In memoriam dr. Bősze Sándor (1957–2014)
Tíz évvel ezelőtt, 2014. október 16-án hunyt el dr. Bősze Sándor főlevéltáros, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója. Az alábbiakban rá emlékezünk.
Dr. Bősze Sándor 1957. május 7-én született Kaposváron. Gyermekkora egy részét a szülei tanítói hivatásának színterét adó Szorosadon töltötte. Középiskolai tanulmányait Kaposvárott a Táncsics Mihály Gimnáziumban végezte. A középiskola befejezése után munkába állt: először a Pécsi Geodéziai és Térképészeti Vállalatnál dolgozott, majd 1977-től a Somogy Megyei Levéltár munkatársa lett. A levéltárban végigjárta a szamárlétrát dr. Kanyar József, dr. Andrássy Antal és dr. Szili Ferenc igazgatósága alatt, segédlevéltárosból lett 1998-ra levéltár-igazgató.
1978-ban feleségül vette Péter Gyöngyi földmérő technikust, házasságukból két gyermek született: 1980-ban Réka és 1984-ben Gergely.
A történelem mindig is érdeklődésének középpontjában állt, levéltári munkája csak ezt erősítette. Ennek köszönhetően könnyedén vette a munka melletti tanulmányi kötelezettségek állította akadályokat. Szombathelyen az akkori Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskolán 1982-ben fejezte be a történelem-könyvtár szakot. A levéltári berkekben csak „nagy generációként” elhíresült, 1991-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végzett levéltár szakos csoport tagjaként megszerezte a levéltártudományokhoz kötődő egyetemi végzettséget.
Szakmai, tudományos érdeklődését dr. Kanyar József a dualista kori egyesületi élet kutatása felé terelte. A témában számos tanulmányt, forrásközlést, publikációt készített. 1994-ben a Somogy megye dualizmus kori egyesületi életét felvázoló munkájára summa cum laude bölcsészdoktori címet kapott. Szakmai munkájának eredményeként haláláig 140 tudományos munka, ismeretterjesztő írása jelent meg.
A tudományos kutatás mellett a levéltár mindennapjaiban is tevékenyen részt vett. Oroszlánrészt vállalt a Somogy Megyei Levéltár mindennapi ügyvitelében, igazgatóvá választásáig az intézmény tudományos szakkönyvtárát gondozta, valamint a kutatószolgálatot is vezette.
1998-ban megválasztották a Somogy Megyei Levéltár igazgatójává, mely tisztséget haláláig betöltötte. Vezetése alatt az intézmény két új sorozattal gyarapodott (Fontes Comitatus Simighiensis, Segédletek), s a levéltárak között egyik legrégebbi múltra visszatekintő évkönyvsorozat (Somogy megye múltjából) továbbra is magas színvonalon jelent meg, jobbára az ő szerkesztésében.
A Somogy Megyei Levéltár munkatársai szervezőtevékenyégének köszönhetően 2001-től végeztek magyar vonatkozású levéltári fondokban rendezést, hungarikázást a Rijekai Állami Levéltárban. A munka során a M. Kir. Tengerészeti Hatóság, és a Fiumei és magyar–horvát tengerparti királyi kormányzó iratanyagának rendezése, illetve jegyzékelése kapcsán jelentős történeti értékkel bíró magyar vonatkozású iratok feltárása történt meg. A Tengerészeti Hatóság iratanyagáról 2011-ben jelent meg repertórium.
Bősze Sándor szervezőbizottsági tagja volt a Mogersdorf Nemzetközi Kultúrtörténeti Szimpóziumnak is, amelyben 2003 óta képviselte Somogy megyét.
A magyar levéltárosszakma fejlődése érdekében is kiemelkedő munkát folytatott. A Magyar Levéltárosok Egyesületének (MLE) alapító, az egyesület választmányának az 1990-es évektől – kisebb megszakításokkal – állandó tagja volt. Több kiemelkedő (szlovén, horvát, osztrák, holland, német, olasz, cseh, lengyel, román) rendezvényen is eredményesen képviselte az egyesületet. Az Önkormányzati Levéltárak Tanácsának (ÖLT, később Magyar Levéltárak Vezetőinek Tanácsa, MLVT) alapító tagja volt.
Munkája során nem vesztette el közvetlen kapcsolatát Somogy megyével sem. A megye bármely településéről kereshették hasznos tanácsokért, segítségért egy-egy községtörténeti munka kapcsán vagy egyéb szakmai kérdésben. Az ő munkájának köszönhetően elevenedett meg egy-egy kötet lapjain többek között Ecseny, Patca, Szenna és Somogyvár több évszázados múltja. A somogyi „Különleges asztali örömök” gasztronómiai rendezvénysorozat lelkes zsűritagjaként annak közkedvelt szereplője lett. Az „Asztali beszélgetések” előadássorozat kapcsán az egyesületi élet közösségépítő szerepét hangsúlyozta. Munkahelyén is az alkotó közösségi légkör megteremtésén fáradozott. A Somogy Megyei Tudományos Ismeretterjesztő Társulat elnökségének tagjaként szintén a kiművelt emberfők nevelésén fáradozott. A szervezet kaposvári székházának falán 2015-ben emléktáblát helyezett el Bősze Sándor tiszteletére.
Emberi kvalitásairól, közvetlenségéről, jó szándékáról hamar meggyőződhetett bárki, aki csak egy rövid időre is kapcsolatba került vele.
Munkájának és szakmai sikereinek elismeréseként megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét (2006), a Somogy Polgáraiért Díjat (2009), a Dóka Klára-díjat (2014).
A Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetének (KKDSZ) alapító tagjaként részt vett a szakszervezet első alapszabályának és programjának kidolgozásában. A szakszervezet részéről Pro Meritis-díjban részesült.
Egykori munkahelye, az MNL Somogy Vármegyei Levéltára mellett mind az MLE, mind az MLVT ápolja emlékét. Utóbbi 2016-ban díjat alapított tiszteletére, amelyet évente az egyesület vándorgyűlésén adnak át egy arra érdemes levéltári vezetőnek.
Új hozzászólás