Az európai könyvtári fejlődéssel párhuzamosan a 18. század folyamán már itthon is komoly magánkézben lévő könyvgyűjtemények voltak. A század végére a gyűjtemények tulajdonosai részéről felvetődött az igény, hogy a könyvgyűjtésük ne csak öncélú bibliofil tevékenység legyen. E folyamat részeként több tulajdonos megnyitotta könyvtárát a közösség (elsősorban a tudományos és irodalmi élet tagjai) számára, például Klimó György püspök Pécs városában (1774), vagy Festetics György gróf Keszthelyen az akadémia tanárai számára. Ez a korszellem alakította ki Széchényi Ferencben egy központi/nemzeti könyvtár alapításának szándékát.

 

Johann Ender: Széchényi Ferenc portréja

 

Széchényi Ferenc a [sopron]horpácsi családi könyvtárának gyűjteményét már az 1780-as években tervszerűen gyarapította, de a politikai élettől való végleges visszavonulását követően, az 1790-es évek közepétől gyűjtése célirányossá és intenzívvé vált. Amíg a gyarapítás első időszakát még a felvilágosodás szellemisége hatotta át, ezért enciklopédikus jellegű volt, addig a második korszak mintegy öt évét a magyar és a magyar vonatkozású irodalom összegyűjtése határozta meg. Nemzeti könyvtárunk hungarika gyűjtésének mai napig érvényes alapelveit ebben az időszakban maga az alapító jelölte ki: „megszerezni” minden Magyarországon megjelent művet nyelvétől függetlenül, minden magyar nyelven kiadott művet a kiadás helyétől függetlenül, és minden olyan külföldön megjelent munkát, amely magyar vonatkozást tartalmaz. Széchényi gyűjteményének kialakítására hatással voltak a nyugat-európai útjai során felkeresett könyvtárak és a magyar történelem iránti érdeklődése. A könyvgyűjtemény gyarapításában kiterjedt bécsi, lipcsei és nürnbergi könyvkereskedő és antikvárius kapcsolatrendszere, valamint a hazai tudósok és írók segítették, akik sokszor egész hagyatékokat, eladásra kínált gyűjteményeket is megvásároltak megbízójuk számára.

 

A horpácsi gyűjtemény idegen nyelvű részét Sopronban, a magyar nyelvű és vonatkozású részét a cenki kastélyban helyezte el, amelyet családjával 1783-tól használt. Az országos könyvtár alapjául szánt hungarika művekből álló gyűjtemény nyilvánossá tételét I. Ferenc király 1802. június 23-án kelt hozzájárulásával engedélyezte. Az ekkorra már tekintélyes méretű hungarika gyűjtemény a Helytartótanács engedélye alapján a pesti volt pálos rendi kolostor könyvtártermébe költözhetett, és a következő évben megnyithatta kapuit a nyilvánosság előtt. Az átadott művek számát – a költözés gyors lebonyolítása miatt – csupán becsülni tudták, ezért a szakirodalom sokáig 4.000 kötetes gyűjteményként tartotta számon. Végül Somkuti Gabriella a katalógusok és a fennmaradt források alapján, figyelembe véve, hogy Széchényi haláláig gyarapította a gyűjteményt, óvatos becsléssel legalább 15.000 nyomtatványban állapította meg azt.

 

Széchényi az alapítólevélben kötelezte magát, hogy saját költségén katalógusokat készíttet a gyűjteményről. Tibolth Mihály volt az, aki nemcsak jelentős segítséget nyújtott a könyvtár gyarapításában, hanem az 1796-os újabb nagyarányú rendezést követően a gyűjtemény első nyomtatott katalógusait is elkészítette. A Széchényi hungarika gyűjtemény katalógusa két kötetben 1799-ben jelent meg, majd ezt követték további pótkötetek (1803, 1807) és a mutatók. Még Széchényi Ferenc életében megjelentek az érmek és a kéziratok katalógusai is, azonban a térképek katalógusára a 21. századig várni kellett, bár a kézirat Széchényi halála évében már készen volt.

