Az apáti molnár, akit Mária Valéria hercegnő mentett meg a fogdától

Önmagában az a tény, hogy egy főhercegnő megment egy falusi molnárt, igazán komoly hírértékkel bírt volna már a 19. században is. Ha pedig mindehhez hozzátesszük, hogy az eset megtörténtekor a főhercegnő nem volt idősebb pár hónaposnál, a dolog egészen különös színezetet ölt. A teljes igazsághoz tartozik ugyanakkor, hogy Mária Valéria (1868–1924) a valóságban csak közvetve „járt el” az apáti (ma: Gencsapáti) molnár ügyében.

Mária Valéria tíz hónappal szülei magyar királyi párrá koronázását követően, Budán látta meg a napvilágot. Édesanyja, Erzsébet királyné (1837–1898) ragaszkodott ahhoz, hogy gyermeke Magyarországon születhessen meg. Ezt gesztusnak szánta az őt rajongva tisztelő magyarok felé. 328 év telt el azóta, hogy Mária Valéria személyében ismét magyar földön szülessen meg a hatalmon levő uralkodó gyermeke, a „magyar gyermek”. Az újszülött a keresztségben a Mária Matilda Amália Valéria nevet kapta, amelyek közül családi körben a Valériát használta.[1]

Hogy kapcsolódik a hercegnő az apáti molnár ügyéhez? Úgy, hogy Ferenc József (1830–1916) a hagyományoknak, illetőleg az előzetes várakozásoknak megfelelően negyedik gyermeke születését követően – hasonlóan a másik három gyermekének világra jöveteléhez – kegyelmet gyakorolt. Manifesztumában így intézkedett: „Szívem legbensőbb óhajtása, hogy a Rám és Családomra nézve kiválóan érdekes napja Nőm, Ő Felsége Erzsébet Császárné szerencsés szülésének vigaszt és örömöt hozzon azoknak is, kik bár a büntető törvény ellen vétettek, de büntetésök legnagyobb részét már kiállották s őszinte bánat és valódi javulás jeleit adták, valamint előéletök után a bár önmaguk által okozott szerencsétlenség enyhítésére különösen érdemesek. Megbízom tehát önt, hogy ily fegyenceket illetőleg a korábbi ajánlatoknál megtartott elvek és feltételek megtartása mellett a lehető gyorsan tegye meg kegyelmi ajánlatait.”[2]

Aki tehát különösen boldog lehetett Mária Valéria születésekor, az az apáti molnárlegény, ifjabb Steindl Zsigmond, aki az anyakönyvi adatok szerint Nagycsömötén született, 1843. január 29-én, Steindl Zsigmond és Stróbl Mária második gyermekeként. Zalaegerszegen tanulta a szakmát, Apátiba csak látogatóba járt haza. A források alapján több viselt dolga is ismeretes; úgy tűnik a fiatalember nagy mulatozó lehetett az 1860-as években.

A molnárlegény bűnügyéről meglehetősen keveset tudunk. Annyi bizonyos, hogy az ellen felhozott vád súlyos testi sértés volt, amelyet Fatalin József és Horváth István ludadi lakosok sérelmére követett el. Az 1868 tavaszi uralkodói amnesztia Vas vármegyében 18 főt érintett, közülük Steindl Zsigmond esetében büntetésének a felét engedték el. A molnár életének ezt követően is akadtak érdekes fordulatai. Anyakönyvi adatokból kiderül, hogy 1870-ben megnősült és Zalaegerszegre költözött, ahol az úgynevezett „Kismalom” molnárja lett, majd valamilyen oknál fogva 1881-ben a nevét Surányira változtatta, így a Steindl molnárdinasztia Zalaegerszegen azt követően már Surányiként élt tovább.[3]

dr. Pál Ferenc