A szombathelyi vasutas hősi emlékmű felavatása

1941-ben Budapest és Miskolc példáját követve a szombathelyiek is elhatározták, hogy szobrot állítanak a „nagy háborúban” elhunyt vasutasok számára. A felvetést örömmel fogadta Horthy István[1] államtitkár a MÁV elnöke, akinek hozzájárulását követően nekikezdtek a szervezésnek.[2]  

1941. július 8-án a Hadviselt Magyar Vasutasok Országos Szövetsége nevében Vértessy Vilmos[3] elnök levélben fordult Mészáros Hugó[4] polgármesterhez, tájékoztatást adva arról, hogy az 1. világháborúban meghalt vasutasok emlékét Szombathelyen egy hősi emlékmű felállításával szeretnék megörökíteni. A szobrot a vasútállomás felvételi épülete előtti Éhen Gyula tér[5] parkosított részén kívánták elhelyezni, amelyhez a város első emberének a támogatását kérték, ugyanis a hozzájárulást követően a budapesti elnökség pályázatot kívánt kiírni az emlékmű tervezésére.[6] A polgármester kikérte a város mérnöki hivatalának véleményét ebben az ügyben. Névery Aladár[7] műszaki tanácsnok a kérdéses helyet csak egy kisebb emlékmű elhelyezésére tartotta alkalmasnak és a végleges engedélyt csak a szobor rajzának, anyagának pontos ismerete után javasolta megadni.[8]  Mészáros Hugó 1941. augusztus 6-án a MÁV Szombathelyi Üzletvezetőségnek megküldött válaszában elvi engedélyt adott arra, hogy az Éhen Gyula tér északi részén „a közkert köröndjén hősi emlékművet” állítsanak fel a világháborúban elhunyt vasutasok emlékére. Ugyanakkor felhívta a figyelmet, hogy a kérelmező köteles a kiviteli terveket ellenőrzés céljából a hivatalhoz benyújtani.[9] A polgármesteri válasz után a Hadviselt Magyar Vasutasok Országos Szövetsége kiírta a pályázatot az emlékműre, amelynek elbírálása során Müller Tibor műépítész elképzelését fogadták el.[10] Vértessy Vilmos 1942. április 10-én újabb levélben kereste meg a Szombathely városát, amelyhez már mellékelte az elfogadott tervet és az elhelyezést feltüntető helyszínrajzot. Egyúttal arra kérte a város vezetőjét, hogy szobor a felállításához az „engedélyt sűrgősen” adják meg.[11]

   1942. április 18-án tárgyalta a szombathelyi építőbizottság a vasutasok emlékműve felállításának kérdését, ahol ismertették az ügy előzményeit. A legmegfelelőbb helynek tartott – a Széll Kálmán utcai tengelyében történő – elhelyezést nem tartották lehetségesnek, mivel azt a területet a postaépület céljára kívánták fenntartani. A Szelestey László utca vége is felvetődött lehetséges helyszínként, de ott az utcatorkolatot tartották keskenynek. „A tér mélyítése feltétlenül szükséges s ez esetben az emlékmű eredeti terv szerinti elhelyezése engedélyezhető lenne, azzal a feltétellel, hogy a tér megfelelő mélyítése után az emlékművet a Szelestey L. u. tengelyében kell áthelyezni. A zavaró villany vezetéki oszlopokat megfelelő helyre át kell helyezni. A tér jelenlegi állapotában nem szép, a Gyufagyári kémény is túlságosan zavarólag hat. A rendezés: a tervszerinti parkosítás javít a tér képén. Az Éhen Gyula szobrot és környékét az emlékmű tervezett környékének megfelelően át kell alakítani és a szobrot megfelelően át kell helyezni.”[12] – javasolták az építőbizottság ülésén. A hozzászólásokat követően elfogadott határozat szerint csak azzal a feltétellel ajánlották elfogadni az emlékmű terv szerinti helyének engedélyezését, ha a terület megfelelő mélyítését követően az ott álló Éhen Gyula-szobrot a kérelmező költségén helyezik át. Ezután a MÁV képviselője kijelentette, hogy a parkosítást és az Éhen Gyula szobor áttelepítésének költségeit magukra vállalják.[13]

