A nemzet levéltára | Könyvbemutató
Ahogy a köszöntők sorát megkezdő Szabó Csaba, a házigazda intézmény főigazgatója a kamerák kereszttüzében elmondta, a Magyar Nemzeti Levéltár, az ország legrégebbi közintézménye, amely ma 74 telephelyen 700 munkatársat foglalkoztat, idén ünnepli alapítása 300, Bécsi kapu téri palotája átadása 100. évfordulóját. E kettős évforduló késztette arra a levéltár vezetőségét, hogy egy olyan reprezentatív kötettel is megemlékezzen elődei tevékenységéről, amely mind tartalmában, mind küllemében tükrözi a levéltári munka sajátos kettősségét, a tradíciók és az abszolút modernitás ötvözetét. A főigazgató ezen kívül kiemelte, hogy a közel 600 oldalas könyv több mint harminc kolléga együttes munkája révén született meg, és azon túl, hogy részletesen és hiánypótló módon tárja fel és mutatja be a százéves épületet, amely igazi összművészeti alkotás, a levéltár mára elfeledett, „névtelen” hőseinek is emléket állít.
A levéltár fenntartója, a Kulturális és Innovációs Minisztérium nevében Vitályos Eszter, miniszterhelyettes, parlamenti államtitkár szólt a jelenlevőkhöz. Miután személyes kötődősének hátterét, dédapja, Kardos János tevékenységét ismertette röviden, rámutatott arra, hogy a múlt ismerete nélkül senki nem értheti meg a jelent és nem építhet sikeres jövőt. Kiemelte, hogy nem osztja azokat a téves vélekedéseket, amelyek szerint a levéltár poros és unalmas iratok gyűjteménye. Ezután gratulált az intézmény dolgozóinak és kifejezte elismerését eddigi és ezutáni pótolhatatlan munkájukért, kiemelve a most elkészült kötetet, amely közérthetően és mindenkihez szólva, világosan és szerethetően szól a levéltárról.
Ezt követően Turi Attila, Kossuth- és Ybl-díjas építész, a Magyar Művészeti Akadémia elnöke köszöntötte a termet zsúfolásig megtöltő közönséget. Kiemelte, hogy a levéltár reprezentatív épülete száz év elteltével is, dacára az 1945. és 1956. évi sérüléseknek, ma is ékköve Budapestnek és az egész országnak. Nem meglepő, hiszen a korszak legkiválóbb szakembereit sikerült megnyerni, hogy vegyenek részt az építésében. Beszélt Pecz Samu meghatározó munkásságáráról is, egyúttal reményét fejezte ki, hogy belátható időn belül el fog készülni a levéltár új épülete is, amely legalább olyan hosszú ideig szolgálja majd az intézményt, mint az idén százéves palota.
A történettudomány és a levéltárak el nem választható, több évszázados, sőt évezredes kapcsolatát az ókorig visszatekintve Romsics Ignác, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem egyetemi tanára, az egyik legismertebb magyar történész taglalta részletekbe menően. A személyes elemeket és a humort sem nélkülöző (hiszen nem „csupán” kutatóként kereste fel sokszor a levéltárakat, de pályája kezdetén Kecskeméten ő maga is dolgozott levéltárosként) mondandója összegzéseként megerősítette, hogy a levéltári iratok szilárd alapját képezik a történeti kutatásoknak és ez nem is fog változni.
Ezt követően került sor a kötet bemutatásra. A megtisztelő feladat elvégzését Ress Imre, az MTA BTK Történettudományi Intézet ny. tudományos főmunkatársa vállalta magára, aki korábban évtizedeken át volt a Magyar Országos Levéltár dolgozója, ekképp tehát az intézmény izgalmakban és kuriózumokban bővelkedő históriájának maga is részese volt. Saját élményeivel is tarkított mondandójában kiemelte az elvégzett munka nagyságát, azt, hogy milyen mennyiségű és sokrétű forrást mozgattak meg a kötet szerzői, akik bizonyítani tudták munkájukkal, hogy a levéltár gazdag és pótolhatatlan iratanyaga az intézmény történetére nézve is kiapadhatatlan tárháza az érdekességeknek. Röviden végigvette a levéltár történetének sorsfordító pillanatait, így többek között az alapítást, a költözéseket, a 20. század pusztításait (1945, 1956), de arra is felhívta a figyelmet, hogy a kötet több, közszájon forgó levéltári legendát cáfolt meg, ugyanakkor számos új elemmel gyarapítja tudásunkat az intézményről. A kötet ugyanis szándékosan nem a szorosan vett szakmát, nem a levéltárat jól ismerőket szándékozik megszólítani, hanem mindenkihez igyekszik eljuttatni annak üzenetét, hogy a levéltár, a „nemzet emlékezete” milyen fontos szerepet tölt be minden magyar ember életében, még az olyanokéban is, akik talán nem is tudják, hogy az intézmény létezik, vagy mi a pontos feladata, miben rejlik összetett működésének lényege. S ahogy a jelenlevők láthatták, a számos képpel és fotóval ékesített kötet a 21. század igényeinek megfelelően kapott vonzó, ám nem hivalkodó külsőt. A képek, a szakma hagyományait megidézve, a legtöbb esetben nem csupán illusztrációként szolgálnak, hanem elsősorban az intézmény és épülete történetének fontos forrásai is, a valódi művelődés-, társadalom-, művészet-, levéltár és esetenként köztörténeti csemegét azonban a kötet szövegei nyújtják az olvasóknak.
A sajtótájékoztatót követően került sor a kötetben közreműködő szerzők és a vendégek részvételével a világhírű Gerbeaud cukrászda által egyedi megrendelésre készített, a levéltár százéves főépületét formázó torta megszegésére. A páratlanul élethű alkotást Vitályos Eszter miniszterhelyettes és Szabó Csaba főigazgató együtt kezdte felvágni, majd ezt követően a levéltár munkatársai és vendégeik immár kötetlen formában folytatták a szakmai beszélgetéseket és idézték fel régebbi és újabb emlékeiket.
Új hozzászólás