6. Őszi hadműveleti szünet a Donnál (1942. szeptember – november)
A Don menti hídfőcsaták a magyar hadsereg 200 km-es arcvonalán szeptember végére mindenütt befejeződtek. A csapatok az elért vonalban védelemre rendezkedtek be. Az arcvonalszolgálatot teljesítő zalai alakulatok állománya – ahogy a 2. hadsereg többi csapattesteié is – a harcoktól mentes időszak túlnyomó részében a védőállások kiépítésének és tökéletesítésének nehéz fizikai munkálatait végezte. Az őszi és kora téli hónapokban a korábbiaknál is súlyosabb megterhelések vártak rájuk. Nagyobb szabású ellenséges felderítő vállalkozásokkal ugyan nem kellett számolni, de a téli védelemre való felkészülés komoly fizikai igénybevételt követelő munkálatait fel kellett gyorsítani és intenzívebbé kellett tenni. A téli szállások elkészítéséhez szükséges anyagot a csapatoknak saját maguk által fakitermeléssel, vagy szükség esetén épületek faanyagának kibontásával kellett biztosítaniuk. A védőállások fűtésére rajkályhák kiutalását ígérték a parancsnokságok.
A parancsnokságok kérlelhetetlen szigorral követelték az elérendő legnagyobb teljesítményt. Sietni kellett ezen szükséges műszaki és erődítési munkálatok mielőbbi befejezésével, hiszen elvégzésük a korán beköszöntő oroszországi télies időjárási viszonyok közepette már komoly nehézségekbe ütközött. A csapatok és a lóállomány élelmezése szempontjából elengedhetetlenül fontos feladatok (félbehagyott aratási és szénatermelési munkálatok) ellátása mellett a védőállások kiépítését és tökéletesítését célzó kötelező munkaszolgálatra a Don mögötti falvak lakosságát is igénybe vették. Rajtuk kívül tábori munkásszázadokat is vezényeltek az arcvonal mögé; a 9. könnyű hadosztálynál végzett kemény műszaki munkálatoknál október-november folyamán öt munkaszolgálatos csapattest segédkezett.