Jelenlegi hely

I. világháborús emlékművek (Székesfehérvár – A császári és királyi 69. "Hindenburg" gyalogezred)

Székesfehérvár – A császári és királyi 69. „Hindenburg” gyalogezred emlékműve

Avatás: 1931. június 14., 2017. június 28.

Alkotó: Bory Jenő

A császári és királyi 69. gyalogezred emlékművének létrejöttéről részletes beszámolót olvashatunk Crettier Ferenc nyugalmazott ezredes által szerkesztett A volt császári és királyi 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története 1910-1918. című kiadványban. Az 1860-ban alakult 69. gyalogezred tulajdonosa 1914 novemberétől Paul Hindenburg, aki akkor vezértábornagy, majd 1916 augusztusától az egész német haderő vezérkari főnöke, és 1925. április 26-án a német birodalom elnöke lett.^[1] Megtudhatjuk az alakulattörténetből, hogy már a háborút követő első években felvetődött az emlékmű állításának ötlete, és azonnal megindult a bajtársak között a gyűjtés a kiadásokra. A szoborbizottság felhívására még az Ausztriában élő volt ezredbajtársak is adakoztak a célra, de a gazdasági helyzet miatt nem volt teljesen eredményes a gyűjtés. Hogy a megindított kezdeményezés zátonyra ne fusson, felvetődött különböző programok szervezésének az ötlete, melyek sorát, egy Székesfehérváron rendezett nagy sikerű rendezvény nyitotta meg, majd ezt egy 1931. március 2-i budapesti előadás követte. A várakozáson felüli látogatottság mellett sem érte el azonban a hangverseny bevétele a szükséges összeget, és csak négy évvel a leleplezés után, az 1935. április 7-i előadás bevétele tette lehetővé a szoborbizottság anyagi kötelezettségeinek rendezését. A bajtársakon kívül többek között a Honvédelmi Minisztérium, Székesfehérvár szabad királyi város, Pécs szabad királyi város, Fejér, Tolna és Pozsony vármegyék járultak hozzá a szoboralaphoz.^[2] Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottsága is helyt adott a szoborbizottság kérelmének, és a 69-es gyalogezred hősi halált halt katonáinak emlékét megörökítő szobor költségeire 2000 pengőt szavazott meg 1930. szeptember 9-én.^[3] A belügyminiszter azonban az összeget az 1931. évi költségvetésből törölte, ezért a törvényhatósági bizottság, mivel erkölcsi kötelességének tartotta az emlékmű költségeihez való hozzájárulást, a rendelkezési alapból való kifizetést határozta el.^[4] Közben haladt a leleplezési ünnepség előkészítése, 1931 áprilisára pedig a szobor elkészült és helyszíni szemlét tartottak a város vezetői a szoborbizottság tagjaival, amely során kijelölték a Vörösmarty téren azt a helyet, ahol az emlékművet felállítják.^[5]

A 69-esek hősi szobrának leleplezési ünnepségére, 1931. június 14-re zászlódíszbe öltözött Székesfehérvár. Az eseményre meghívást kapott az ezredtulajdonos, Hindenburg tábornagy is, akinek az ezred utolsó parancsnoka, Scholtz Béla tábornok a meghívással egyidejűleg egy plakettet adott át, amely az emlékművet ábrázolta és amelyet a szobor alkotója, Bory Jenő szobrászművész készített. A tábornagy, akkor már birodalmi elnökként, azonban elfoglaltságai miatt nem tudott részt venni az ünnepségen. Az avatásról a következő sorok olvashatóak az ezred történetéről szóló kiadványban: „A nemzeti zászlók mellett szép számban német zászlókat is lengetett a szél. Az ünnepélyen megjelentek: Az ezredtulajdonos és német birodalmi elnök képviseletében nemes Schoen János a magyar királyi kormánynál akkreditált német követ és meghatalmazott miniszter, dr. Schlimpert követségi tanácsos kíséretében; a kormányzó úr őfőméltósága képviseletében a székesfehérvári vegyesdandár parancsnoka, a magyar királyi kormány és gróf Bethlen István miniszterelnök képviseletében gróf Széchényi Viktor főispán, azután Őfensége József királyi herceg tábornagy, gróf Károlyi Gyula külügyminiszter, Havranek József Fejér megye alispánja, Simon Sándor Székesfehérvár helyettes polgármestere, Pécs szabad királyi város, Baranya vármegye, Tolna vármegye küldöttei, a katonai Mária Terézia rend, az Országos Vitézi Szék, több csapattest küldöttsége, a társadalmi egyesületek számos képviselői stb. és a nép nagy tömege.

