1986 egy katasztrófákkal terhelt év a világ történelmében¹, mégis az emlékezet leginkább a csernobili atomerőmű felrobbanását őrizte meg, mivel a halálos áldozatok számát, a környezeti szennyezést és hosszú távú hatásait tekintve ez volt a legnagyobb negatív esemény abban az évben. És a legellentmondásosabb is. A keleti és a nyugati blokk politikai érdekei, a korabeli hazai média működése és az informális kapcsolatokon keresztül terjedő hírek között feszülő ellentétek a mai napig meghatározzák a csernobili katasztrófa emlékét.

 A 4-es számú reaktor felrobbant épülete a katasztrófa utáni napokban²

Az események és a politika³

A Csernobil város közelében, a Pripjaty folyó mellé telepített Vlagyimir Iljics Lenin Atomerőmű 1978-ban kezdte meg működését. 1983-tól már négy RBMK-1000-es típusú reaktor⁴ működött, amelyek teljes üzemben 4000 megawatt összteljesítményre voltak képes. A baleset az utolsóként üzembe állított 4. reaktor karbantartása során kivitelezett tesztüzem közben következett be számos emberi mulasztás és hibás döntés eredményeként. Az 1986. április 26-án hajnalban történt robbanás következtében nagy mennyiségű radioaktív anyag (pl. jód-131 izotóp) került a légkörbe és szóródott szét Európa szerte.

A szovjet hatóságok már aznap intézkedtek (pl. szakértőket, orvosokat küldtek a helyszínre stb.), de a reaktor-balesetről nyilvánosan nem adtak hírt. Április 28-án már Lengyelországban és Skandinávia területén is észlelték a sugárzást, de csak a svédek mérték be a sugárzás eredeteként a Szovjetunió nyugati területét, és diplomáciai úton felvilágosítást kértek Moszkvától. A szovjet kormány reggel még tagadta, majd a Szovjetunió Távirati Ügynöksége (TASZSZ) este 9 órakor kiadta az első jelentést a balesetről. Ez a kettősség az események során mindvégig jellemezte a szovjet kormánypolitikát. Amíg a szovjet kormány által felállított, Borisz Scserbina⁵ vezette kormánybizottság óriási erőket mozgatott mind emberi, mind anyagi értelemben a robbanáskor keletkezett grafittűz elfojtására, a további robbanás(ok) megakadályozására és a sugárzás megszüntetésére, addig a kormányzat alig adott ki híreket külföld felé (ideértve a szocialista blokk országait is).
A baleset hatására április 30-ától több nyugat-európai ország korlátozta, majd május 8-án az Európai Gazdasági Közösség (EGK, Közös Piac) brüsszeli bizottsága a sugárfertőzésre hivatkozva felfüggesztette az európai szocialista országokból származó friss hús és élő állat behozatalát, amelyet később további élelmiszerekre is kiterjesztett. Ez az importtilalom érzékenyen érintette a szocialista országok, többek között hazánk gazdaságát is.
A grafittüzet május 10-én sikerült elfojtani, majd néhány nap múlva Mihail Gorbacsov a Szovjetunió Kommunista Pártjának (SZKP) vezetője először állt a nyilvánosság elé és beszélt a balesetről. A reaktor-balesetért felelős személyeket bíróság elé állították. Októbertől fokozatosan újraindították a három épen maradt reaktort. Az év végére elkészült a 4-es reaktor betonszarkofágja, amellyel száz évre garantálták a további sugárzás megakadályozását.

