Az 1930-as években Veszprém város vezetése különböző módokon próbált segíteni az 1929. évi gazdasági világválság magyarországi hatásai miatt nehéz helyzetbe került veszprémi családokon. A kormány, a városi elöljárók, az egyházi vezetők segélyeken, természetbeni és anyagi támogatásokon keresztül, valamint a helyi gazdaság megsegítése és munkahelyteremtés által igyekeztek a nehéz helyzetbe kerül embereknek kiutat mutatni. Az országos szinten működő ínségakciók¹ is ezt a célt szolgálták, amelyhez Veszprém is csatlakozott.

A válság komolyan próbára tette a szegényügy egész rendszerét. A betegség, testi vagy egyéb fogyatékosság, illetve öregség miatt keresetképtelen és vagyontalan szegények eltartása a hozzátartozók feladta volt. Ha hozzátartozó nem volt, akkor a községek, városok feladata lett a segélyezés, szegényházi elhelyezés. A települések ezeket a feladatokat egyházi intézményekkel és jótékony célú egyesületekkel együtt, közösen próbálták megoldani. Sokan és sokféle módon segítettek a szegényeknek, de ez a segítség nem volt központosítva, így szerteágazó és sokszor szervezetlen volt a szegénygondozó munka.²

Az országos ínségakciók egyik meghatározó, később országos szinten is mértékadónak számító, intézményi szintű, karitatív rendszere az Egri Norma volt, amely rendszer felépítése, működése a veszprémi szegényügyre is hatást gyakorolt, mintaként szolgált.³ Az 1930-as évek közepén egy belügyminisztériumi rendelet kötelezővé is tette ezt a rendszert valamennyi város számára.

Az 1930-as évek elején a város egy szegény családokat, gyermekeket támogató iskolai kezdeményezés, akció mögé állt. 1930. február 17-én a királyi tanfelügyelő és Dr. Berky Miklós Veszprém város polgármestere⁴ felhívást tett közzé, amelyben a veszprémi polgárok csatlakozását kérte a városi tejtízórai akcióhoz. A város vezetésének az volt a terve, hogy az akcióban napi 8 fillér befizetése ellenében minden nap 2 dl tejet biztosítson a város összes elemi és középiskolájában tanuló gyermekek részére. Az akcióhoz több mint 1000 iskolás gyermek szülei csatlakoztak előfizetésükkel. A városban közel 500 tanulónak a szülei nem tudták meghozni ezt az anyagi áldozatot. A város vezetése ezért a lakosságot arra kérte, hogy aki teheti vállalja át a szegény családok anyagi terheit, így a szegény gyermekek tejellátását anyagiakkal, adományokkal segítse. A felhívásra sok adomány, pénzbeli segítség érkezett.⁵

Veszprém város polgármesterének felhívása a tejtízórai akcióhoz való csatlakozáshoz. 1930. febr. 17. - V.173.f. 

A pénzadományok a város több tanintézményéhez eljutottak, így az Irgalmasnővérek Intézete, a Református Elemi Iskola, az Állami Polgári Fiú Iskola, a Római Katolikus Elemi Fiú Iskola, a Kegyesrendi Gimnázium, az Állami Fiú Felsőkereskedelmi Iskola, az Izraelita Elemi Iskola és az Evangélikus Elemi Iskola szegény tanulói is részesülhettek a tejtízórai akcióból. A város aljegyzője⁶ 1930. november 22-én 2416 pengő pénzbeli adományt számolhatott el az akció keretein belül, amelyet a veszprémi lakosok a városi pénztárba fizettek be.⁷

Nyugta - Schmid János (Egyesület Államok) pénzbeli adománya a gyermekek tejtízórai akciójához. 1930. máj. 13. - V.173.f.

1930. szeptember 15-én kezdődött el a tejkiosztási akció. Az oktatási intézményekben naponta 2 dl pasztörizált, elsőrendű uradalmi tejet osztottak ki légmentesen lezárt palackban, amit délelőtt fogyaszthattak el a diákok. A tej szállítója Velty Miklós veszprémi földbirtokos volt, aki a 2 dl-es adagokat 10 filléres áron bocsátotta a tanulók részére. A szállító minden tizedik fizetett adag után egy ingyen adagot adott a szegény tanulók ellátására. Veszprém város képviselő-testülete a szegény tanulók tejellátására 3000 pengőt szavazott meg.⁸

A szegénygondozás mintaértékű volt a városban. A Népjóléti Minisztérium kiküldött két szakembere elismeréssel nyilatkozott a veszprémi szegénygondozás megszervezéséről és irányításáról. A tejtízórai akció mellett a város népkonyhát működtetett, tüzelőanyaggal, ruhákkal, cipőkkel és munkalehetőséggel (szellemi ínségmunka) segítette a szegény családokat.

Az 1931. decemberi, illetve az 1932. januári és februári adatok alapján 17.183 ebédet osztottak ki a veszprémi népkonyhán, 1620 ebéd adagot a Szent Vince Otthonban, 1547 adag tüzelőanyagot, 5706 adag ínségbúzát, 576 pár gyermek- és felnőttcipőt, 151 öltönyt gyermek- és felnőttruházatot, 866 pár gyermekcipőt talpaltak meg, 2963 esetben segélyeztek ezenkívül munkanélkülieket vagy munkaképteleneket.⁹

A Szegényügyi Bizottság levele az iskolai tantestületekhez - Elemi iskolás gyermekek részére cipők kiosztása és javítása ügyben. 1931. dec. 3. - V.173.f.

