Július hónap dokumentuma: Kékfestő mintakártyák

A 19. században már Európa-szerte ismertté vált manufaktúra évente több ezer vég kelmét állított elő és elsősorban Pápa környékének népes magyar és német (sváb) lakosságát látta el tartós, mindennapi és ünnepi viseletre szánt anyagokkal, de a városi polgárság is előszeretettel vásárolt tőlük kékfestő kötényeket, abroszokat, ágyneműket és egyéb lakástextíliákat. A kékfestő anyagok rendkívüli tartóssága miatt bizonyos munkaruhák, cselédruhák és konyhai textíliák alapanyagaként nagyobb helyi intézmények, uradalmak is rendeltek tőlük vásznat, de termékeiket nemcsak helyben árusították, hanem a dunántúli és országos vásárokon keresztül távolabbi vidékek kereskedői is nagy tételben vásárolták azokat. A család generációkon át precíz mintakönyveket vezetett, így a megrendelők egyedi igényeit pontosan ki tudták szolgálni.

A kékfestő mintakártyák (vagy mintakönyvek) a hagyományos kékfestő műhelyek egyik legfontosabb dokumentumai voltak, amelyek kézzel beragasztott textilmintákat és a hozzájuk tartozó nyomóforma-számokat tartalmazták. Ezek a kis méretű, valódi anyagból készült mintadarabok pontosan megmutatták egy-egy szövet valós színét és textúráját, amelyek segítségével a megrendelők kiválaszthatták a kívánt motívumokat. A mintákat tartalmazó katalógusok alapján maguk a kereskedők és iparosok is nyomon követhették, hogy a piacon milyen nyersanyagok, szövetalapok és szövési minták érhetők el, valamint a segítségükkel a mesterek pontosan fel tudták mérni, hogy a megrendelők által kért textíliákhoz milyen típusú kékfestő alapanyag és mintázat illik a leginkább.

A Levéltárunk gyűjteményében található Kluge család iratai is megőriztek ilyen mintakártyákat, amelyből a pápai központú Leipnik és Társa[1] textilipari vállalat kanavász-​mintakártyáit[2] mutatjuk be az 1930-as évekből.

Levéltári jelzet: MNL VeVL XIII.81. Kluge család iratai, Leipnik és társa kanavász mintakártya