Tanúvallatás a vázsonykői jobbágyok verekedése ügyében (Vázsonykő, 1643. november 16.)

A magyar végvári katonaság életét nem csak a török háborúk és portyák nehezítették meg, hanem a várakban összezárt lakosság között is bizony fel-felcsaptak az összetűzések, konfliktusok, amelyek sokszor tettlegességig is fajultak. Veszprém vármegye törvényszékének peres iratai között is találhatunk ilyen konfliktusra vonatkozó, magyar nyelvű forrásokat.

Jelen peres iratunk magyar nyelvű tanúvallatása 1643. november 16-án kelt, amikor is Torma István járási főszolgabírót és Filep Benedek esküdtet rendelték ki Vázsonykő (ma Nagyvázsony) mezővárosába, hogy vizsgálják ki Horvát György és Baranyai Ferenc jobbágyai között támadt verekedés körülményeit. De mi lehetett az ügy hátterében, hogy a vármegye egy főszolgabírót és egy esküdtet rendeljen ki közrendűek verekedésének kivizsgálására? Az egyik ok lehetett, hogy két különböző földesúr jobbágyai között támadt konfliktus, melyben maguk a földesurak konfliktusa is tükröződhetett, ezáltal egy felsőbb hatóság bevonására volt szükség az igazságszolgáltatás érdekében. A másik ok a bántalmazott jobbágy, Gyenti Márton kiváltságos pozíciója lehetett, lévén, hogy bírói tisztséget töltött be az eset idején. A konfliktus kiváltó oka a bíró alkalmatlansága, esetleg korruptsága is lehetett, amely János kovács szavaiból kiderül.

A tanúvallatás során három tanú vallott eskü alatt a történtekről.

1. Elsőként Nagy Istvánné Anna asszony, Ányos Sándor jobbágyának 28 esztendős felesége, aki a nézeteltérés okait nem ismerte, de a tettlegesség idején jelen volt az esetnél. Látta, amint János kovács leütötte Gyenti Márton bírót, aki a földre esett, majd, mikor felkelt, a kovács ismét arcon ütötte.
2. A második tanú, özvegy Lukácsa Imréné Anna asszony, Horvát Zsigmondné 48 esztendős jobbágya volt, aki semmit sem tudott az esetről nyilatkozni.
3. A harmadik tanú, Gellért Mihály, szintén Horvát Zsigmondné 28 esztendős jobbágya volt, aki mindvégig szem- és fültanúja volt a történteknek, így részletekbe menő vallomással tudott szolgálni. A tanú a török hódoltsági kettős adóztatásra is ékes példát szolgáltat, hiszen elmondja, hogy a török hódoltság területéről szedett búza tizedet szállították Vázsonykő várába, amikor rakodás közben elment mellettük a bíró. János kovács nem tudta türtőztetni indulatait, és kérdőre vonta Gyenti Mártont bírói felelősségét illetően. Ekkor indulatos szóváltásban szitkozódássá fajult az eset, mígnem a kovács elvesztette türelmét, és a vasvillával leütötte a bírót. A tanú szerint a konfliktus itt véget is ért, több ütés nem történt.

A történtek leírása a XXI. század embere számára a kereskedelmi televíziók „kibeszélőshow”-it eleveníti meg a maga egyszerű, XVII. századbeli alpári stílusában. Valójában egy komolyabb, mezővárosi helyi politikai és társadalmi konfliktus apró szegmensét vizsgálhatjuk egy ilyen értékes törökkori forrásban.

Anno 1643 die 16 Novembris¹

Mi, Torma István, Bezprém vármegyének egyik főszolgabírája, Filep Benedek esküdt jöttönk ide, Vásonkő városában, ezen Bezprém vármegyében, Horvát György és Baranyai Ferenc uraimék jobbágyok között némi meglett deliberatiojoknak² continentiája³ szerént való bizonságoknak beszedésére.

I. juxta suam qualificatam responsionem producit testes.⁴

1. testis⁵: Nagy Istvánné Anna asszony, annor.⁶ 28, Ányos Sándor jobbágya felesége, jurata fassa est.⁷ Mint és hogy esett közöttök az háborúság, nem tudom, hanem láttam, hogy János kovács leütötte Gyenti Mártont, és az földön fekszik, odafutamodám, úgy kérem: „János uram, ne bántsd, az Istenért!” Hogy fölkele Gyenti Márton, János kovács arcul veré.

2. testis: Lukácsa Imréné Anna relicta⁸, annor. 48, Horvát Zsigmondné jobbágya, jurata est. Nihil scit.⁹

3.: Gellért Mihály, Horvát Zsigmondné jobbágya, annor. 28, juratus fassus est. János kováccsal együtt vittem be az török részéről való tized búzát, azt hogy raktok, azonban jöve oda Gyenti Márton, mondá János kovács neki: „Te volnál bíró? Azért tettenek bíróvá, hogy gondot viselnél, ne szopódnál széjjel imitt-amott! Az másik bíró is ilyen gondotlan volt, mint te!” Mondá Gyenti Márton: „Egy bestye lélek kurafiának¹⁰ is, nincsen arra gondja!”. Mondá János kovács: „Kinek mondád te Gyenti azt?” Mondá, hogy: „Teneked mondom, falu csaló beste lélek kurafi!” Mondá János kovács: „Ne mond azt, mert ember vagyok én.” Ugyan mégis megszidá Gyenti Márton János kovácsot. János kovács leszálla az asztag¹¹ hegyről és úgy üté egyszer Gyenti Mártont az kevehányó vellával, ezt mondván: „Miért szidál meg, Gyenti Márton?” De többször, én láttomra nem ütötte.

Az I. jobbágya, János kovács prosperálja¹² magát, si juris est,¹³ maga is kész az bizonyságok mellé esküdni in futura sede et appellat.¹⁴ Deliberatum est transmittit.¹⁵

Jegyzetek

¹ 1643. november 16.
² deliberatio (lat.): tárgyalásuknak
³ continentia (lat.): megtartása
⁴ A válaszok hitelesítésére tanúkat állított elő.
⁵ testis (lat.): tanú
⁶ annorum (lat.): évek, éves
⁷ juratus fassus est/jurata fassa est (lat.): eskü alatt vallja
⁸ relicta (lat.): hátrahagyott (özvegy)
⁹ nihil scit (lat.): nem tud semmit
¹⁰ régi szidkozódás: fattyú/gonosz lélek, kurva fia
¹¹ szabadban tárolt, szabályos halomba összerakott gabona
¹² prospero (lat.): ajánlja, aláveti
¹³ ha a törvény úgy kívánja
¹⁴ a jövőbeni tárgyalás és fellebbezés alkalmával
¹⁵ A határozatot továbbítottuk.

Levéltári források

MNL VeML IV.3.a I. sor. Fasc. H. VIII. Nr. 26.