Heves Vármegye „szocialista bizottsági jegyzőkönyvei” 1898-ból.

Az érdekes forrás jól mutatja, hogy a dualista Magyaroroszágon tapasztalható társadalmi és vagyoni egyenlőtlenségek, valamint ezek megszüntetésére szerveződő szocialista mozgalmak a 19. század végére Heves Vármegyét sem kerülték el, melyekre a megye törvényhatósága igyekezett megoldást találni.

Ugyan szocialista jellegű helyi szervezkedésre már a dualizmus korábbi időszakában is találunk példát, az évszázad utolsó éveiben fellendülő, és főként mezőgazdasági munkákból élő lakosság szociális jellegű mozgalmai a megye vezetését is konkrét cselekvésre ösztönözték. Az egyházpolitikai reformok negatív társadalmi és politikai visszhangja miatt lemondó Wekerle Sándort 1895-ben Bánffy Dezső váltotta a miniszterelnöki székben, aki a társadalmi berendezkedést veszélyeztető mozgalmak és ideológiák visszaszorítása érdekében többször is törvényi és hatósági úton lépett fel. Miniszterelnöksége végéhez közeledve lépett hatályba „a munkaadók és mezőgazdasági munkások közötti jogviszony szabályozásáról” szóló 1898. évi II. törvénycikk, mely lényegében az aratási munkák során mezőgazdasági idénymunkát vállalók munkakörülményeit igyekezett szabályozni. A törvény elsődleges célja az egyre inkább elszaporodó sztrájkok megelőzése volt azáltal, hogy az aratási munka megkezdése előtt szerződéskötést írt elő a munkaadó és munkavállaló között, melyben részletekbe menően szabályozta a munkakörülményeket és a bérezést. Emellett munkásigazolványok kiállítását is előírta, mellyel regisztrálni kívánta az esetleges sztrájkokban részt vevő munkásokat.

A törvény végrehajtásának céljából Heves Vármegye törvényhatósága 45/IV.98. számú határozatával küldöttséget állított fel „a szocializmus elleni védintézkedések javaslatba hozatalára”, mely első ülését 1898 február 21-én tartotta Hellebronth Béla alispán elnökletével. A 14 tagú bizottságból négyen a legnagyobb birtokkal rendelkezdő földbirtokosok (Beökönyi Viktor, Graefl Jenő, Beniczky György és Malatinszky György), öten pedig megye befolyásos tisztviselői voltak (Hellebronth Béla alispán, Hellebronth János alszolgabíró; Zalár József jegyző, Hám Gyula árvaszéki elnök és Kovách Kálmán műszaki főtanácsos). A bizottságban helyet kapott továbbá Remenyik Kálmán takarékpénztári igazgató, Csépány Géza ügyvéd, Szmida Viktor egyházmegyés pap, Töttösy Sándor, a kompolti Károlyi-uradalom gazdatisztje, valamint Szederkényi Nándor országgyűlési képviselő is, aki az ülés során felolvasta „Hevesvármegye közönségéhez. A sociális mozgalmak ügyében” című memorandumát, melyet a bizottság egyetértéssel fogadott, majd döntést hozott annak kinyomtatásáról és a vármegyei közgyűléshez történő felterjesztéséről.

A második jegyzőkönyv az 1898 július 2-án tartott ülés történéseit rögzítette, melyet Majzik Viktor vármegyei főjegyző vetett papírra. Az ülésen Kállay Zoltán főispán elnökölt és új tagként jelen volt Mártonffy László vármegyei főügyész, valamint Isaák István és Diczendy Géza, a Heves Vármegyei Gazdasági Egylet küldöttje. Az ülés folyamán „megnyugvással vette tudomásul a bizottság, hogy a vármegye területén a szociális izgatás -ha bár megszüntnek nem tekinthető is- ezidő szerint zavart nem idéz elő”. Ugyanakkor a résztvevők elégedettlenségüknek adtak hangot a már említett 1898. évi II. törvénycikk végrehajtásával kapcsolatban. Jelentéseik szerint a foglalkoztatott munkások csak ritkán veszik át igazolványaikat, a munkaadók pedig nem a törvény előírásainak megfelelően alkalmazzák őket. Szóba került továbbá annak a közel 60 poroszlói munkásnak is az esete, akik nem lázítás, hanem „önhibájuk miatt” nem jutottak munkához és akiknek munkához való jutásuk érdekében a bizottság megbízta Kállay főispánt, hogy vegye fel kapcsolatot magával a földművelésügyi miniszterrel.

Végül a bizottság egy kérdőív megfogalmazását és annak a vármegye főszolgabíróin keresztül valamennyi településre történő eljuttatását határozta el, abból a célból, hogy pontosabb képet nyerhessen a megyében aratási munkát vállalók szociális körülményeiről. A kérdőív kitért a településen foglalkoztatott aratómunkások létszámára, munkakörülményeire valamint, hogy tapasztalható volt-e körükben  „sociális izgatás” az elmúlt időszakban.

Sajnálatos módon a levéltári jelzet alatt lévő dokumentumok nem tartalmazzák a kérdőívekre adott válaszok kimutatását, mint ahogy az sem derül ki belőlük mi lett a bizottság későbbi sorsa. Ezen kérdések megválaszolásához további kutatás szükséges. Azonban a korszak sajtóját figyelembe véve elmondható, hogy számottevő agrárszocialista megmozdulásra sem a bizottság működése idején, sem később nem került sor, köszönhetően nem utolsó sorban a szocialista jellegű szerveződések ellen bevetett erélyes hatósági intézkedéseknek.

Molnár Dávid
segédlevéltáros

Felhasznált források:
HU-MNL-HVL-IV.402.c.35. Heves Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai (1861-1949). Különféle választmányok jegyzőkönyvei és nyilvántartásai (1861-1920). 1898 Szocialista bizottsági jegyzőkönyv.

Felhasznált irodalom:
Magyarország története a 19. században. Szerkesztette: Gergely András. Budapest, 2003.
Dr. Misóczki Lajos: Heves megye szegényparaszti és munkásmozgalma az I. világháborúig. I. rész 1890-1900. Heves Megyei Propagandista 14. évf. 64. sz. 5-93.
Molnár Dávid: A Katolikus Egyház és a korai munkásmozgalom kapcsolata Egerben 1890 és 1914 között. In: Doktorandusz hallgatók IX. konferenciájának tanulmányai. Szerk. Szuromi Rita. Eger, 2020. 161-180.