A szülés levezetésénél évszázadokon át csak nők segédkeztek. Ebben társadalmi, vallási okok mellett közrejátszott az is, hogy a képzett orvosok hosszú ideig méltóságon alulinak tekintették, hogy a szüléseknél jelen legyenek. A „bábamesterség” átlagon felüli szakértelmet, tudást kívánt meg annak gyakorlójától. Nem véletlen, hogy eleinte inkább idősebb, többször szült asszonyokat választott a közösség erre a posztra. Ezek az ún. parasztbábák a szülés levezetésén túl meghatározott ideig gondozták a gyermekágyas nőt, valamint segítettek a csecsemő gondozásában is. Ha az újszülött gyenge volt, a bába keresztelte meg, hogy nehogy kereszteletlenül haljon meg. Vidéken a nők egyéb panaszaikkal is a bábákhoz fordultak, akik több-kevesebb sikerrel segítettek egészségügyi bajaikon. Hazánkban Mária Terézia uralkodása alatt szabályozták először a bábák működését. A Helytartótanács által kiadott rendelet vizsga letételéhez kötötte volna a működésüket.¹ Előírták azt is, hogy a bábák a szülés alatt ne használjanak babonás eljárásokat és eszközöket, valamint ne fogyasszanak sok alkoholt. (Itt még az alkohol mennyiségén volt a hangsúly, nem pedig annak tiltásán!)  Ez a szabályozás azonban nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket, mert még századokkal később is tanulatlan bábák praktizáltak a vidéki falvakban. Az első magyar nyelvű bábakönyv 1776-ban jelent meg Veszprémi (Weszprémi) István, debreceni tisztiorvos fordításában.² A bábák közül ekkor még kevesen tudtak írni-olvasni, de a könyvben elhelyezett ábrák segítették őket mesterségük elsajátításában.

Veszprém vármegyében a XIX. század elején, a Pápán élő Zsoldos János vármegyei tisztiorvos is jelentetett meg egy bábáknak szóló könyvecskét „Asszony Orvos” címmel. Az első törvényi szintű szabályozás 1876-ban született meg.³ Ezután szülésznőként csak az működhetett, aki szülésznői oklevéllel vagy tiszti főorvosi képesítő okmánnyal rendelkezett. Egy 1889-ben kiadott utasításban részletesen szabályozták azt is, hogy milyen eszközöket kell egy bábatáskának tartalmaznia. Az utasítás nagy hangsúlyt helyezett a bábák kezének és az eszközeinek megfelelő tisztántartására, fertőtlenítésére. 1908-ban tovább finomítottak a korábbi törvényi rendelkezéseken.⁴ Ekkor már a községek létszámának figyelembevételével állapították meg a praktizáló bábák számát.⁵ Az okleveles bába Bábaképző Intézetben szerezte végzettségét, és a 10 hónapos képzés befejezése után az ország bármely településén elhelyezkedhetett. A másodrendű bábák valamelyik vidéki kórházban szervezett, 8 hetes tanfolyam elvégzése után kaptak bizonyítványt. Ezzel csak az adott vármegyében praktizálhattak. Az 1910-es években Magyarországon már 12 helyen folyt bábaképzés. Erre a hivatásra 20-40 év közötti, jó erkölcsű, egészséges, írni-olvasni tudó nők jelentkezhettek. 1902-ben jelent meg a Hivatalos Magyar Bábakönyv, ami több kiadást is megérve 1945-ig használatban volt.

Már 1942-től kezdve az intézeti és otthonszülés összehasonlításáról, az intézeti szülés előnyeiről és hátrányairól cikkeztek az újságok. Az 1915-ben alakult Stefánia Szövetség hozott létre először falusi szülőotthonokat, ahol a vidéken élő nők otthonuknál jobb higiéniás körülmények között szülhették meg gyermekeiket. 1945 után gyökeresen átalakult a bábák képzése, a kisbabák is egyre gyakrabban születtek kórházakban vagy szülőotthonokban. Az otthonszülések kora leáldozott, a bábamesterség korábbi formájában letűnőfélben volt.

Özv. Király Imréné Virág Eszter Szentkirályszabadján töltötte be a községi bába posztját 1922 és 1942 között. Születésétől ezen a településen élt, okleveles bábaként itt segítette világra a csecsemőket. Virág Eszter 1893. február 3-án született, Virág Gábor földműves és Szabó Klára harmadik gyermekeként. 1914. március 3-án kötött házasságot a szintén Szentkirályszabadján élő Király Imrével. Még ez év decemberében megszületett a házaspár kislánya, Eszter. Boldogságukat azonban beárnyékolta az I. világháború kitörése. A férj katonai behívót kapott, a frontról azonban már nem tért vissza. A fiatal édesanya egyedül maradt a kislányával. 1919-ben a megözvegyült fiatalasszony szakácsnőként próbált elhelyezkedni. Amikor 1921-ben beiratkozott a szombathelyi Bábaképző Intézetbe, még mindig csak 28 éves volt.

