A kiegyezést követően az országgyűlési választási rendszert és a választójog kérdését az 1874: 33. tc. határozta meg. Ez a törvény is kimondja, hogy azokban a törvényhatóságokban vagy városokban, ahol képviselőket kívánnak állítani, ott az országgyűlési képviselőválasztások lebonyolítására központi választmányokat kell kialakítani. A vármegyék központi választmányának elnöke a főispán volt, tagjait pedig a közigazgatási bizottság választotta. Legfontosabb feladataik voltak a választásra jogosultak összeírása, a választókerületek beosztása és természetesen a választások lebonyolítása.

Levéltárunkban egyrészt a Szabolcs és Szabolcs és Ung közigazgatásilag egyelőre egyesített Vármegyék Központi Választmányának iratai (MNL SZSZBML IV. 403. 1872–1945), másrészt Szatmár és Szatmár, Ugocsa és Bereg közigazgatásilag egyelőre egyesített Vármegyék Központi Választmányának iratai (MNL SZSZBML IV. 753. 1872–1945) lelhetőek fel. Névjegyzékek Szatmár és Szatmár, Ugocsa és Bereg megyék esetében 1875–1919 közötti időkből fordulnak elő. Szabolcs és Szabolcs, Ung megyék esetében pedig 1875–1941 közötti évekből vannak az őrizetünkben, melyek kutatását darabszintű jegyzék is segíti.

A névjegyzékeket választókerületenként, azon belül pedig településenként, ABC rend szerint állították össze és évente felül kellett vizsgálni azokat. A jegyzékek a neveken túl tartalmazzák a választók foglalkozását, a lakhelyét és életkorát – 1927-től kezdve pedig a születés helyét és idejét is –, valamint a választási jogosultságuk alapját. Az észrevétel rovatba pedig az esetleges halálozás, a jogosultsági alap változása vagy a jegyzékben történt bármilyen utólagos javításnak a ténye került bevezetésre. A jegyzékekben szereplő névsorok azonban nem teljesen fedik egymást az adott település teljes felnőtt lakosságával, ugyanis a dualizmus időszakában életkori és adócenzus is szabályozta a választásra jogosultak körét. Továbbá 1919 előtt a nők sem rendelkeztek választójoggal.

A választói névjegyzékekben szereplő adatok jól kiegészítik az anyakönyvi kutatást, ugyanis a foglalkozások és a választási jogosultsági alap ismeretéből következtethetünk a személynek és a családjának a vagyoni, társadalmi státuszára. A választói névjegyzékek kutatását ajánljuk családkutatásokhoz és társadalomtörténeti kutatásokhoz is. Ezeken túl jól felhasználhatók prozopográfiai munkák készítéséhez és természetesen különböző helytörténeti és biográfiai munkák forrásaiként is szolgálhatnak.

Garas Norbert
segédlevéltáros