Maruska János, a Siófoki Járási Tanács VB elnökhelyettesének és Bódis Tibor, a Magyar Vöröskereszt Siófoki Járási Szervezete titkárának tájékoztatása a tisztasági mozgalom feladataival kapcsolatban

Siófok, 1967. április 13.

Az április hónap dokumentumául választott irat betekintést enged a Rákosi- és a Kádár-korszak településeinek közegészségügyi állapotába és az arra adott válaszreakcióra, amely többek között a „Tiszta udvar, rendes ház” mozgalomban nyilvánult meg.

Magyarországon az 1950–1960-as évek folyamán számtalan település küzdött közegészségügyi problémákkal. Azokban a falvakban, amelyekben nem voltak szilárd burkolattal ellátva az utak és a járdák, száraz időben porosak, esős időben, valamint a tavaszi hóolvadást követően pedig sárosak voltak. Több helyen komoly gondot okozott a megfelelő ivóvíz, valamint az árnyékszékek hiánya is, amely vérhas-, sárgaság- és tífuszjárványok kialakulásához vezetett.

Sok faluban nem volt települési szemétgyűjtőhely sem, így az emberek az utcára vagy a faluszélre hordták ki a hulladékot, ami szintén komoly fertőzésveszély-forrásnak bizonyult.

Több településen pedig az elhunytak felravatalozása még az 1960-as évek közepén is a lakóházaknál történt, ami – különösen nyáron – szintén számos gondot okozott.

A helyi tanácsok igyekeztek a problémákat orvosolni, különösen, ha a községi vagy a körzeti orvos szakmai jelentéseiben felhívta a figyelmet a veszélyekre. Azonban – leginkább az anyagi erőforrások hiánya miatt – ezek a megoldások nagyon vontatottan haladtak és egy-egy komolyabb beruházás megvalósítása akár éveket is igénybe vehetett.

De nem minden esetben csak a pénz hiányán múlt a község élhetőbbé tétele, hanem az ott lakók hozzáállásán is. Erre gondolva indította el a „Tiszta udvar, rendes ház” kezdeményezést dr. Seres Géza létavértesi (Hajdú-Bihar megye) körzeti orvos 1952-ben azzal a céllal, hogy a helyi köztisztasági, és ezzel együtt a közegészségügyi állapotokat javítsa. A résztvevőknek mindössze az volt a feladatuk, hogy a saját házuk táját rendben tartsák. Ennek során virágoskertet alakítottak ki, rendszeresen kaszálták a füvet az udvaron, bokrokat, illetve gyümölcsfákat ültettek, a gazdasági épületeket (pajta, fészer, ólak) tisztán tartották, a konyhakertben pedig különféle zöldségeket termesztettek.

A bírálóbizottság tagjai, akik általában a helyi tanács illetékesei voltak, végigjárták az adott települést, bementek a mozgalomban érdekelt házakhoz, megszemlélték a környezetet, és ahol azt megfelelőnek találták, ott a lakókat egy „Tiszta udvar, rendes ház” feliratú kis alumíniumtáblával jutalmazták, amit ki lehetett szögezni a ház falára. A tapasztalat azt mutatta, hogy ahol egy ilyen tábla gazdára talált, ott a szomszédok igyekeztek igényesebb környezetet kialakítani, hogy ők is kiérdemelhessék az elismerést.

A helyi kezdeményezés olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy országos mozgalommá szélesítették. Az évek során egyre több település kapcsolódott be, és azáltal, hogy az emberek rendben tartották a saját környezetüket, a falu összképe is szebbé vált. Sokan még az utcán, a házuk előtt is kialakítottak virágoskertet vagy ültettek rózsatöveket. Több faluban pedig a községi vagy a körzeti orvos, a védőnő, illetve a Vöröskereszt helyi képviselője volt a mozgalom motorja, aki a közegészségügy szempontjából fontos szakmai tanácsokkal látta el az embereket.

A hónap dokumentumául választott iratban Maruska János, a Siófoki Járási Tanács VB elnökhelyettese és Bódis Tibor, a Magyar Vöröskereszt járási titkára részletes tájékoztatást ad a járás községi vb-elnökeinek a tisztasági mozgalommal kapcsolatos feladatokról és azok végrehajtásáról.

Felhasznált források:

Lesz Gyula – Dr. Lesz Éva: Somogyszil története. Magánkiadás. Somogyszil, 2024.

https://magyarmezogazdasag.hu/2022/10/19/tiszta-udvar-rendes-haz/

(Hozzáférés: 2025. 01. 30.)

Az irat jelzete:

HU-MNL-SVL-XXIII.717.b. Balatonszabadi Községi Közös Tanács iratai. Iktatott iratok 451/1967.

Dr. Lesz Éva