A 10 hónapos képzés elvégzése, valamint sikeres elméleti és gyakorlati vizsga letétele után, 1922. május 29-én kapta meg okleveles bába képesítését.

„[…] a bába mesterség gyakorlására képesnek és alkalmasnak bizonyult. A bábamesterség szabad gyakorlására ezennel feljogosítjuk.”

A vizsgáját az előtt a Tauffer Vilmos előtt tette le, aki korának kiemelkedő szülészorvosa volt, és a bábaképzés élharcosának számított.⁶ Király Imréné nevét 1922. június 2-án vezette be a bábák törzskönyvébe Vadnay Szilárd, Veszprém megye tisztifőorvosa.

Ellenőrzési könyvecskéjét is ezen a napon nyitották meg.

Ebbe a „könyvecskébe” kerültek a járási tisztiorvosi bejegyzések.⁷ Az ő feladatuk volt ugyanis rendszeresen ellenőrizni a bábák munkáját és az általuk vezetett nyilvántartásokat. A bábák az általuk levezett szülések adatait a Szülések jegyzőkönyve nevet viselő naplóba rögzítették. Ennek első oldalán olvasható egy kiemelés a bábák munkáját szabályozó rendeletből.

Kivonat a M. Kir. Belügyminiszter és a Vallás és közoktatásügyi ministerrel egyetértőleg kiadott 1902. évi 95.000 számu rendeletből:
13.§ Minden bába köteles a csatolt minta szerint jegyzőkönyvet vezetni, amelybe minden szülést bejegyez, vagy ha maga írni nem tud, bejegyeztet. A bejegyzéseket mindenkor lelkiismeretesen, az igazsághoz híven és pontosan kell megtennie.
A szülési jegyzőkönyvet tartozik a hatósági orvosnak kívánatra bemutatni. Ha valamely rendellenességhez orvost hivatott, kérje meg, hogy a rendelleneséget a szülési jegyzőkönyvbe ő jegyezze be.

A napló főbb rovatai: a szülés pontos ideje; a szülőnő neve és életkora; a magzat neme és neve; valamint az anya és a gyermek egészséges maradt-e a szülést követő 8-10 napban.

Már bábaságának első évében 7 gyermek születésénél segédkezett. 1922 és 1942 között 254 csecsemőt segített világra Szentkirályszabadján. A gazdasági világválság, majd a II. világháború kitörése kedvezőtlenül hatott a születések számának alakulására. Egyre kevesebb gyermek született a községben. Az 1940-es évek elejére ez a szám - Király Imréné bábanaplója alapján - már csak évi 1-2 maradt. Úgy tűnik, 1942 után bábaként már nem praktizált. 1946. július 12-én az 5000/1946. M. E. számú rendelet alapján elbocsátják községi szülésznői állásából.

Ezután magánbábaként próbálta meg folytatni korábbi hivatását. Ehhez azonban engedélyre volt szüksége. Kérelmét 1947-ben nyújtotta be Veszprém megye Alispáni Hivatalához. Nem sokkal korábban azonban a népjóléti miniszter utasítást küldött az alispáni hivatalnak a magánbába működési engedélyek kiadásának szabályozásáról.

Ebben nyomatékosan felhívták az alispán figyelmét, hogy szigorúan tartsa be a bábaengedélyek kiadásának szabályait.

„A magánbába engedélyek kiadása az utóbbi időben sokszor az 1940. évi VI.tc. 43.§-a, és annak végrehajtásaként kiadott 1001/1940. B.M. rendeletben előírtaknak figyelmen kívül hagyásával történt. Ezek a rendeletek azért kötik előzetes engedélyhez a magánbábák működését, mert a már működő és letelepedő bábáknak tisztes megélhetését kívántak biztosítani […] a községekben (városban) egy-egy bábára, beleértve a hatósági bábákat is, évenként átlagosan 50 szülés essék, és hogy az évi szülések számát az intézetekben lefolyó szülések leszámításával kell megállapítani. 2 évnél hosszabb ideig nem működött bába működési engedélyének kiadása ismétlő, ill. továbbképző tanfolyam elvégzésétől függ. Csak akkor küldjön tanfolyamra bárkit az alispán úr, ha utána engedélyt lehet neki adni.”