   Szombathely város képviselőtestülete 1942. június 5-én tárgyalta a vasutas emlékművel kapcsolatos közterület-átengedési ügyet. A közgyűlésen elfogadott véghatározat szerint hozzájárultak ahhoz, hogy a beterjesztett terv szerint az Éhen Gyula tér északi részén állítsák fel az obeliszket. „Bár magunk legmegfelelőbbnek tartottuk volna a Széll Kálmán u. tengelyébe való elhelyezést, de, mert a MÁV képviselőinek kijelentése szerint ide középület kerül és emiatt a szobrot ott nem lehet elhelyezni, hozzájárulunk az Éhen-téri elhelyezéshez.”[14] – fogalmazták meg a képviselőtestületi jegyzőkönyvben. Tudomásul vették azt is, hogy az itt található Éhen Gyula szobrot áthelyezik és a teret újra parkosítják, amelynek a költségeit is a kérelmezőknek kellett viselni.[15]

   Az épülő emlékműnél 1942 augusztusában helyszíni szemlét tartottak a budapesti építőművész bizottság tagjai. Az ekkor Szombathelyen tartózkodó tervező építész közölte velük, hogy a kilenc méter magas vasbeton obeliszket borító márványlapok már elkészültek és hamarosan Szombathelyre érkeznek. A terület rendezése már javában folyt, mivel úgy tervezték, hogy szeptember 20-án avatják fel az emlékművet.[16] Szeptember elejére valószínűleg kiderült, hogy nem készülnek el a munkálatokkal, ezért az átadás időpontját október 18-ra módosították.[17]

   Október elején a Vasvármegye című újság arról tudósított, hogy az utolsó simításokat végezték a vasútállomás előtti téren. Az obeliszk alapzatánál márványlépcső készült és az alsó tömb kőlapjára a következőket vésték: „A M. kir. Államvasutak szombathelyi üzletvezetősége a világháború hőseinek. 1914-1918.”[18]  Ezután következett a 22 hősi halált halt vasutas neve,[19] míg a negyedik oldal lapját az újabb háború áldozatainak a megörökítésére hagyták szabadon. Az obeliszk mind a négy oldalán 6 méteres csatakard szimbolizálta a vasutasok „harci vitézségét”, míg a tetejét hatalmas alumínium szárnyaskerékkel zárták le.[20] Az újság szerint a rendezvény művészi kivitelű „Meghívóját” is már a nyomdába adták.[21] Október közepén megkezdték a pályaudvar díszítését, a főbejárat mellé díszpáholyt emeltek. Az előkészületek miatt elkerítették az állomás érkezési oldalát, az ünnepség idejére pedig a pályaudvar előtti teret is elzárták a forgalom elől.[22]

   1942. október 17-én tartották a pályaudvar előtt az emlékmű avatási ünnepélyének a főpróbáját. Az állomás épületét nemzeti színű drapériákkal, hatalmas zászlókkal, címerekkel és girlandokkal díszítették fel. A tér másik felén álló házak falát átfestették az előtte lévő kerítéssel együtt és azt is nemzeti színekbe öltöztették. Az állomás belsejét is feldíszítették, a peronon és az emlékművet övező téren reflektorokat helyeztek el. Az ünnepségen résztvevő előkelőségeknek a kijárati oldalépületénél négysoros tribünt építettek. A főpróbára kivonult a vasutas, valamint a honvéd díszszázad és a nagyszámú érdeklődő mellett megjelentek a rendőrség, az üzletvezetőség, a MÁV-műhely képviselői is. Ekkor azonban kiderült, hogy József főherceg[23] megbetegedett és nem tud részt venni az eseményen, ezért rögtön befejezték a főpróbát. Vértessy Vilmos később azt nyilatkozta a sajtó képviselőinek, hogy a főherceg influenzás lett és az orvosai javaslatára mondta le a szombathelyi utazását. Az avatási ünnepélyt emiatt a következő év tavaszára halasztották el és a herceg ígéretet tett arra, hogy „ez lesz az első hősi emlékmű a továbbiak során, amelyet személyesen kíván felavatni.” [24]

   A következő év tavaszán, 1943. április 24-én Dréhr Endre[25] ezredes – József főherceg szárnysegéde – levélben küldte meg dr. Horváth Kálmán[26] alispánnak a vasutas hősi emlékmű avatásának tervezett májusi programját.[27] A főherceg a kíséretével együtt május 22-én gyorsvonattal indult a Keleti pályaudvarról Győrön keresztül Szombathelyre. Az állomáson katonai és vasutas díszszázad és a város vezetősége várta a vonat érkezését, majd a püspökvárban Grősz József[28] megyés főpásztor vacsorával és szállással fogadta őket.[29]