 

A katalógusok nyomtatásának és szétküldésének kettős célja volt: hírverés és tájékoztatás. Mai szóval azt is mondhatnánk, Széchényi Ferenc jó marketingeshez méltón reklámot csinált könyvtárának. Ez egyrészt azt a célt szolgálta, hogy ismertsége révén másokat is felajánlásokra ösztönözzön a nemzeti könyvtár gyarapítására. Másrészt tisztában volt felajánlott gyűjteménye jelentőségével, a hazai tudományos viszonyokkal, és ebből az indíttatásból egy olyan „bibliográfiát” kívánt olvasói kezébe adni, amely kellő tájékoztatást ad a tágan értelmezett magyar (tudományos és szép-) irodalomról. A katalógusok a kor szakmai követelményeinek tökéletesen megfeleltek, sőt azon túllépve a külföldön megjelent magyar vonatkozású művekről tartalmi kivonatot közöltek. A műveket a katalógusok szerző és címszavak rendjében tartalmazták, de kiegészítették őket az un. indexkötetek, amelyek a szaktudományi igények szerinti tájékozódást segítették.

 

A katalógusok szétküldéséhez Széchényi Ferenc útmutatásai alapján állították össze a jogosultak jegyzékét. Az 550 példányban megjelenő katalógusok 1/7-ét külföldre (elsősorban Bécsbe) küldték, de a zömét Magyarország és Erdély területén osztották szét. A Helytartótanács és a főbíróságok tagjai, a főpapok és a polgári értelmiség soraiba tartozók személy szerint, míg a káptalanok, a vármegyék, a szabad királyi és a bányavárosok testületileg kaptak egy-egy példányt.

 

Az eredetileg Sopron vármegyének küldött példányok a Veszprém Megyei Levéltár könyvtárában maradtak fenn. Az 1950-ben létrehozott állami levéltárak mellett a levéltári munkát segítő könyvtárakat is kialakítottak. Ezek a könyvtárak azonban nemcsak a levéltári szakmai munkát segítették, hanem menedékévé is váltak a korábbi évszázadok könyveinek. Az államosítások következtében a Soproni Levéltárban duplumként megjelenő, eredetileg Sopron Megye Könyvtárának állományába tartozó, Széchényi katalógusok dr. Takáts Endre levéltárigazgató közbenjárására a Veszprém Megyei Levéltárban találtak új otthonra. A szakkönyvtár tulajdonában csupán a teljes sorozat első 5 kötete található meg, vagyis a Nagycenken kiadott első két kötet (1799), és a hozzájuk tartozó, de már Pesten kiadott indexkötet (1800), a Pozsonyban kiadott első kiegészítő (1803), és a Sopronban kiadott második kiegészítő kötet (1807). A bejegyzések tanúsága szerint az első négy kötet egyszerre, 1807-ben, míg a második kiegészítő kötet 1808-ban került Sopron megye könyvtárába. A tulajdonba kerülés eltérő időpontja a könyvek kötésén is észrevehető: az első négy kötet gerincaranyozása tökéletesen egyforma, az ötödik kötet gerincmintázata az előbbiektől némi eltérést mutat. 

 

 

 

 

 

 

Levéltári forrás:

MNL VeML XXVI. 700. A Veszprém Megyei Levéltár iratai 1962. 140/1962 ikt. sz. alatti jegyzék 304. tétele

Irodalom:

Berlász Jenő: Az Országos Széchényi Könyvtár története 1802-1867. Bp. OSZK, 1981. 555 p.

Berlász Jenő: Hogyan propagálta Széchényi Ferenc az Országos Könyvtárt? Az értelmiség jelentőségének felismerése. In: AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1968-1969. Budapest (1971) p. 55-84.

Monok István: A hagyományos világ átváltozásai. Tanulmányok a XVIII. századi magyarországi könyvtárak történetéhez. Bp.-Eger Kossuth K.-Esterházy Károly Egyetem, 2018. 300 p.

Somkuti Gabriella: Széchényi Ferenc nemzeti könyvgyűjteménye. In: AZ ORSZÁGOS SZÉCHÉNYI KÖNYVTÁR ÉVKÖNYVE 1971-1972. Budapest (1973) p. 175-199.