Jelenlegi hely

A hónap dokumentuma 2020. július

A Somogy vármegyei vörösőr-parancsnokhelyettes levele Latinca Sándor kormányzótanácsi biztoshoz

 

Keller Lajos Somogy vármegyei vörösőr-parancsnokhelyettes levele arra a kaotikus és a Vörös Őrség szervezete számára mindenképpen hátrányos jelenségekre utalt, amely a több, egyszerre működő karhatalmi alakulat párhuzamos tevékenységét jelezte Somogy vármegye határain belül. A probléma egyik forrása a jogkörök pontos meghatározásának hiányából eredt. A Vörös Őrség tevékenységét a közös, elsősorban az ellenforradalminak minősített megmozdulások elleni akciók mellett leginkább a vármegye terrorszázada, a közvetlenül a Direktórium, azonban de facto elsősorban Latinca Sándor parancsnoksága alatt álló Latinca-század[1] keresztezte. A forrásszövegben vázolt problémák állandóságát és mintegy gyökereit is jelzi, hogy Keller Lajos 1919. július. 8-án kelt levelét megelőzően, már május 6-án napvilágot látott a Vörös Őrség Székesfehérvár központú, III. kerületi parancsnokságának a közleménye, amely hasonló tartalommal bírt. A közlemény a következőket fogalmazta meg: kéri a terrorcsapatok mihamarabbi megszűntetését és lefegyverzését, utal az ellenforradalmi csoportok lefegyverzésére, a fegyverek beszolgáltatása körüli ellentétekre. Az említett közlemény a nyomozómunka szabálytalanságaira is felhívta a figyelmet: a nyomozás a nyomozótestület feladata, ahogy a házkutatás is, amihez megfelelő igazolvány is szükséges, utalva itt természetesen a Vörös Őrség Belügyi Népbiztosságtól kapott jogköreire.[2]

A székesfehérvári központú, kezdetben a VI., majd a III. kerületi parancsnokság alá tartozó Somogy vármegyei Vörös Őrség kiemelt feladata volt a civil lakosság kezén lévő jelentékeny mennyiségű fegyver begyűjtése. A Vörös Őrség Somogy vármegyei zsargonjában ezt  vegyesen politikai és bűnügy kategóriába sorolták, azonban gyakoribb volt az, hogy a politikai jellegű ügyek közé számították, és azok között is kiemelt szerepet kapott. A Somogy vármegyei Direktórium az áprilisban Kaposváron abban az időben megtalálható 65 csendőrből mintegy 35 főt a környékbeli községekbe vezényelt a fegyverek beszedésének céljából. A Vörös Örség 1919. április 29-én Nagybajomban folytatott razziát és foglalt is le fegyvereket. Azonban a fegyverek begyűjtését több szerv is végezte ebben az időben a Vörös Őrségen kívül: így például a Somogy vármegyei terrorcsapat, a Latinca-század, a Vörös Hadsereg, valamint a megyében rövid ideig szintén tevékenykedő nagykanizsai és szombathelyi vasutas zászlóaljak, így a pontos számot lajstromok híján természetesen nem tudjuk megmondani. A Direktórium 1919. április 21-i távirata arról tájékoztatta a járási politikai megbízottakat, hogy az összes begyűjtött fegyvert Kaposvárra, mégpedig a Baross Gábor utcai laktanyába kell szállítani.[3] A beszolgáltatott fegyverek egy része beolvasztásra került, másik részüket pedig nagy valószínűséggel Budapestre szállították. A problémát csak fokozta, hogy a lefoglalt fegyverek jelentős részével viszont a karhatalmi szervek – elsősorban természetesen a Latinca-század – a saját arzenáljukat bővítették. A fegyverek begyűjtésében a Vörös Őrség hátrányba került, legénysége mindvégig lőfegyver, valamint lőszerhiányban szenvedett és ez a megyei terrorszázaddal, néhány esetben pedig a Vörös Hadsereggel kapcsolatos konfliktus egyik alapja maradt. A Latinca-század másik, a Vörös Őrséggel való nézeteltérések forrása minden bizonnyal az ellenforradalmi megmozdulásokkal szembeni fellépések során tapasztalható elsődlegessége jelentette.

