Ernuszt József, gerdovcsáki[1] dr.
(1862. március 28.[2] – 1916. augusztus 9.)[3]

ladon született. Édesapja Ernuszt Kelemen, a vármegye volt főispánja.[4] 1890-ben vette feleségül mesterházi Mesterházy Ilma.[5] Gimnáziumi tanulmányait Sopronban, Kőszegen és Budapesten végezet. Jogi tanulmányait a budapesti egyetem végezte, ahol előbb jogtudományi államvizsgát tett, azután pedig államtudományok doktora avatta fel.[6] 1884. augusztus 18-án mint közigazgatási gyakornokot Radó Kálmán főispán vármegyei tiszteletbeli aljegyzővé nevezte ki.[7] Az 1888. évben mint önkéntes szolgált a 11. számú dragonyos ezredben, azután pedig a 2-ik számú huszárezredhez tartalékos hadnaggyá nevezték ki, ahol később főhadnagy lett. 1895-ig Sopron megyében gazdálkodott, 1896-ban költözött Szombathelyre. Elnöke lett a Sport Egyletnek, a Nemzeti Szövetségnek, városi kaszinónak, s minden nemesi célra irányzott szociális mozgalomban lelkes buzgalommal vett részt.[8] 1900. május 7-én az árvaházi bizottmányba választották be.[9] 1904. május 28-án iktatták be Vas vármegye főispáni székébe.[10] Nem töltötte be sokáig ezt a tisztséget. Már 1905-ben a Fejéváry-kormány megalakulásakor beadta lemondását, majd a kormány újjáalakulásakor ismételten. A belügyminiszter felkérte, hogy legalább ideiglenesen tartsa meg állását. Ennek a kérésnek ekkor eleget tett. A szabadelvű pártból sem lépett ki. Bezerédj István alispán és vármegyei szabadelvű pártjának tagjai is maradásra kérték. Ő azonban nem akart maradni, mert pártállása a kormányéval ellentétes. Kijelentette, hogy csak addig marad posztján, amíg a vármegye osztatlan bizalmát élvezi. Mivel a törvényhatósági bizottság kormánypárti tagjai által adott válasz semleges volt, ezért ismételten kérte a belügyminisztert lemondásának sürgős elfogadására.[11] Halálát szívinfarktus okozta.[12] 1916. augusztus 10-én temették el ágostai evangélikus szertartás keretében a család oladi kastélyának parkjában.[13]