Herbst Géza
(1864. november 12.[1] – 1938. április 23.[2])

émetújváron született római katolikus családban. Tartalékos hadnagy volt a Császári és Királyi Hadseregben a 19. gyalogezrednél. Szintén tartalékos hadnagyként szolgált a Magyar Királyi Honvédség gyalogezredénél. Államtudományi államvizsgát tett 1889. március 1-én. 1884. október 1-je és 1885. szeptember 30-a között önkéntesként szolgált a Császári és Királyi Hadsereg 19. gyalogezredénél. 1886. június 1-je és 1887. január 31-e között ügyvédsegédként dolgozott. A hivatali ranglétra első fokának számító fogalmazó közigazgatási gyakornokként kezdett. 1887. január 31-e és 1889. december 31-e között töltötte be ezt az állást a vármegye szolgálatában.[3] 1889. december 19-én szolgabíróvá választották meg, és a felsőőri járásba osztották be.[4] Rendkívüli szolgálatként látta el 1895. október 1-e és 1901. május 8-a között a felsőőri kerület állami anyakönyvvezetői tisztét. 1898. október 6-án tiszteletbeli főszolgabírónak nevezte ki Reiszig Ede főispán. 1901. február 20-a és május 6-a között a kőszegi járás főszolgabírói állását helyettesítette,[5] illetve május 6-tól december 31-ig pozíciójában véglegesítették.[6] 1902. február 1-től a Szombathelyi Községi Közigazgatási Tanfolyamon közigazgatási órákat tartott.[7] 1901. december 19-én tartott általános tisztújítás alkalmával a vármegye főjegyzőjévé választották.[8] 1906. május 21-én a vármegye alispánjává választották,[9] 1919. március 23-ig viselte ezt a tisztséget.[10] 1920. január 16-tól májusig felfüggesztették, de végül felmentették. Nyugdíjazására 1924. szeptember 15-én tartott közgyűlésen került sor.[11] Ezután a szombathelyi községi közigazgatási tanfolyam igazgatója volt. Munkában gazdag életútját mutatja számos kitüntetése és címe. Udvari tanácsos volt, valamint a törvényhatósági bizottság örökös tagja, a kisgyűlés és a közigazgatási bizottság tagja is. Rendelkezett a Magyar Érdemrend középkeresztjével, a harmadosztályú Vaskorona Renddel, másodosztályú Polgári Hadi Érdemrendkeresztével, valamint tulajdonosa volt a Vöröskereszt másodosztályú helyi érdemű díszjelvényének tulajdonosa, ezek mellett Németújvár község díszpolgára is volt. 74 éves korában Szombathelyen halt meg. Ott is helyezték örök nyugalomra 1938. április 25-én.[12]