Nyitott könyveink 2. – Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig

Nagy Balázs Vince (szerk.): Benkő Lajos: Veszprémtől Pockingig (Napló, 1945. március 2. – október 2.). (Veszprémből Veszprémbe II.) Veszprém 2016.

Benkő Lajos hadnagy naplója a szovjet csapatok Veszprémbe érkezését, a Nyugatra való menekülést és a bajorországi pockingi hadifogolytábor hétköznapjait mutatja be.

Benkő hadnagy naplóján keresztül megismerhetjük Veszprém város lakóinak háborús hétköznapjait, amikor a megszokott biztonság megszűnik és a bizonytalanság, félelem uralkodik tovább. A naplóíró részletesen beszámol a szovjet bevonulás előtti órákban a városban történtekről, majd a város elhagyásáról. Benkő Lajos repülőpilóta és egysége végül Bajorországban kerül amerikai fogságba, naplója második részéből megismerhetjük a tábor szabályait, hierarchiáját és mindennapi működését.

Benkő Lajos a fogolytárborban nem egy egyszerű rab, hanem az itt működő híradós csoport tagja is volt. A csoport feladata az volt, hogy a nemzetközi híreket figyeljék, rögzítsék és megosszák a katonai vezetőkkel, illetve a fogolytábor lakóival. Nem véletlen tehát, hogy a naplóíró a vele és bajtársaival történt eseményeken túl rögzítette a nyugati sajtóban megjelent és rádióadásokban elhangzó, általa fontosnak tartott híreket is.

Benkő hadnagy emellett a Pockingi Híradó című tábori újság szerkesztésében is részt vett, amely híradásai mellett elsősorban a magyar foglyok összetartozás-érzését erősítette.

A kötet megjelentetésével a veszprémi 101. vadászrepülő ezred (Veszprémi Pumák) megalakulásának, és kiváló pilótáinak kívántunk méltó emléket állítani.

Részlet a naplóból:
Veszprém, 1945. március 22. csütörtök

Éjjel a bombázás nagy károkat okozott. A viadukt kisebbik pillérje leszakadt. A forgalom a Hosszú utcán át történik. A Pósa¹ elé levágott egy 500 kg-os. Még a tűztorony óráját is betörte a légnyomás, a Sziklai borozóhoz, az Anna templomhoz, és a Komakút térre nagyméretű bombák estek. Mindkét állomás és a villanytelep leégett. A főutcán megyek Mariska néniékhez. Az úton három oszlopban a visszavonuló németek. Az úttestet vastagon borítja a föld. Az üvegcserép ropog az ember lába alatt, vigyázni kell, hogy a lelógó kábelekben hasra ne essen az ember. Mariska néniéknél csak egy kis cselédlányt találtam egy némettel. Az egész lakást otthagyták mindenestől. Gyuszi kivitte őket Csopakra kocsival. Kapujuk nincs, vakolat és cserép mindenfelé. A Kossuth utcán felfelé menet látom a legutóbbi Boston támadás nyomait. Az összes üzlethelyiségbe be lehet menni a kirakaton át. Polgári ruhás egyént nem látni. Kevés a mozgás, már a visszavonulás is megtörtént. 12-re a várost minden csapat elhagyja. Egy tigris² a kisposta előtt állásban van. Rohamsisakos németek itt-ott feltűnnek. Egy magyar csendőrt látok puskával a vállán a Stiffel előtt. A gépkocsiforgalom teljesen megszűnik. Az emberek költöznek a pincébe, sokan mennek a német és magyar katonaság által kiürített Várba. Ilus néniéket lázas csomagolásban találom az autóra. Mégis menekülnek. Koporsót visznek. Minden nap a téglagyárhoz jártak ki a riadó miatt aludni. Tegnap oda is becsapott a bomba, és a Sipos, valamint a munkavezető törzszászlósa meghaltak. A gyárkémény ledőlt. Egy-két akna becsap az Újtelepre. Két sebesült német jön az állomás felől. Kérdezik, hogy merre menjenek, hogy az oroszoktól minél távolabb kerüljenek. Egy másik áll az Angeliék előtt, mutatja, hogy kocsija rossz, gyalog mehet tovább. Az Újtelepen valami lőszerraktár ropog. Látom, amint az ismerősök mennek a bankba, és a vár óvóhelyeire.
Közel hallani a géppuskázást. A nagytrafikot kiárusítják. Mindenki négy-öt 100-as doboz szivart visz a hóna alatt. Odamegyek, de nincs időm sorba állni. Hazamegyek a Vár 23-ba. Végre befut délre egy 3 tonnás. Mindent felrakatok, mindenkit elindítok Szentgyörgyi Kálmánnal.³ Nagy a forgalom a Várban. Rengeteg pilótaismerős van, aki mind el akar velünk jönni. Fantasztikus dolgokat ígérnek a szállításért. Alvilági alakokat lát az ember. Vödörben, kannában hordják a bort, amit a plébánián és a kanonoki házaknál kiárusítanak. Papokat lát az ember imakönyvvel a kezükben. Egy öreg kanonok ismerősöm búcsúzik tőlem. Megsimogatja arcomat, és a viszontlátásról beszél. Jólesik, talán könnyezem is. Biztosra veszem a viszontlátást.

Jegyzetek:

¹ Pósa Endre könyvkereskedő és nyomdász háza (ma az Óváros tér 3. számú ház). Az 1793-ban épített copf stílusú, manzárdtetős ház a zirci ciszterciek egykori rezidenciája volt.

² Panzerkampfwagen VI, más néven Tiger (Tigris) harckocsi.

³ Szentgyörgyi Kálmán (1921–2011) a 101/2. vadászrepülő században szolgáló Szentgyörgyi Dezső zászlós (1915–1971), a legeredményesebb magyar vadászpilóta öccse.