   Mivel az emlékművet a pályaudvarral szemben lévő közterületen helyezték el, ezért Szombathely városa rendezte annak környezetét és az egész teret átalakíttatta. Az ünnepségre már hosszú hónapokon keresztül készültek, és az esemény időpontjára újra zászlódíszbe öltöztették a vasútállomás környékét.[30] A szárnyas kerékkel koronázott obeliszk felavatására végül 1943. május 23-án került sor, a sorrendben immár 254. hősi emlékmű átadásánál József főherceg mondott beszédet.[31]

   Szombathelyre érkezett Ferenc bajor[32] és Batthyány Strattmann László herceg,[33] Takách-Tolvay József gróf,[34], Urbán Gáspár báró[35], de a Vas megyei főnemesség soraiból is számosan vettek részt az országos hírű eseményen. A díszemelvényre lépve Imrédy Kálmán dr.,[36] a MÁV elnöke nyitotta meg az ünnepséget és kijelentette: „az első világháborúban és a mostani nagy világégésben a becsület mezején hősi halált halt vasutas frontkatonáknak az ősi Szombathely földjén emelt Hősi emlékművet avatjuk ma fel.”[37] Ezután József főherceg mondta el az avató beszédét, amelyben kiemelte, hogy a magyar vasutasok „…hősök voltak a harctéren, de hősök voltak nehéz felelősségteljes munkájukban is.”[38] Ezt követően a herceg elsőként helyezte el a koszorúját az emlékmű talapzatán. Kund Jenő dr. [39] MÁV főtanácsos, a Magyar Hadviselt Vasutasok Országos Szövetsége szombathelyi csoportjának elnöke rövid felszólalás keretében átadta a város első emberének az emlékművet és Mészáros Hugó polgármester fogadalmat tett arra, hogy a „…hőseink emlékét kegyelettel ápoljuk minden időben…”.[40] Végül Beöthy Kálmán[41] MÁV igazgató tartotta meg a záróbeszédét, amelyben kifejezte háláját és köszönetét a rendezvény sikeres lebonyolításáért a magas rangú vendégeknek, Vas vármegye és Szombathely közönségének.[42] Az ünnepség végén került sor a különféle szervezetek koszorúinak elhelyezésére, majd a Haladás dalárdája elénekelte a Szózatot és a díszszázadok elvonultak az előkelőségek előtt.[43]

   A vasutas hősi emlékmű napjainkban is ott található, ahová 80 éve elhelyezték. A környezete – az 1960-as évek elején történt területrendezést követően – napjainkra igen elhanyagolttá vált. Ráférne egy felújtás az emlékműre is, amelyre vissza lehetne helyezni az obeliszkről eltávolított „csatakardokat.”[44]

Jegyzetek

Bajzik Zsolt

Vértessy Vilmos MÁV üzletigazgató
(Fortepan 133315 Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum Témagyűjtemény Vértes Vilmos István gyűjteménye )

A szombathelyi vasútállomás és az Éhen Gyula tér helyszínrajza, 1941.
(HU MNL VaML V. 173. c. 4156/1937.)

Müller Tibor szombathelyi vasutas hősi emlékmű terve, 1941.
(HU MNL VaML V. 173. c. 4156/1937.)

Meghívó a vasutas hősi emlékmű avatására, 1942.
(HU MNL VaML M. kir. Államrendőrség Szombathelyi Kapitánysága 840/1942.)

A vasutas hősi emlékmű avatása, 1943. május 23.
(Néhai Molnár József gyűjteménye)

Imrédy Kálmán, MÁV Igazgatósági elnök, 1943.
(HU MNL VaML Haladás Dalárda albuma)

A szombathelyi vasutas hősi emlékmű avatási ünnepsége, 1943.
(HU MNL VaML Haladás Dalárda albuma)

József. kir. herceg ünnepi beszéde, 1943.
(HU MNL VaML Haladás Dalárda albuma)

József. kir. herceg és kísérete az emlékmű előtti téren, 1943.
(HU MNL VaML Haladás Dalárda albuma)

Az Éhen Gyula tér felújítása, 1961.
(Fotó: Koczor László, 1961. Bajzik Zsolt gyűjteménye)

A vasutas hősi emlékmű napjainkban, 2022.
(Fotó: Bajzik Zsolt)