Forrásközlés – „Hogy elmúljanak e soha el nem képzelt szenvedések és borzalmak.” A breszt-litovszki szerződés Szabolcs vármegyei fogadtatása

2023.06.06.
Az Orosz Birodalom az 1917 októberében bekövetkezett belpolitikai fordulat, illetve a háborús megpróbáltatások szülte belső társadalmi, szociális, gazdasági feszültségek miatt bejelentette kilépését az első világháborúból.

A kép forrása: HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum

1917. november végén az orosz kormány külképviseletein keresztül jelezte a háborúban résztvevő feleknek, hogy kész a béketárgyalásokra. Németország reagált az orosz szándékra, így a tárgyalások eredményeként december 15-én fegyverszüneti megállapodást kötöttek, hét nap múlva pedig az érdembeli béketárgyalás is kezdetét vette. A szovjet küldöttség vezetője, Lev Trockij nem fogadta el az anyagi kártérítés összegét, illetve azt a követelést, hogy adja át az elfoglalt területeket, így megszakította a béketárgyalásokat. A németek válasza a frontális támadás megindítása volt 1918. február 18-án, ami olyan veszteségeket okozott a szovjeteknek, hogy 1918. március 3-án Breszt-Litovszkban kénytelenek voltak mégiscsak aláírni a német béketervet. A szerződést a központi hatalmak részéről a Német Császárság, az Osztrák–Magyar Monarchia, Bulgária és az Oszmán Birodalom, illetve a bolsevik Oroszország írta alá. A béke tartalma szerint a bolsevikok kivonulnak az általuk elfoglalt területekről, felfüggesztik az antanttal kötött szövetséget, elfogadják az új német határokat. Ez a béke Oroszország számára az ukrán, a lengyel, a lett, a litván, az észt, a finn területek elvesztését jelentette.

A béketárgyalásokon részt vett az Ukrán Népköztársaság küldöttsége is Mihajlo Hrusevszkij vezetésével. Az Ukrán Népköztársaságot 1917. november 20-án kiáltották ki, ami ekkor még nem volt független állam, hanem az Orosz Köztársaság részeként létezett, amely élet-halál harcot vívott a bolsevik Oroszországgal, később pedig Lengyelországgal. Breszt-Litovszkban az ukrán küldöttség 1918. február 9-án különbékét kötött a központi hatalmakkal. Ez az ukránok számára hatalmas diplomáciai sikernek számított, hisz elismerték a független Ukrajnát, sőt a központi hatalmak ígéretet tettek a bolsevikok elleni fegyveres harc támogatására. Cserébe nem kértek mást, mint amit az ukrán területektől a háború elejétől vártak: gabona- és élelmiszerszállítmányokat. A béketerv, illetve a német és osztrák–magyar katonai támogatás 1918 végéig tartott, amikor is a központi hatalmak elvesztették a háborút, ami miatt kivonták csapataikat az ukrán területekről, ahol több évig tartó kíméletlen polgárháború vette kezdetét.

A béke hírét a központi hatalmak kormányai is örömmel fogadták, köztük Magyarországé is. Wekerle Sándor miniszterelnök továbbította IV. Károly király plakátját a magyar társadalom felé, amelyben tudatta az ország népével a jó hírt, hogy a háború „Ukrainával” megszűnt. Ahogy a plakon a király megfogalmazta: „Az Ukrainával kötött béke hatása alatt rokonszenvvel tekintünk ama törekvő ifjú nép felé, melynek szívében ellenségeink közül először ébredt fel a felebaráti szeretet érzése, s amely számos csatában tanúsított hősiességét betetőzve bátorságot lelt arra is, hogy jobbik meggyőződését nyíltan és tettekkel bebizonyítsa”. Megkapta ezt a plakátot Szabolcs vármegye is 1918. március elején, amelynek törvényhatósági bizottsági közgyűlése napirendi pontként foglalkozott a békével. A szabolcsi törvényhatósági közgyűlés is örömmel fogadta a békét és bizakodásának adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a szenvedések, a háborús borzalmak hamarosan megszűnnek az ukrán területeken.  Ezt örökítette meg a mellékelt korabeli plakát és a vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyvének részlete is.

1. dokumentum

 

 

2. dokumentum

 

A központi hatalmak és az ukránok között kötött breszt-litovszki békeszerződés fogadtatása Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottsági közgyűlésén. Részlet a korabeli jegyzőkönyvből:

 

[…] Bemutattatott Magyarország apostoli királyának, Károly Ő Felségének a miniszterelnök úr útján leküldött s az Ukrániával kötött béke alkalmából a „Nemzethez” intézett szózata.

 

4346 K 2/1918

Szabolcs vármegye közönsége őszinte örömmel fogadja Magyarország apostoli királyának magyar nemzetéhez intézett azon szózatát, melyben az Ukrániával megkötött békét tudatja.

A magyar nép a legelsők között volt a hazafias önfeláldozás terén, amikor a minden oldalról zsákmányra leső ellenségek által fenyegetett hazát és hű szövetségeseinket megvédeni kellett. Ebben az önvédelmi harcban kész is mindvégig dicső hagyományaihoz méltó módon továbbra is kitartani. Ám olyannyira át van már hatva a békevágytól és attól a meggyőződéstől, hogy hiábavaló és bűn ártatlan emberek életét feláldozni, mert a háborús helyzet többé megváltozhatatlan s a harcban álló államok polgárai össze vannak forrva annak a tudatától, hogy nem kívánnak többé hódítást, egymás leigázását és csupán arra vágynak, hogy elmúljanak e soha el nem képzelt szenvedések és borzalmak.

A megértésért küzdő nemzetek, ezen ellenállhatatlanul felébredt békevágyának első érett gyümölcse az ukrán béke s a vármegye közönsége boldog reménykedéssel vallja, hogy a békének napkeletről útnak indult szelíd galambjai kibontott szárnyaival sértetlenül fog ama még egymással szemközt álló nemzetekhez elszállani.

Miről a vármegye alispánját azzal értesíti, hogy a királyi szózatot teljes egészében a vármegye hivatalos lapjában tétesse közzé.

 

 

     

Levéltári forrás:

HU-MNL-SzSzBVL-IV.401. 46. doboz. 842/1918. IV. Károly uralkodó és Wekerle Sándor miniszterelnök hirdetménye az ukránokkal kötött breszt-litovszki békeszerződésről. 1918. február 12.

HU-MNL-SzSzBVL-IV.402. 72. kötet. 4–6. Szabolcs vármegye törvényhatósági bizottságának közgyűlési jegyzőkönyve. 1918. március 5.

 

 

Felhasznált szakirodalom:

Fedinec Csilla – Font Márta – Szakál Imre – Varga Beáta: Ukrajna története: régiók, identitás, államiság. Budapest, Gondolat Kiadó, 2021.

Fedinec Csilla – Vehes Mikola (szerk.): Kárpátalja 1919–2009. Történelem, politika, kultúra. Budapest–Ungvár, Argumentum, MTA Etnikai-nemzeti Kisebbségkutató Intézete, 2010.

Ormos Mária – Majoros István: Európa a nemzetközi küzdőtéren. Felemelkedés és hanyatlás 1918–1945. Budapest, Osiris Kiadó, 2003.

Szabó Dániel (szerk.): Az első világháború. Budapest, Osiris Kiadó, 2009.

 

Készítette: Kosztyó Gyula

 

Utolsó frissítés:

2023.06.07.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges