Roma ellenállás napja

Szalayné Sándor Erzsébet, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes köszöntő beszédében elmondta: még mindig kevéssé kutatott és ismert téma a romák ellenállásának története a második világháború idején. Egyes források szerint 1944. május 16-án az Auschwitz-Birkenau területén lévő cigány láger rabjai megtagadták az együttműködést az őrökkel, fellázadtak az SS-tisztek ellen, akik gázkamrába akarták terelni őket.
    A táborban korábban ilyen ellenállásra nem volt példa. A lázadás eredményeként 1944. május 16-án egyetlen roma sem vesztette életét. Az ellenállást követően azonban a cigányokkal szembeni kegyetlen bánásmód tovább fokozódott, és a táborból a romákat Buchenwaldba, Ravensbrückbe vagy más táborokba szállították, majd 1944. augusztus 2-áról 3-ára virradóra, egyetlen éjszaka alatt háromezer cigány férfit, nőt és gyermeket végeztek ki.
    Szalayné Sándor Erzsébet kijelentette: a rendezvénnyel azok előtt a roma emberek előtt kívánnak tisztelegni, akik "akkor ott egy kilátástalan helyzetben sem fogadták el ellentmondás nélkül a sorsukat". "Utolsó csepp bátorságukat, némi halvány reményszikrát, és mérhetetlen kétségbeesésüket erővé változtatva, még ha csak egy napig is, de megálljt tudtak parancsolni az esztelen gyilkolásnak" - fogalmazott.
    Szavai szerint a rendezvénnyel arra is szeretnék felhívni a figyelmet a hosszú ideje elhallgatott, elfeledett történelmi eseményekre, mert - mint mondta - "az áldozatokról akkor tudunk őszintén megemlékezni, ha mindent megtettünk a tények megismerése érdekében, és erről a társadalmat is tájékoztattuk".
    A rendezvényen bemutatták a Veszprém megyei levéltár, a Roma holokauszt a Grábler-tónál - a székesfehérvári és várpalotai cigányok tömeges kivégzése Várpalotán 1945-ben - című kiadványt.
    A kötet szerzője, Harmat József, nyugalmazott könyvtáros elmondta, hogy 1945. február 14-én hazaárulás vádjával 110-120 roma embert lőttek tömegsírba a Grábler-tó meletti akácosban. Két embernek sikerült megmenekülni - jegyezte meg.
    Közölte, a kivégzett emberek exhumálása nem történt meg, mindmáig tisztességes temetés nélkül, jeltelen sírban nyugszanak. Két évvel ezelőtt az egykori helyszínen egy emlékövet helyeztek el.
    Junghaus Tímea, a Tom Lantos Intézet kutatási tanácsadója előadásában a roma ellenállásról szólva azt mondta, kutatásaik során sok forrást találtak, amelyek arra utalnak, hogy a romák máshogy viselkedtek, "másféle áldozatok voltak", mint a zsidók.
    Nagyon fontosnak nevezte a történelem újratanulását, hogy "az elnyomás történetét a roma aktivitás, ellenállás és tudatosság történelmére tudjuk cserélni".
    Daróczi Ágnes, a Romano Instituto Alapítvány vezetője, az Európai Roma/Traveller Fórum alelnöke arról beszélt, hogy a lázadás nem volt értelmetlen, mert akkor még 6000-en voltak a lágerben, augusztusra pedig már csak mintegy 3000-en voltak ott, tehát "a tábor közel fele potenciálisan esélyt kapott a túlélésére".
    Az ombudsmani hivatalban helyet kapott az Elvitték a cigányokat című kiállítás is, amely korabeli fotókkal mutatja be a cigányság életét a második világháború ideje alatt és előtt.