Nagy idők tanúja
Dr. Lénárt Bélával több, mint egy évtizede vagyunk kapcsolatban. Kutatott nálunk, a honismereti pályázatunkra többször nyújtott be pályamunkát, amelyeket gyakran díjazásban részesített a zsűri, 2016 nyarán készítettünk vele egy oral history interjút, októberben pedig nagy sikerű előadást tartott az 1956-os forradalomra emlékező levéltári napunkon. Emellett iratainak, publikációinak egy részét nekünk adományozta.
Galambos Sándor főlevéltáros most életútjáról kérdezte. Béla bácsi beszélt családjáról, nagykállói főjegyző édesapjáról. Elmesélte, hogyan menekültek 1944 végén Sátoraljaújhelybe, hogy onnan éppen akkor jöttek vissza szekerekkel Tiszavasváriba, amikor már az orosz katonák a málenkij robotra hívott embereket fogták össze. Elmondta, miért csapták ki a középiskolából, milyen munkát bíztak rá két Szatmár megyei kistelepülés tanácsi apparátusában, és hogy - osztályidegenként - miért vették fel végül az egri főiskolára. A végzést követően Tiszavasváriban kapott állást általános iskolai tanárként. A forradalomban mind a helyi, mind a járási forradalmi bizottság tagjává megválasztották. Perbe fogták, elítélték, másodfokon két évi börtönbüntetést kapott. 1959 áprilisában szabadult amnesztiával. Néhány évig csak segédmunkásként dolgozhatott. A hetvenes években egyetemi diplomát, majd doktori címet szerzett, miközben végig a szirmabesenyői iskolában tanított. A rendszerváltás után aktívan részt vett a közéletben, továbbá számos pedagógiai tárgyú és történeti publikációja jelent meg.
Vendégünk nagyon érzékletesen osztotta meg a hallgatósággal életének meghatározó eseményeit. Egy igazi történelemóra részesei lehettünk. Remélhetőleg közelebb hozta a jelen lévő diákok számára is a tankönyvben leírtakat. Köszönjük, Béla bácsi!
Fő támogatónk: 
Kelet Magyarország: Címlap Teljes oldal Cikk
Új hozzászólás