Király Imréné kérelme már ezután a levél után érkezett a hivatalhoz. Emiatt a korábbinál nagyobb szigorral jártak el esetében. Az alábbi indokokkal utasították el a működési engedély megadását:

[…] A veszprémi járás járási főjegyzőjétől beérkezett hivatalos jelentés szerint Szentkirályszabadja községben a szülések száma 10 évre visszamenőleg évente 30-40 között van. Mivel Szentkirályszabadja községben már 1 hatósági bába működik, 2. szülésznő működésére szükség nincsen; és 2. szülésznő részére működési engedély kiadása az 1001/1940.B.M. számú rendelet 3 és 4 §-ban foglaltak alapján nem is lehetséges.
Veszprém, 1947. augusztus 21.      Dr. Kovács István s.k.
                                                                       h. alispán

1948-ban még egy kísérletet tett arra, hogy bábaként dolgozhasson, megfellebbezte az I. fokú határozatot. A Veszprémi Járási Tisztorvos 1949 áprilisában küldött levelében már jelezte neki, hogy nem sok esély lát az engedély megadására.

[…] Előre is jelzem, hogy a törvény értelmében a vármegye Alispánja a működési engedélyt csak az esetben adhatja meg, ha az illető községben a születések száma ezt szükségessé teszi, vagyis 1-1 bábára évenként átlagosan legalább 50 szülés esik. […]

Az alispáni hivatal válasza valóban elutasító volt, mivel Szentkirályszabadján a születések száma nem indokolta egy újabb bábaállás felállítását.

Úgy tűnik, hogy ezzel lezárult egy korszak az életében. Ezután már nem gyakorolhatta korábbi hivatását, nem működhetett tovább bábaként Szentkirályszabadján. Nem csak az ő személyes életútja vett élesen más fordulatot. A bábaság korábbi rendszere is komoly átalakuláson ment keresztül, s ezzel együtt leáldozott az otthonszülések korszaka is.

Jegyzetek:

1. Planum Regulationis in re Sanitatis. Emellett nagy hatással volt Magyarország egészségügyi viszonyainak fejlődésére a szintén Mária Terézia nevéhez fűződő első, általános közegészségügyi jogszabály a Generale Normativum in re Sanitatis. Ebben is kitérnek a bábák helyzetére.
2. Veszprémi István a „Bába mesterségre tanító könyvecske” címet viselő művében Heinrich Krantz bécsi szülésztanár munkáját fordította le németről magyarra. A benne található ábrákkal már ő egészítette ki a könyvet. Veszprémi István életére lásd. https://reformacio.mnl.gov.hu/weszpremi_veszpremi_istvan_debrecen_varosanak_nagytudomanyu_es_szelesen_kiterjedt_tapasztalasu
3. 1876. évi XIV. törvény a közegészségügy rendezéséről. Ennek VII. fejezete foglalkozik a szülésznői gyakorlattal.
4. 1908. évi XXXVIII. törvény a közegészségügy rendezéséről szóló 1876: XIV. tc. módosításáról
5. Minden 1000 lakosú községet köteleztek arra, hogy okleveles bábát alkalmazzon.
6. Tauffer Vilmos (Kolozsvár,1851.07.02.- Budapest, 1934.12.07.) szülész, nőgyógyász, egyetemi tanár. Kiemelkedő szerepe volt a szülészet és a bábaképzés megreformálásában.
7. A szublimát a bába kezeinek és eszközeinek fertőtlenítésére szolgált. A szublimátos vizet
úgy készítették, hogy 1 liter meleg vízben feloldották a szublimátlepénykét. Mivel a szublimát mérgező, ezért a bábának kötelessége volt mindig jól elzárva tartani.

Felhasznált levéltári források:

MNL VeML IV.482 Szentkirályszabadja református születési anyakönyveinek másodpéldányai
MNL VeML XXXIII.1 Szentkirályszabadja házassági anyakönyveinek másodpéldányai
MNL VeML XIV.50 Király Imréné Virág Eszter okleveles bába (Szentkirályszabadja) iratai
MNL VeML IV.409 Veszprém megye tisztifőorvosának iratai 103/1947. és 15/1949. alapszám

Képek jegyzéke:

Bába mesterségre tanító könyvecske.
Kép forrása: https://mek.oszk.hu/01900/01902/html/index170.html
Szombathelyi Bábaképző épülete. Kép forrása: hungaricana.hu