Töredékek a szenvedés alanyi mércéiről (1931)

A kéziratos töredékek

Szomorú, legfeljebb érzelmi telítettségében módosulni képes alaphangzatát írhatják le a fenti sorok annak az eredeti kéziratnak, ami a Vásáry család anyagának részeként került a hetvenes évek végén a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárba. A forrás – mely most a családi fondon belül az 1931. év levelezése tételben található – a Vásáry Lászlónak szóló üzenetek mellett, egy aláírás és keltezés nélküli, két részre oszló ceruzás feljegyzés, néhány javítással.

[Jegyzet: MNL HBML XIII. 39/a. A Vásáry család iratai. Személyi iratok. Családi levelezés 1931. 21.]

A biztonsággal nem mindig azonosítható, lazán félresodort betűk, szavak azt sugallhatják, hogy a szerző a megszólalás hirtelen érkezett ötletének enged, alkalmi, percekre adódó ihletet próbál megragadni. Észrevételei a közállapotokra, a közhangulatra és a rájuk hatással lévő politikai fejleményekre, valamint feléledő emlékekre vonatkoznak, ugyanakkor ösztönző lehet számára maga az íráshoz használt, kissé törékeny lap is, ami valójában a Debreceni Királyi Törvényszék P.4417/3/1928. számú ügyirata, annak üres hátoldalát töltik be a gondolatok. Az 1931. szeptember 7-én kelt hivatalos levél Debrecennek az özvegy Vásáry Andrásné és társai ellen indított keresetétől való elállás bejelentéséről, a kereset visszavonásáról tájékoztat.

Bár kedvező fordulatot jelez, az értesítés abban az időben érkezik, amikorra a gazdasági válság hatásai elérik a Vásáryakat is, vállalkozásaik a növekvő tartozások miatt meginognak. Anyagi gondjaikhoz bántó támadások járulnak, s ez utóbb hátrányosan érinti közéleti helyzetüket, közülük egyesek pályája félrecsúszik. Úgy látjuk ezért, hogy a töredéket – ami feltehetően a hitelintézeti állást betöltő Vásáry László (1893–1942) saját kezű munkája – 1931 szeptemberében a személyes és a családi körülmények legalább annyira magyarázhatják, mint amennyire fontos, közvetlen indítékot szolgáltathatnak hozzá a külvilág történései.

[Jegyzet: Lovas Enikő Amália: A debreceni Vásáry család története: a tőkés polgárosodás kiemelkedő példája. In: A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 2002–2003. (A Debreceni Déri Múzeum Kiadványai LXXVI.) Debrecen, 2003. 193–202. Vonatkozó rész: 195. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/MEGY_HAJB_DERI_2002_2003/?pg=194&layout=l]

Írásaiban a szerző a nyilvános közlést utánzó eszközökkel él, kendőzetlenül akar közérdekű témákról, közügyekről másokhoz beszélni. Kortársait ismeretlenül hívó hangját úgy hallatná, hogy általa a kései nemzedékek is megszólítva legyenek, de még az egyetemessé és időfelettivé válás igézetét is lebegtetné a sorok felett. Előbb egy hírlapi közlemény és a jelenkor nehézségei, majd az utóbbiakkal feltűnő ellentétbe állított háborús benyomások esnek terítékre. Kétszeri belekezdéssel is egyetlen oldal telik azonban csupán be, s az elbeszélés megszakad. Ily módon a keletkezett kézirat magábanvaló jegyzetként, semmint egy hosszabb munka piszkozataként viselkedik. Félbehagyottan kerül a családi levelezés mélyére, néma szózattá lesz.

A nagy áthúzással mintegy félrevetett első része alapvetően a mából meríti közölnivalóját, a mához kapcsolódik. Hangulatjelenségei szempontjából bonyodalmas ez a tíz sor, mert a külső világ eseményeinek szövegben való továbbörökítését célzó ösztön viaskodik benne a belső élet tudatos kiárasztásának vágyával, sőt megvan a lehetőség egy tudati irányítás alá nem helyezhető önáradásra. Voltaképp már a helyzet-átérzés jelzője, az élre dobott „szegény” azt íratja velünk, hogy nem pusztán a tárgyilagosságnak jut szerep. Más mélységben, részben nyíltan, részben álcázottan, szintén építi a torzót az érzelmes önkifejezés. Az egyént a végső belenyugvásra késznek mutatóan óvatos hang alá-alárendeli a lelki mozzanatoknak a tényként azonosítható vagy tényszerűnek vehető és különféle, tetszőleges szempontok szerinti, de egységesen hitelt érdemlő történeti ábrázolatokhoz használható adatokat.

