Horváth Andor
(1872. november 14. – ?)[1]

Baranya vármegyei Németbólyban (ma Bóly) született. Középiskolai tanulmányait Kolozsváron végezte.[2] Egyetemi tanulmányait Budapesten végezte. Pályáját a belügyminisztériumban kezdte gyakornokként.[3] 1899. május 30-tól a vármegyénél közigazgatási gyakornok volt 1900. október 1-ig. Tiszteletbeli szolgabírói kinevezést kapott 1900. október 1-én.[4] 1902. május 5-én a vármegye negyedosztályú aljegyzője lett.[5] 1903. november 30-án a kőszegi járás szolgabírója lett.[6] 1904. január 25-én a németújvári szolgabírói hivatalhoz osztották be, mint szolgabírót.[7] Még ebben az évben – november 28-án – a kőszegi szolgabírósághoz helyezték át, majd 1905. szeptember 28-án a körmendi járásba osztották be.[8] 1906. május 20-án első osztályú szolgabírónak választották meg.[9] 1909. november 29-én Bezerédj István főispán tiszteletbeli főszolgabírónak nevezte ki eddigi munkájának elismeréseként.[10] 1917. május 21-én ideiglenesen a kőszegi járás vezetésével bízták meg,[11] majd november 26-án véglegesített főszolgabíró lett.[12] A Tanácsköztársaság idején letartóztatták, megkínozták. Szamuelly Tibor halálra is ítélte. A kommunizmus bukása mentette meg a biztos haláltól. Számos társadalmi egyletnek volt a tagja.[13] 1933-ig volt a kőszegi járás főszolgabírója. Nyugdíjaztatása után Budapestre költözött. 1935-ben megkapta a magyar királyi kormányfőtanácsos címet.[14]