Molnárffy Géza
(1849. február 2.[1] – 1916. november 16.[2])

udapesten született római katolikus családban. Nős, két gyermeke volt. A Császári és Királyi Hadseregben egy éves önkéntes szolgálat után tizedes lett. A Magyar Honvédségnél szintén tizedesi rangban szolgált. Első államvizsgáját a pesti egyetemen tette le 1870. március 19-én. A magyar mellett a német nyelvet beszélte. 1867. október 15-e és 1871. július 15-e között jogászként dolgozott Budapesten. Közben önkéntesi szolgálatot teljesített Budapesten 1869. március 1-e és december 31-e között. 1871. július 15-től magánzó volt Pusztalipótfalván egészen 1873 elejéig. Mezővárosi jegyzőként dolgozott Pinkafőn (ma Pinkafeld, Ausztria) 1873 és 1876 között. 1876 végétől gyakornokként dolgozott egy ügyvéd mellett Felsőőrön 1879. november 15-ig.[3] az 1877-es tisztújításon a felsőőri járás segédszolgabírója állásért indult, de nem nyerte el.[4] 1878. november 18-tól tiszteletbeli segédszolgabíró[5] volt Felsőőrön 1879. november 17-ig.[6] 1880. január 12-től helyettes segédszolgabíróként dolgozott a szombathelyi járásban,[7] majd 1880. február 12-től már megválasztott segédszolgabírója a járásnak.[8] 1881. november 14-től helyettes főszolgabíró volt a vasvári járásban,[9] majd 1882. február 20-tól meg is választották főszolgabírónak.[10] 1904. február 26-án a közigazgatási bizottság 200 korona büntetést szabott ki rá, mivel a járási írnokkal szemben elmulasztotta a kötelező ellenőrzést végrehajtani.[11]