A második rész érvanyaga határozottabban támaszkodik a múltra, történelmi távlatból szemléli a világháborút, s a komor árnyékba húzódó jelenhez viszonyítva, a hegyi harcok torz élményeit kitakaró emlékezés közben úgyszólván felmagasztalja. A bús-borongós hangulat fokozódására utal, hogy a „szenvedés” főnév, a „szenved” ige különböző alakjai és a „szenvedve” határozószó a tizenhat sorban együttesen hatszor szerepelnek. Itt az érzelmek egészen átveszik az irányítást, így a közlés elsődlegesen tőlük válik függővé.

A létrehívás perceinek cselekvő énje alázatoskodás és felbátorodás, elfojtás és szabad kiárasztás örvénylő elegyének, kavargó nyugtalanságnak az árnyát borítja a mondatokra. Az éber érzelem hátrahagyott, egy-egy rásejtés erejéig finoman megmutatkozni képes jeleiből persze több, akár számos egymásnak kereken ellentmondó következtetés származhat, amelyek viszont egytől-egyig érvényes történetekké lehetnek. Éppen ezért úgy tekintünk a forrásra, hogy elfogadjuk: sorsa teljesen elválhat alkotója szándékától, s merőben eltérő utakat járhat be. Egyszerűbben szólva: csak olvasatai révén kezdhet igazán létezni.

A szöveget modern átírásban, a mai helyesírási szabályokat követve közöljük. A tollhibákat külön jelölés nélkül javítottuk, a szerző lehúzásai az átiratban – tekintettel a másolatok közzétételére – nem szerepelnek. Változtattunk az eredeti központozáson, elhelyeztük a hiányzó mondatközi írásjeleket. Hasonlóképpen pótoltuk az elmaradt ékezeteket. Az olvasást segítő kiegészítéshez kapcsos zárójelet alkalmaztunk. Így jelezzük a kézirat végét is.

Gyalogos miniszterek!

Autós végrehajtók!

Szegény vidéki, takarékosságra nevelendő volt adóalanyok az újságokból olvassuk, hogy leállították a miniszterek autóit, és most gyalog járnak a felelős miniszterek. Szerény véleményünk szerint pedig annyi baj van, oly sok elintézésre váró fontos ügy sohasem volt az országban, mint ma. A beígért rendeletek is késnek. Egy részüket már a feledés homálya takarja, más részüket még reménykedve várják a szegény földi halandók.
A többek között régen várják, hogy a foglalási, árverési ügyek újonnan rendeletileg rendeztessenek.

[Jegyzet: 1931. szeptember 3-i keletű Károlyi Gyula gróf miniszterelnök 4.703. M. E. számú rendelete, amely az állami szervek személygépjárműveit érintően kevés kivétellel megszünteti a használati jogosultságot, előírva az állomány üzemen kívül helyezését. Magyarországi Rendeletek Tára 1867–1945. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/OGYK_RT_1931/?pg=1280&layout=s Néhány, a témára vonatkozó sajtócikk: Pesti Hirlap, 1931. szeptember 3., 5.; szeptember 4., 6.; szeptember 5., 6.]

1931. év

Gyalogos miniszterek!

Autós végrehajtók!

Boldog utókor jegyezd meg jól magadnak az évszámot, mert századok óta a magyar annyit nem szenvedett, mint ezévben. Én végigszenvedtem az 1914–1918. évi világháborút, szenvedve az uzsoki borzalmas telet, hol százak fagytak meg mellettem, ezreket pusztított el a hó fedezékben a dum-dum golyótól, s a Malomrét felett elterülő Cseremha-hegy oldalát 4000 magyar és orosz vitéz holtteste fedte. Ott voltam minden harctéren, ahol a magyar küzdött, azért mondom, és azt mondja kivétel nélkül minden ismerősöm, aki a háborút a fronton végigszenvedte, hogy százszor inkább elviselhető volt [a] testi szenvedés, mint az 1931-ik békeévbeli gazdasági harcok lelki szenvedése. A világháborúban fegyver volt kezünkben, s tudtuk, hogy amíg mi ott állunk az ország határán vagy azon túl, addig családunk otthon, ha szűkösen is [Itt a kézirat megszakad.]

[Jegyzet: Malomrét Kárpátaljai falu, már 1914 szeptemberétől hadműveleti területbe esett. Nyírvidék, 35. évf. (1914), 81. sz., 1914. október 8. 4. Online: https://library.hungaricana.hu/hu/view/Nyirvidek_1914_07-12/?pg=229&layout=s
A Cseremha 1133 méter magas hegy a Kárpátokban, az Ung folyó völgyében. Az I. világháború során súlyos harcok helyszíne volt. Magyar Hősök 1914–1916. Szerk.: Tábori Kornél. A Pesti Napló kiadása, [1916]. Online: https://adtplus.arcanum.hu/hu/view/MEVH_Egyebek_MagyarHosok/?pg=144&layout=s]

Brigovácz László