Véres ütközetek és csaták nem zajlottak Veszprém területén az 1848/49-es szabadságharc idején, ám a városban így is érezni lehetett a forradalmi hangulatot. Francsics Károly (1804–1880) veszprémi borbélylegény naplófeljegyzéseiben részletesen visszaemlékezett a városban zajló 1848. márciusi eseményekre, alapos képet festve arról, hogy a „márciusi ifjak forradalma” miként hatott a vidéki ember, a vidéki polgárság mindennapjaira.  

Francsics Károly 1804. november 30-án született Pápán, Vas megyei eredetű kisnemesi családban. A borbélymesterség kitanulása után, 1827-ben érkezett az akkor közel 9000 lakost számláló Veszprém városába, amely haláláig az otthona volt. A borbélymester az 1848/49-es forradalom és szabadságharc kitörése előtt néhány évvel naplószerű feljegyzések írásába kezdett: 545 oldalas kéziratban örökítette meg a saját személyes élményeit, valamint a megyeszékhely hétköznapjait.

A forradalom híre március 17-én érkezett meg Veszprémbe, melyről Francsics a következőképp emlékezett meg: „[Március] 17én és 18án pesti vásárról jöttek haza veszprémi lakosok, kereskedők, mesteremberek, zsidók, s mind egyik hozott magával egy árkus nyomtatott pappirost, melyekre kővetkező pontok valának nyomtatva nagy betűkkel:
Mit Kíván a magyar Nemzet?”¹

[…] továbbá ezen vásárról haza jött lakosok nem győzték beszélni, hogy mily nagy lázadás ütött ki Pesten 15én. Ronda dolgokat beszéltek, melyeket mi ámulva hallgattunk, s mosolyogva kérdeztük egymást, hogy igaz lehet e az?”²

Március 20-án parázs hangulat volt tapasztalható a városban, valóságos tömeg gyűlt össze a városháza előtt és indult meg a Tűztorony felé. „Napszámosok, ácsok, kőmívesek, mindenféle mesterlegények, inasok, kisebb nagyobb gyermekek, kocsisok, parasztok, szolga-szolgálók, napszámos asszonyok, magyar, német, zsidó egyszóval leírhatatlan kavarék tolongott le a hosszú utcára,³ szakadatlan ordítva: éljen a szabadság és az igazság! E tömeg közt elől egy napszámos forma, piszkos, rongyos suhanc […] vitte kevélyen a nemzeti lobogót, melyen e felirat látszott: Éljen a szabadság és az igazság!”⁴

Veszprémben a néptömeg felvonulása mellett megfigyelhetők voltak olyan kisebb megmozdulások, cselekedetek is, melyek a szabadságharc éltetését és a Habsburg uralom alóli felszabadulás vágyát egyaránt kifejezték. Március 24-én, Francsics Károly a Császári Királyi Sóház⁵ elé érve csodálkozva tapasztalta, hogy „annak faláról a császári címer, a kétfejű sas elröpült, és helyébe Magyarország címere függesztetett. A ház előtt hosszat nyúló karfák pedig éppen akkor nemzeti színre festettek.”⁶

Francsics 1849. augusztus végéig nyomon követte a szabadságharc eseményeit naplójában, utolsó ezzel kapcsolatos bejegyzései keserű hangvételűek: „[…] De hát miért nem mondtátok ezt csak egy évvel is ezelőtt, miért zavartátok fel az országot, ha nem bírtátok ismét rendbe hozni? Miért ontottatok annyi vért, készítettetek annyi szívfájdalmat milliók keblében. Szabadság, egyenlőség, testvériség volt felkiáltásotok. Köszönöm szépen! Szép kis szabadság vár ránk…”⁷
1948- a centenárium éve Veszprém vármegyében

Az 1945 utáni magyar politikai irányzatoknak fontos propagandaeszköze volt a történelmi hagyományanyag mozgósítása. A jelennek a múlttal való párhuzamba állítása, a múlt történéseinek aktualizálása a napi politikai érdekeknek megfelelően történt.

A forradalom századik évfordulójára már 1946-ban elkezdett készülni az ország. Az Újjáépítési Minisztériumban elkezdték tervezni az országszerte tartandó nagyszabású ünnepségeket, „megfogalmazták az elérendő, illetve a preferált politikai célokat, törekvéseket is a centenáriummal kapcsolatban.”⁸

Ezt követően különféle állami testületek létrehozására került sor, amelyek a centenáris ünnepségek szervezését és koordinálását kapták feladatul. Ezeket a szervezeteket/bizottságokat a Tájékoztatásügyi Minisztérium fogta össze, míg a Történelmi Emlékbizottság és az Országos Nemzeti Bizottság (ONB) váltak a hivatalos rendezőtestületekké. Az ifjúságnak az ünnepségek lebonyolításába való bevonásához 1947 januárjában megalakították az Országos 48-as Ifjúsági Bizottságot is, amelynek hatáskörét rövidesen átvette a Magyar Ifjúság Országos Tanácsa.