Hírközlés magyar módra

Ahhoz, hogy megértsük a korabeli hazai információáramlást, tudnunk kell, hogy „a tömegkommunikációs eszközök irányítása szovjet-kommunista típusú sajtómodell keretei között zajlott, vagyis a nyomtatott sajtó és az elektronikus média … elsődleges célja nem a közönség hiteles tájékoztatása, hanem orientálása, politikai nevelése, valamint – közvetett formában – a párt társadalmi legitimációjának biztosítása volt.”⁶ A nyolcvanas évek közepén azonban már érezhető volt az a gazdasági, társadalmi válság, amely hatására megingott az állampártba vetett bizalom, felerősödtek a hatalommal szemben álló értelmiségi törekvések, és megjelent az ún. második nyilvánosság⁷.
Az atomerőmű-balesetről a szovjetek a régi beidegződés szerint hetekig csak késve, kevés és kozmetikázott információt adtak. Az is igaz, hogy az információk vákuumba érkeztek: sem az újságírók, sem a lakosság nem voltak a helyzet reális értékéléséhez szükséges ismeretanyag birtokában. Ezzel egy időben Nyugat-Európa pontos adatokat várt hazánktól. A helyzetre sajátos magyar megoldás született: amíg a nyugati kormányokat napi szinten tájékoztatták a mért sugárzási viszonyokról, addig a hazai lakosságot ebből kihagyták. Jól szimbolizálja ezt a helyzetet a korabeli pesti vicc: „-Hallotta a hírt? –Miért tán igaz? – Nem tudom, de tagadják.”
Mindezek ismeretében érdemes szemlélni az események sajtóvisszhangját.
Az első hivatalos tájékoztatást Magyarország is április 28-án kapta, de a magyar pártvezetés informális vonalon már április 26-án értesült a radioaktív sugárzás emelkedéséről svéd, finn és lengyel forrásokból, és a robbanást követő napokban a Szovjetunió területén dolgozó magyar diplomatáktól. A lakosság a reaktor-balesetről április 28-án a Magyar Televízió esti Híradójából és a Magyar Rádió 21 órai híreiből értesült. A különbség az volt, hogy amíg a Híradó a TASZSZ által kiadott információkat közölte, addig a rádió híreiben a Magyar Távirati Iroda (MTI) szigorúan titkos, nyugati hírforrásokra alapozott információi is elhangzottak.⁸ A baleset híre a nyomtatott sajtóban csak április 29-én látott napvilágot.
A baleset következtében kiáramló radioaktív felhő hazánkat április 29-éről 30-ára virradó éjjel érte el. Ekkor azonban még nem lehetett tudni, hogy ez egy egyszeri esemény volt, vagy folyamatos sugárzásra kell készülni, ezért a Polgári Védelem Országos Parancsnoksága (PVOP) irányításával és több kutatóintézet részvételével még április 30-án létrehozták az ún. Műszaki Operatív Bizottságot és elrendelték az ország egész területén a radioaktív sugárzás 24 órás mérését.
A katasztrófáról szóló hazai tájékoztatás április 30-ától a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának közvetlen irányításával zajlott.
A hírek megjelenését meghatározta a közelgő ünnep (május 1.) és a már megszervezett ünnepségek, a felvonulások megtartása fontosabbá vált a láthatatlan veszélynél. A lakosság tájékoztatása a megnyugtatásra és a veszély mértékének minimalizálására épült.
Ugyanakkor már május elsején a Mezőgazdasági és Élelmiszeripari Minisztérium (belső intézkedés formájában) több megyében⁹ legeltetési tilalmat vezetett be, és az érintett megyékben begyűjtött tejet csak további felhasználásra használhatták (pl. tejpor, sajt). A tej sugármérését május 31-ig folytatták.
Az intézkedésekkel egyidőben felhívták ugyan a lakosság figyelmét, hogy csak a tejipar termékeit fogyassza, és friss, nagy levelű zöldségeket (saláta, spenót stb.) csak alapos mosás után javasolt fogyasztani, de további egészségvédelmi intézkedések nem történtek.
A média és a sajtó a továbbiakban csak általánosságban adott hírt a hazai sugárhelyzetről, és meglehetősen egy hangnemben.

A helyi sajtó

Megyénk egyetlen napilapja, a Napló (mint ahogy a többi megyei hírlap is) igazodott a fősodorhoz. Az első hírt a balesetről az április 29-i szám nemzetközi hírei között, a jobb alsó sarokban közölték.

Majd május elsején a PVOP tájékoztatóját közölte a lap, amely alapján a valós helyzetet lehetetlenség volt megítélni.

Néhány nap múlva (május 4.) a hírlap utolsó oldalán megjelenő rövid hírben megnyugtatták a lakosságot, hogy folytatódnak a sugárszint-mérések, és felhívták a figyelmet, hogy „a fokozott elővigyázatosság érdekében továbbra is ajánlják, hogy a gyermekek csak a tejipar által forgalomba hozott, ellenőrzött tejet fogyasszák, valamint, hogy a frissen szedett, nagy levelű zöldségeket … bő vízben, többször mossák meg.” Arról nem szólt a hír, hogy a sugárszennyezés nemcsak levélen keresztül érte a növényeket, hanem a talajból is. Ilyen információ különösen érdekes lett volna itt, a Balaton északi partján, amelyet már az első sugárzó felhők végigterítettek. Igaz, erről sem szóltak a hírek…

A hónap végéig szinte naponta közölt híreket a reaktor-balesethez kapcsolódóan a helyi sajtó, de a megye lakossága szempontjából lényeges információt nem. Hol szakemberek nyilatkoztak általánosságban a sugárzásról, hol a moszkvai sajtóértekezleten elhangzott információkat közölték, vagy az Egészségügyi Világszervezet (WHO) állásfoglalását, valamint időről időre rövid hírben megnyugtatták a lakosságot, hogy a sugárzás szintje stagnál, vagy éppen csökken. Majd május 13-án megjelent a hír, hogy a sugárzás visszaállt a baleset előtti szintre.