1933-as adatok szerint az ínségakcióban az összes segélyezett családok száma 1257 volt, 4413 személlyel.¹⁰ A népkonyhán 1932. november 20-tól 1933. március 31-ig 25.183 ebédet osztottak ki. Ebben az időben havonta 534 külön élelmiszeradagot adtak ki. Ruhaneműből készítettek és kiosztottak 302 pár gyermekcipőt és 80 db gyermeköltönyt, 91 pár férfi lábbelit (bakancsot és csizmát) és 36 db férfiruhát. Ezen kívül több gyűjtésből származó használt ruhaneművel is segítették a szegény családokat. Tüzelőanyagot (200 kg fát) adtak ki 1074 munkaképtelennek és 753 munkaképes egyénnek. A város cipőjavító műhelyében, ahol munkanélküli iparosokat foglalkoztattak, összesen 1543 pár gyermekcipőt javítottak meg. Ínségmunkát november óta, havonként váltva, családtagjaik számának aránya szerint, átlagosan 80–100 munkás végezhetett 1,50 pengő napidíj ellenében, amiből 80 fillér készpénz, 2 kg liszt pedig természetbeni fizetés volt. Szellemi szükségmunkára, felváltva, összesen 78 személyt alkalmaztak. A Szent Vince Otthonban naponként közel 200 szegény gyermek kapott ebédet.¹¹

Hirdetmény - Veszprém város polgármesterének hirdetménye az Egri Norma bevezetéséről. 1936. ápr. 27. - V.173.f.

A polgármester mellett a segélyakciókat irányította és anyagilag is segítette dr. Rott Nándor veszprémi megyéspüspök, valamint a székeskáptalan és dr. Kenessey Pongrác főispán. Az akcióban nagy részt vállaltak a felekezeti egyesületek, társulatok: a Szociális Misszió Társulat, a Római Katolikus Egyházközség, a Református és Evangélikus Leányegyesület, a Református, Evangélikus és Izraelita Nőegylet, a Keresztény Tisztviselőnők Egyesülete és a Szent Ferenc III. rendje.

Levéltári források

• MNL VeML: Magyar Nemzeti Levéltár Veszprém Megyei Levéltára
• V.173.f.: Veszprém város polgármesterének iratai, Vegyes iratok és nyilvántartások
• V.173.b.: Veszprém város polgármesterének iratai, Általános iratok

Irodalmi hivatkozások

• BÓDY Zsombor (2013): Magyarország társadalomtörténete a két világháború között. PPKE BTK egyetemi jegyzet, Budapest. https://btk.ppke.hu/uploads/articles/4090/file/body_zsombor-magyarorszag_tarsadalomtortenete_a_ket_vilaghaboru_kozott.pdf (Letöltés ideje: 2020. márc. 18.)
• CSISZÁR Miklós szerk. (2009): Veszprém a világválság éveiben 1929–1935. Veszprém.
• KÓSZÓ Krisztina (2002): Szegények és gondozóik. Szegénygondozás a két világháború közötti Magyarországon. Szeged. http://www.bibl.u-szeged.hu/porta/szint/tarsad/szocio/szegeny/szegeny.htm#4 (Letöltés ideje: 2020. máj. 22.)
• VARGA Béla főszerk. (1998): Veszprém Megyei Életrajzi Lexikon. Veszprém.

Jegyzetek

¹ Országos ínségakciók a világgazdasági válság előtt is voltak (1920–1924), a válság hatására adott egyik reakció az ínségakciók újraindulása volt.
² BÓDY 2013. 130.
³ P. Oslay Oszwald egri ferencrendi házfőnök alapította meg az Egri Norma elnevezésű szegénygondozó programot. Az Egri Norma állandó, karitatív, intézményi szintű, központosított szegénygondozás megszervezését jelentette. Négy alappillérre épült: 1. Szegénygondozó Hivatal, és a hivatalt felügyelő Szegényügyi Bizottság. 2. Szegénygondozó ferences nővérek. 3. Adománygyűjtő Hölgybizottság. 4. Normák kidolgozása: mennyi só, liszt, cukor és más alapvető szükséglet kell egy szegénynek. Az Egri Norma hivatalosan 1928. január 2-án alakult meg. Lásd: KÓSZÓ 2002. Veszprém városa az Egri Norma szegénygondozó programot 1936-ban a Szociális Testvérek Társasága segítségével indította el. Lásd: MNL VeML, V.173.f
⁴ Dr. Berky Miklós 1929-től Veszprém város polgármestere. Középiskolát Veszprémben, jogot Budapesten és Debrecenben végzett, ahol államtudományi doktorátust szerzett. 1913-tól az államigazgatásban dolgozott, majd 1917-től vármegyei aljegyző, két év múlva szolgabíró, 1925-ben főszolgabíró, 1935-től Veszprém vármegye alispánja lett. Lásd: VARGA 1998. 74.
⁵ MNL VeML, V.173.f
⁶ Dr. Tekeres Lajos, 1921. október 27-től Veszprém város aljegyzője. Lásd: MNL VeML, V.173.b
⁷ MNL VeML, V.173.f
⁸ CSISZÁR 2009. 13-14.; Veszprémi Hírlap, 1930. szept. 14. 5.
⁹ CSISZÁR 2009. 10.; Veszprémi Hírlap, 1932. márc. 27. 6.
¹⁰ 1930-as évek elején közel 20.000 lakosa volt Veszprém városnak.
¹¹ CSISZÁR 2009. 11–12.; Veszprémi Hírlap, 1933. ápr. 14. 6.