Vidéken a helyi programok megszervezésének feladatát a helyi Nemzeti Bizottságok kapták, így tehát Veszprém vármegyében a Veszprém vármegyei Nemzeti Bizottság felelt a forradalom 100 éves évfordulójának méltó megünnepléséért. A bizottságnak az MNL Veszprém Megyei Levéltárában fellelhető iratanyagában több, a centenáriumi ünnepségekről szóló irat is található, ezekből mutatunk be néhányat az alábbiakban.

1948 februárjában a Tájékoztatásügyi Minisztérium sürgős táviratban kérte a megye Nemzeti Bizottságát, hogy küldjék meg a Centenáris Ügyosztály részére a „folyó évben tartandó centenáris ünnepségek, kiállítások, leleplezések minél részletesebb programját”.⁹ Február 18-án kelt Veszprém vármegye Nemzeti Bizottságának alábbi válaszlevele:

A fent látható 13 pontból álló levélben nem csak az 1848/49-es forradalom és szabadságharchoz kapcsolódó eseményeket, ünnepségeket sorolták fel, hanem egyéb más, folyó évre tervezett programot is. A centenáriumhoz kötődő programok közé tartozik pl. a megemlékezés Táncsics Mihály április 23-i születésnapjáról (1. pont) vagy Veszprém Szabadság- zászlajának felavatása (3. pont), de ilyen az ihászi csata emléknapján tartandó ünnepség is (9. pont).

A következő forrásból kiderül, hogy „[…]Veszprém m. város május 27. és június 6. közötti időben tényleg centenáris emlékhetet óhajtott rendezni, melynek anyagi alátámasztását egy kereskedelmi és ipari kiállítás, illetve árumintavásár szolgálta volna. Ezt kiegészítette volna a vármegyei múzeum 48-as anyagának kiállítása, valamint újjáépítési, mezőgazdasági kiállítás és kulturális események (könyvtár nyitás, hangverseny, ankét, konferencia).”¹⁰ Az említett emlékhét azonban a levél szerint teljesen meghiúsult, ugyanis gondok merültek fel az anyagi feltételek biztosításával kapcsolatban, illetve a vármegyei múzeum 48-as anyagát Budapestre kellett szállítani, az ottani kiállításra.

Érdekes adaléka lehet még a centenárium megünneplésének az alábbi irat, amely az Országos Nemzeti Bizottság felhívása az 1848/49-es emlékek felkutatásáról és gyűjtéséről.

¹MNL VeML XIV.40. Francsics Károly veszprémi borbélymester naplója 264. o.

²MNL VeML XIV.40. Francsics Károly veszprémi borbélymester naplója 266. o.

³A mai Jókai utcára, amely a korban fő közlekedési útvonalnak számított.

⁴Uo. 267–268. o.

⁵Az 1886-ban épült Megyeháza helyén állt.

⁶Uo. 272.o.

⁷Uo. 505.o.

⁸SZABÓ 1998, 216.o.

⁹MNL VeML XVII.1. 337/1948. sz. ügyirathoz csatolt távirat.

¹⁰MNL VeML XVII.1. 65/1948. sz. ügyirat.

Irodalomjegyzék

HUDI JÓZSEF (SZERK.): Francsics Károly visszaemlékezései - A Pápai Református Gyűjtemények Kiadványai, Forrásközlések 3. Pápa, 2001.
SOMFAI BALÁZS: „Éljen a magyar király, éljen a szabadság, éljen a polgárság, éljen Kossuth!” (Néhány forrás Veszprém város 1848–1849. évi történetéből). Veszprémi Szemle, 2013/28-31. 15. évfolyam/1. szám. Veszprém, 2013. 55-75.
SZABÓ RÓBERT: Politikai propaganda és történelmi ünnep. Adalékok az 1948. márciusi centenáriumi ünnepségek történetéhez. Történelmi Szemle, 1998/3-4. szám, 215-227.

Levéltári források

MNL VeML XIV.40. Francsics Károly veszprémi borbélymester naplója 1827–1849.
MNL VeML XVII.1. 337/1948. sz. ügyirat
MNL VeML XVII.1. 65/1948. sz. ügyirat
MNL VeML XVII.1. 111/1948. sz. ügyirat