A Napló május 15-én teljes terjedelemben leközölte Mihail Gorbacsov előző esti beszédét, majd a következő napokban többször visszatért a témára.
A hónap közepétől már új téma jelent meg a balesettel kapcsolatban: a gazdasági vonatkozásai. A Közös Piac exportkorlátozó fellépése és az arra adott válaszok többször is megjelentek az újság hasábjain. Ebben a témában az őszre már a helyi vonatkozás is megmutatkozott: a gyengébb nyári balatoni szezont a csernobili baleset és a nyugati országok (túl)reagálásának tulajdonították.

¹Január 28. az űrhajózás történetének egyik legsúlyosabb katasztrófája, a Challenger űrrepülőgép felrobbanása, február 28. meggyilkolták a svéd miniszterelnököt, Olof Palmét,
április 26. csernobili atomerőmű-baleset,
október 6. elsüllyedt egy szovjet atom-tengeralattjáró az Atlanti óceánon,
november 1. kigyulladt a bázeli Sandoz gyár, több tonna mérgező vegyszer került a Rajnába. (Forrás: Balázs-Müller-Sipos, 2006.)
²Forrás: Stvorecz, 2019.
³A katasztrófa eseményeinek és a hozzá kapcsolódó politikai tevékenységeknek a részletes ismertetését egyre több szakirodalom teszi meg, ezért itt az események megértéséhez leginkább szükséges információkra szorítkozom.
⁴Ezt a típust eredetileg katonai célú plutónium gyártására tervezték. További információk: https://web.archive.org/web/20150924085157/http://www.reak.bme.hu/csernobil/index.htm?rbmk (2021.04.13)
⁵Borisz Scserbina (1919-1990) szovjet-ukrán politikus, energiatermelésért felelős miniszterelnök-helyettes (1984-1989)
⁶Kékesdi-Boldog, 2020. 8. p.
⁷A politikai hatalom által nem ellenőrzött, kvázi titkosan terjesztett kiadványok, információk.
⁸https://www.youtube.com/watch?v=LsY6RrmUZpM A hangfelvétel a 22 órai hírek újrafelvétele. A 21 órakor beolvasott híradás megsemmisült.
⁹Borsod-Abaúj-Zemplén, Heves, Nógrád, Komárom, Győr-Sopron megye

Irodalom:

Balázs Bálint, Müller Rolf, Sipos Zoltán: Csernobil nukleáris katasztrófa 1986. In: Rubicon 17. évf. (2006) 4. sz. p. 12-29.
„Ez a sugárzás nem ismer határokat” Dokumentumok a csernobili katasztrófa magyarországi következményeiről. Szerk. Cseh Gergő Bendegúz [et al.] Bp.-Pécs ÁBTL-Kronosz K., 2018.
Kékesdi-Boldog Dalma: „A szovjet elvtársak nem adnak tájékoztatást”. A csernobili atomkatasztrófa utáni intézkedések Magyarországon és a baleset hazai médiareprezentációja. In: Betekintő 2020. 4. sz. p. 7-30.
Latyák Balázs: 33 éve robbant fel a csernobili reaktor (2019) ( https://www.vg.hu/kozelet/kozeleti-hirek/33-eve-robbant-fel-a-csernobili-reaktor-1481155/) (2021. 04. 13.)
Stvorecz Adrián: Csernobili likvidátorok: megmentették Európát, de szörnyű árat fizettek érte (2019) (https://www.origo.hu/tudomany/20190528-csernobili-likvidatorok-europat-megmentettek-de-szornyu-arat-fizettek-erte.html) (2021.04.13.)
Szabó Rita: Így tudta meg Nógrád megye a csernobili katasztrófa hírét (2020) (https://www.nool.hu/kozelet/helyi-kozelet/igy-tudta-meg-nograd-megye-a-csernobili-katasztrofa-hiret-3175740/) (2021. 04. 13.)
Tarján M. Tamás: 1986. április 26. - Atomkatasztrófa Csernobilban (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1986_aprilis_26_atomkatasztrofa_csernobilban/) (2021. 04. 13.)