Barcelonai restaurátor workshop, 2017. december 18-20.
2017 decemberében lehetőségem nyílt Barcelonában, egy háromnapos restaurátor workshopon részt venni. A kurzus fő témája a papír anyagának kiegészítése és retusálása volt. A délelőtti és délutáni foglalkozások két részből álltak össze, az elméleti ismertetést követően a gyakorlatban is kipróbálhattuk a hallottakat. Megismerkedtünk különféle anyagtípusokkal, kiegészítési módokkal, majd kipróbáltuk azokat. Többféle retusálási módokat próbálhattunk ki, különböző festékeket használva.
Az első napot az ismerkedéssel kezdtük. Egy igazán nemzetközi csapat jött össze, elsősorban Európából: a Floridában élő és dolgozó oktató spanyol származású, a Sydneyből érkező restaurátor pedig angol volt. Minthogy a papírrestaurátorok feladatköre is szerteágazó, a jelenlévő restaurátorok is más-más területről érkeztek, mindenkinek más volt a szakterülete. Ezért is tudtunk egymásnak hasznos, új információkkal szolgálni. A résztvevők: Rita Udina (Spanyolország), Amparo Escolano (South Florida Art Conservation, USA), Katie Wood (International Conservation Services, Ausztrália), Joan Samuels (Fabian Restauratoren, Svájc), Ágnes Nemes (Magyar Nemzeti Levéltár, Magyarország), Nico Lingbeek (Lingbeek Papierrrestauratie, Hollandia), Paulina Kralka (Lengyelország), Kristina Lukoseviciene (National Library, Litvánia), Manuela Belli (Olaszország); Laura Chignoli (Olaszország); Isabelle Egan (Book & Paper Gathering, Egyesült Királyság), Jillian Gregory (Bethlem Museum, Egyesült Királyság).
Az első nap délelőttjén az elméleti oktatás során a restaurálás etikai aspektusairól hallhattunk. Az ismertetést minden esetben egy Powerpoint prezentáció keretében, példák bemutatásán keresztül hallgattuk meg. A papír hiányainak kiegészítése során a különböző papírokat más-más anyagösszetételű papírral, más-más módszerrel egészíthetjük ki. A kiegészített területek retusálásának is különféle lehetőségei vannak, attól függően mi a célja a kiegészítésnek.
Délután gyakorlatban próbálhattuk ki a hallottakat. Finom porrá őrölt cellulózporból készítettünk a három nap alatt olyan kaolin tartalmú papírt, amit a kiegészítés során alkalmazhatunk. A SOLKA-FLOC márkanevű porított cellulóz a cellulóznak egy mikrokristályos formája. Általában kötőanyagként vagy hordozóanyagként használható. A melegítés során a porított cellulóz színét a melegítés ideje határozza meg. A melegített cellulózport ezután desztillált vízzel átöblítjük, majd megszárítjuk.
Ezután készíthetjük el a folyékony cellulózpépet, ami a következőképpen áll össze: 20 ml 1,5-2 %-os metilcellulóz, 5-10 ml etanol, 1 gr szárított cellulózpor. A kész anyagot egy levegőkompresszor segítségével tudjuk felvinni egy előzőleg elkészített alapra. A vastagságában, színében előzőleg kiválasztott japánpapírt egy üveglemezre helyezzük, amit körbemaszkolunk. Erre egy levegőkompresszor segítségével fújhatjuk fel a folyékony cellulózpépet, több rétegben, a folyamat végén egy filmszerű réteget kapva. A különböző rétegeket csak a felfújt cellulóz réteg száradása után vihetjük fel, ezáltal elérhetjük a kiegészítendő papír megfelelő vastagságát.
A második napon a kiegészített részek retusálásának etikájával foglalkoztunk. A különféle technikákkal készült dokumentumokhoz különféle festékek használhatók: akvarellfestékek és ceruzák, akrilfestékek, pasztellkréták, pigment porok. Az elméleti oktatás során a színelméleti alapokkal ismerkedhettünk: például a különféle festékanyagok hogyan viselkednek különböző anyagokon, a megvilágítás hogyan befolyásolja a retusálást, vagy a felületeket miként lehet kezelni, polírozni.
Délután olyan kiegészítéseket próbáltunk készíteni, amikor annak a felülete pontosan megegyezik az eredeti felülettel. Ez a módszer nagyon jól alkalmazható a papírnál, de rendkívül jó eredményeket érhetünk el a bőrnél, textilnél is. A workshopra vittem magammal kisméretű viaszpecséteket, amelyeknél szintén jól használható az itt megismert módszer. A két részből összedolgozható (kétkomponensű) szilikon gélt jól összegyúrjuk, majd az eredeti, másolandó területre rádolgozzuk, a száradást követően egy puha, rugalmas negatív anyagot kapunk, amibe beöntve a kiegészítést remek másolatot készíthetünk. A pótlást készíthetjük folyékony cellulózpépből, több réteg felhordásával, majd az utolsó rétegre japánpapírt érdemes felvinni, a megfelelő alátámasztás miatt. A hiányzó bőr, textil, vagy vászon kiegészítésnél a porított cellulózport akrilfestékkel kell elkeverni, majd a negatívba öntve, száradást követően egy rendkívül aprólékos, részleteiben kiváló kiegészítés készíthető el. Ezt a megoldást alkalmaztam a kisméretű viaszpecsét másolat készítéséhez, igen jó eredménnyel.
A harmadik napon a papíröntés különböző módszereiről hallhattunk hasznos információkat. A papírpép színezéséről osztottuk meg egymás között a tapasztalatainkat. Megállapítottuk, hogy az európai restaurátorműhelyek nagyrészt ugyanarról a helyről szerzik be a papírrostokat, és a papíröntés is hasonlóan történik. A különbségek csak a helyi követelményekben mutatkoznak, valamint abban, hogy milyen típusú munkákat végeznek. A workshopon lehetőségünk nyílt papírpépeket készíteni és a pép színezését gyakorolni.
Ezután a különféle festékeket próbáltuk ki különböző hordozóanyagokon. A festékeket más-más anyagokkal, gélekkel vagy gyöngyházszínű porokkal kevertük el, melyek hatására változhat a szín mélysége, fényessége. A Golden Mediums márka különböző termékeit próbáltuk ki, amik jól használhatók a gélek létrehozásához. Elősegítik a festékek tapadását, jó színtartósságot biztosítanak.
Mindez kiváló lehetőség volt nemcsak számomra, hanem az Állományvédelmi Osztályunk részére is. A tapasztalatok megosztásával, az új anyagok megismertetésével, kipróbálásával a mindennapi munkánkat tudjuk ezáltal egy még magasabb szintre emelni.
Nemes L. Ágnes
Új hozzászólás