Hindenburg tábornagy képviselője az ünnepség színhelyére érkezve a „Deutschlandlied” méltóságteljes akkordjai mellett lépett el a zászlót meghajtó díszszázad arcvonala előtt, majd a díszsátorba vonult, amelyben az előkelőségek egybegyűltek. A magyar himnusz ünnepélyes dallama elhangzása után Kiss Ferenc tartalékos hadnagy bajtársunk, a Nemzeti Színház tagja, vitéz Somogyváry Gyula ez alkalomra szerzett ódáját adta elő megkapó művészettel. Ezután lehullott a lepel a szoborról, mely a déli nap sugárzásában - első oldalon Hindenburg tábornagy domborművű képmásával és fenn a talapzaton a 69-esek legendás vitézségét megtestesítő, ércbe öntött alakjaival - mély hatást keltett a nézőkre.

Most Őfensége József királyi herceg tábornagy lépett a szószékre. Hosszabb, úgy alakilag, mint tartalmilag lebilincselő beszédében kiemelte többek között az ezred hősies magatartását, melyről, mint az ezred elöljáró hadosztály- és később hadseregcsoport parancsnoka, alkalma volt több esetben meggyőződni.

Utána az ezred megbetegedett utolsó parancsnoka helyett Crettier Ferenc nyugalmazott ezredes beszélt. Megindult szavakkal emlékezett meg az elesett hős bajtársakról. Továbbá elmondotta, mily büszke volt az ezred mindenkor utolsó ezredtulajdonosára, ki, ha az ezred kiváló tetteiről értesült, sohasem fukarkodott, az elismerő szavakkal. Végül átadta a szobrot az ezred nevében Székesfehérvár város közönségének, kérve, hogy azt a város oly kegyelettel őrizze meg, mint amily kegyelettel azt a bajtársak emelték. Az emlékműnek a helyettes polgármester által történt átvétele után megkezdődött a koszorúk elhelyezése, melyek tömegében a szobor talpazata hamarosan eltűnt.

Az ünnepély a szobornál díszmenettel végződött, melyen a díszszázad a megjelent bajtársak és a polgári alakulatok a régi ezredinduló ütemeire vettek részt. Külön meg kell említeni, hogy az ünnepélyen a magyar királyi államrendőrség állományában szolgáló volt 69-esek teljes számban, zárt osztagban, a szintén az ezredben szolgált Bosnyákovics Károly főfelügyelő vezetése mellett jelentek meg teljes díszben, miáltal az ünnepély fénye még fokozódott. A leleplezés után a résztvevők a katolikus kör helyiségeiben gyűltek össze ünnepi ebédre.”^[6]

Az ezredalbumban Gyöngy József tartalékos tizedes, városi hivatali tisztviselő bemutatásánál olvashatunk arról, hogy a tizedes volt az egyik kezdeményezője a 69-es emlékmű felállításának, és a szobor fő alakját Bory Jenő szobrászművész róla mintázta.^[7]

Egy hosszú távú városrendezési terv hiánya miatt is bírálta Marosi Arnold, a múzeum igazgatója a Székesfehérvári Szemle 1931. júniusi számában a mű elhelyezését, illetve a kifejezési módját. Véleménye szerint a négy hősi emlék helyett jobb lett volna csupán egy monumentális alkotás a városban.^[8]

Hindenburg birodalmi elnök megbízásából Schulenburg százados koszorút helyezett el az emlékműnél, amikor Koós ezredes látogatására érkezett a városba 1933. augusztus 19-én.^[9]

Hindenburg halálakor a gyalogezred bajtársi szövetsége gyászünnepséget rendezett a 69-esek hősi emlékszobránál. Az 1934. augusztus 7-i Magyarország című újság szerint az emlékműnél az ünnepi beszédet Simon Sándor nyugalmazott helyettes polgármester, tartalékos hadnagy mondta, utána pedig Leisz Béla nyugalmazott tábornok, az ezred volt parancsnoka helyezett koszorút a szoborra.^[10]

Az emlékművet kétszer is áthelyezték. Először a Balatoni út építésekor, 1941-ben, és akkor már megfordítva tették vissza a helyére. Az alkotás elbontását a Havranek cég vállalta és végezte, akik azt jelentették 1941 októberében, hogy az átszállításnál a kőburkolat sok helyen megsérült, a szélek és a sarkok letöredeztek, amelynek kijavítását elvégezve, a költségek kifizetését kérték a várostól. Mivel a sérülések eredetét Farkas Sándor polgármester nem látta bizonyítottnak, a kifizetést nem engedélyezte, és utasította a vállalkozót, hogy vegye át Mészöly Károly megyei főjegyzőtől az alapítási okmányt, és a kőburkolat alá, az eredetivel egyező módon újból helyezze azt el.^[11] A második áthelyezés 1975-ben történt, amikor a Székesfehérváron áthaladó főközlekedési utak korszerűsítésénél és rendezésénél a Széchényi utcát és a Vörösmarty teret átalakították. Ekkor vált szükségessé, hogy a 69-es emlékművet néhány méterrel arrébb állítsák fel. A szobor leszerelésénél hosszú ólomcsőbe zárva megtalálták az első világháborús ezred alapítólevelét, az ezrednaplót, a Montellói-csata leírását és egy 3600 névből álló jegyzéket. A leleteket konzerválták és korabeli iratokkal együtt helyezték vissza a szobor alá.^[12]

Az emlékmű feliratai a főbb hadszíntereket sorolják, és a talapzat előlapját az ezredtulajdonos bronz portréja díszítette, melyet 1949-ben eltávolítottak. A Bory hagyatékban fellelt gipszminta alapján újra elkészítette Kocsis Balázs szobrász-restaurátor,^[13] és 2010 őszén került vissza a helyére.^[14]

Az első világháború centenáriuma alkalmából 2017. június 28-án került sor az emlékmű újraavatására. Kocsis Balázs szobrászművész végezte a helyreállítást a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és Múzeum finanszírozásában. Az alkotásnál Vargha Tamás, Székesfehérvár országgyűlési képviselője, honvédelmi miniszterhelyettes és dr. Cser-Palkovics András Székesfehérvár polgármestere mondott ünnepi beszédet. A köszöntőket követően koszorúzással zárult az avató ünnepség. Koszorúzott Vargha Tamás, majd közösen helyezte el az emlékezés virágait dr. Cser-Palkovics András, dr. Molnár Krisztián, a Fejér Megyei Közgyűlés elnöke és Törő Gábor országgyűlési képviselő. Szintén koszorúzott a Magyar Honvédség Összhaderőnemi Parancsnokság nevében Huszár János altábornagy, parancsnok és Benda László ezredes, továbbá a Honvédség és Társadalom Baráti Kör, illetve a Katonai Emlékpark Pákozd képviseletében Balassa István nyugállományú ezredes. Székesfehérvár alpolgármesterei, önkormányzati képviselői, valamint a megjelent vendégek ugyancsak elhelyezték az emlékezés virágait a szobor talapzatánál. Az eseményen a Kaposvár Helyőrségi Zenekar működött közre.^[15]

Jegyzetek

^[1] Crettier Ferenc (szerk.) 1937: A volt csász. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története és világháborús emlékalbuma. 1910-1918. Cegléd. 18-19. p.

^[2] Uo. 391. p.

^[3]MNL FML IV. 402a. Fejér Vármegye Törvényhatósági Bizottságának iratai. Közgyűlési jegyzőkönyvek. 1930. 643. p.

^[4] Uo. 1931. 92-93. p.

^[5] Fejérmegyei Napló 1931. április 26. 1. p.

^[6] Crettier Ferenc (szerk.) 1937: A volt csász. és kir. 69. „Hindenburg” vezértábornagy nevét viselő gyalogezred története és világháborús emlékalbuma. 1910-1918. Cegléd. 392-393. p.

^[7] Uo. 438. p.

^[8] Székesfehérvári Szemle. 1931. június. 1. p.

^[9] Magyarország. 1933. augusztus 20. 2. p.

^[10] Uo. 1934. augusztus 7. 2. p.

^[11] Városi Levéltár és Kutatóintézet IV. 1406a. Székesfehérvár város Polgármesteri Hivatalának iratai. Elnöki iratok. 67. t

^[12] Fejér Megyei Hírlap. 1975. november 5. 8. p.

^[13] Demeter Zsófia: A székesfehérvári ezredek az I. világháborúban és emlékeik a városban. In: Bedécs Gyula 2008: A világháború emlékezete Galíciában, az Isonzó-völgyében és a Doberdón. Győr. 246. p.

^[14] https://www.szekesfehervar.hu/szerdan-avatjak-ujra-a-69-es-elore-i-vilaghaborus-emlekmuvet 2019. augusztus 27.

^[15] https://www.fejer.hu/felujitas-utan-ujraavattak-a-69-es-gyalogezred-emlekmuvet-a-vorosmarty-teren 2019. augusztus 27.