívta a figyelmet arra, hogy a fiatal magyar királyról, akit tudatosan uralkodónak neveltek (korábban választott királyok voltak hosszú ideig), viszonylag keveset beszélünk, nincs életrajza, a jellemének bemutatása és az utókor véleménye a meglehetősen elfogult kortársi és alapvetően az uralkodóval szemben ellenszenves hangvételű vagy pletykaszintet jelentő forrásokra alapozódik. Szerencsére ma már sokkal több forrást ismerünk, mint 30-40 évvel ezelőtt, a digitalizálásnak és az adatbázisoknak köszönhetően könnyebb elérni a forrásokat, miközben új anyagokat is felfedeztek például Olaszországban. Összességében megállapítható, hogy óriási „forrásrobbanás” történt, aminek a kutató szavai szerint a tetőpontján vagyunk. Fontosnak ítélte a szakirodalmat, a régi eredmények újragondolását, de úgy véli, a hangsúlyt a levéltári forrásokra kell helyezni, mivel azok segítségével lehet árnyaltabb képet alkotni a Jagelló-kor viszonyairól. Ezek feldolgozásával sikerülhet egy, a korabeli valóságot jobban visszaadó uralkodói jellemrajzot alkotni.
 

II. Lajos személye és ábrázolása

Az előadó az utókor által alig ismert és valójában félreismert fiatal uralkodó személyével kapcsolatban kiemelte Papp Júlia munkáit. II. Lajostól a kortársak sokat vártak, hiszen tudatosan nevelték uralkodónak, több nyelven beszélt (ez egyébként nem számított egyedinek a korban), és összeségében nagy jövő előtt állt. A magyar királyok közül az első olyan uralkodó volt, akiről viszonylag sok kép maradt meg. Ráadásul a Lajosról és Mária királynéról készült képeket olyan hivatalos udvari festő készítette, aki személyesen is láthatta az uralkodót és feleségét. Árnyalják az uralkodó személyét a királyi udvarban szolgálatot teljesítő követek jelentései is. Ezeket a forrásokat azonban kellő kritikával, kontextusba helyezve kell kezelni és értékelni. A több példa mellett az előadó kiemelte Burgo pápai követ jelentéseit, aki 1524-től az 1526 augusztus 30-ai távozásáig rengeteg jelentést küldött, amelyek megmaradtak. C. Tóth Norbert kitért a Fuggerek és a magyar uralkodó közötti vitára, a Fugger-vagyon lefoglalásra, amit az ország védelme érdekében Tomori Pál kalocsai érseknek adtak. Ebben az esetben egyértelmű, hogy magyar részről Burgo követet megvezették, és csak annyi információt adtak neki, ami a király érdekét szolgálta, a valódi okokat és célokat végig titokban tartották.
 

A királyság jövedelme a Jagellók idején

A korszakkal foglalkozó korábbi szakirodalom egyik legérzékenyebb területe a királyság adóbevételeinek kérdése. Jól emlékezhetünk arra, hogy még az általános iskolai tankönyvekben is szerepelt a mindenbe beletörődő, az ebédjét a Budai palota melletti piacról beszerző uralkodó története. Az előadó azonban a forrásokra alapozva ismertette a korabeli adózási rendszer változásait, azok átszervezését a török elleni védekezés érdekében. C. Tóth Norbert megállapította, hogy sokféle szám létezik, de nem csökkent az adó, hanem azt másképpen szedték be, és 1525-ben visszaállt az eredeti rendszer. A lényeget tekintve átalakult a hadszervezet, aminek alárendelték az adózást. A kutató példákon keresztül mutatta be az adórendszer szabályainak változásait.
 

Az erőviszonyok változása és a mohácsi csata

Az előadás utolsó harmadában a mohácsi csata körülményeit, az erőviszonyokat és a szembenálló hadseregek felépítését, létszámát és a Magyar Királyság valós lehetőségeit ismerhette meg a közönség. Az előadó megállapította, hogy a Magyar Királyság hadseregét, amely a banderiális rendszerre épült, nehéz pontosan bemutatni, de az megállapítható, hogy a kor viszonyaihoz képest nagyon nagy, mintegy 25-27 ezer fős „koalíciós” keresztény sereg gyűlt össze Mohács mezején, amely a kisérőkkel együtt mintegy 35-40 ezres lehetett. Velük szemben a kor szuperhatalmának számító Oszmán Birodalom 70 ezer fős hadserege (plusz a kísérők) állt. A két hadsereg technikai felszereltsége hasonló volt, a csatát végül a török túlerő döntötte el, amely lényegében felmorzsolta a keresztényeket.

Az előadás végén a közönség is kérdéseket tett fel, ezekre válaszul az előadó számos félreértést, mítoszt oszlatott el, és felhívta a figyelmet azokra az eredti oklevelekre (közöttük II. Lajos kézzel írt levelére), amelyeket a levéltár munkatársai az előadáshoz kapcsolódóan készítették ki, hogy megmutassák, milyen kincseket őriznek az intézményben.

Az előadó témához és a korszakhoz vonatkozó szakirodalma itt tekinthető meg: https://m2.mtmt.hu/gui2/?type=authors&mode=browse&sel=authors10012679

Az előadás teljes terjedelmében itt tekinthető meg: