„Esküszöm az egy élő Istenre” –
Vas vármegye levéltárnokának esküje 1849-ben

A szabadságharc leverése után Magyarországon 1849. október 17-én öt (soproni, pozsonyi, kassai, buda-pesti és a nagyváradi) katonai kerületet hoztak létre. Egy-egy katonai kerület két-három polgári kerületet fogott össze. A vármegyék politikai irányítását a kormánybiztosok, megye főnökök vezették, akik közvetlenül a kerületi főbiztosok alá tartoztak. A vármegyékben minden felelősség a hatalom gyakorlásával megbízott kormánybiztosé volt. Az új rendszerben feleslegessé váltak, így meg is szűntek a megyei jegyzői hivatalok és a választmányok. A vármegyéket további politikai igazgatási egységekre, járásokra osztották fel, amelyek élén a járásbeli biztos állt. Feladatát, az alsó szintű közigazgatási teendők ellátását, a kormánybiztos alá rendelve végezte.

Az 1849. évi átszervezést követően a vármegyei hivatalnokok mindegyikének egységes esküt kellett tennie. A szövegezés minden esetben ugyanaz volt, és a hivatalos irat alján a tisztviselő aláírásával is igazolta az eskü letételét. Vas vármegye alispánjának iratai között csaknem az egész tisztviselői kart érintően fennmaradt ez a dokumentum, köztük Sághy György Vas vármegyei levéltárnoké is.[1]

Arról, hogy Sághy korábban milyen pozícióban volt és meddig töltötte be ezt a tisztséget, jelenleg nincs információnk, de annyi bizonyos, hogy a későbbiekben is vármegyei szolgálatban maradt: 1855-ben a felsőőri járás segédszemélyzetéhez tartozott,[2] 1867-ben pedig már szolgabíró volt.[3]

Az eskü szövege a következő volt:

„Én Sághy György esküszöm az egy élő Istenre, Boldogságos Szűz Máriára, és Istennek minden Szenteire, és Választotjaira, hogy Ő Császári, ’s Apostoli Királyi Felsége Első Ferencz Jósef Ausztriai Császár, és Magyar Ország Királya iránt örökös hűséggel, és alattvalói hódolattal, a’ törvények irányában pedig tartozó engedelmességgel viseltetni fogok, hivatalyos kötelességeimet híven tellyesíttendem, elvégre a hivatal titkait híven megőrizve, azokat soha senkinek fel nem fedemzem. – Isten engem ugy segítsen, s Boldogságos Szűz Mária, és Istennek minden Szentjei, ’s Választotjai. –

Költ Szombethelyen october hó 17én 1849.

Sághy György

t. Vas megye Levéltárnoka”[4]

Kovács Eszter Katalin