Keller Lajos levele tanúskodik a Vörös Őrség állandó létszámhiányáról is. A korábbi rendvédelmi szervektől megörökölt keret elégtelennek bizonyult. A Vörös Őrség létszámának kialakítása már a Vörös Hadsereggel egy időben folyó toborzás miatt komoly nehézségekbe és versenyhátrányba ütközött már a proletárdiktatúra első hónapjaiban is. A Vörös Őrség a folyamatos létszámhiány jelenségét elsősorban áthelyezésekkel próbálta meg orvosolni, valamint a nyár folyamán további, ámbár csekély sikerrel kecsegtető toborzások szervezését is kezdeményezte. A Vörös Őrség létszámával kapcsolatos problémákat csak tovább súlyosbította az a körülmény, hogy május végétől a szervezet új feladatot is kénytelen volt ellátni: a Vörös Hadsereg északi hadjáratára vezényelt csapatait kellett felváltaniuk a Dráva-mentén, határvédelmi feladatot ellátva, kiegészülve a Latinca-század egy különítményével.

A proletárdiktatúra utolsó hónapjában keletkezett forrásszöveg tudósít először bennünket a vármegyei Vörös Őrség politikai nyomozóinak számáról is. Érdekes jelenség, hogy a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását követő Somogy vármegyei jogi számonkérés során a második legsúlyosabb büntetést, 10 évi letöltendő fegyházbüntetést, 10 évi jogvesztést és 1000 korona pénzbírságot, a Vörös Őrség egyik nyomozója, Scheffer Károly kapta az 1919. május 13-i nagyatádi tüntetést követő rendkívül erőszakos kihallgatási módszerei miatt. A helyi közvéleményt a Magyarországi Tanácsköztársaság alatt tapasztalt politikai erőszakhullámból leginkább megrázó, nagyatádi májusi eseményekhez köthető a legsúlyosabb ítélet, Farkas István terrorkatona 15 éves fegyházbüntetése is.[4] A nagyatádi és a lengyeltóti májusi események is bizonyították, hogy az egyes ellenforradalmi események letörésében a terrorkülönítmény és a Vörös Őrség együttműködött, később a nyári hónapokban a politikai jellegű fellépések egyre inkább a Latinca-század egyedüli feladatává váltak, ezt a valós jelenséget nehezményezi is nagy valószínűséggel Keller Lajos írásának utolsó bekezdésében.

Az irat eredeti formában nem maradt fenn, azt fénymásolatban dr. Andrássy Antal főlevéltáros[5] gyűjteménye őrzi.

 Az iratot formahűen közlöm. Az elírásokat és a gépelés során keletkezett elírásokat a szövegben jeleztem.

 

Farkas Péter

 

A Somogy vármegyei vörösőr-parancsnokhelyettes levele Latinca Sándor kormányzótanácsi biztoshoz

 

Megyei Vörös Őrség parancsnokság, Kaposvár,

1111/1919. szám.

 

LATINCA SÁNDOR elvtársnak

mint Somogyvármegye (sic!) kormányzótanácsi biztosának[6]

 

Kaposvár.

 

 

Azt a sok visszásságot megszüntetendő, melyet a sokféle és fajta karhatalmi személyek, alakulatok st.,[7] stb. okoztak és okoznak sajnos még most is a megyében – kérem, hogy a vármegye területén előforduló összes ügyekben – úgy politikai, mint bűnügyekben – a fenti parancsnokság útján egyedül csak a megyei vörös őrséget felhasználni szíveskedjék. –

Ha ez a parancsnokság egyes esetekben nem rendelkeznek egyes esetekben (sic!) elegendő karhatalommal, úgy ennek pótlásáról erővel kell gondoskodni. –

Végül közlöm, hogy a megyei vörös őr parancsnokság (sic!) 35 politikai nyomozóval is rendelkezik, akik a belügyi népbiztosságtól[8] nyerték megbízatásuk megerősítését. –

 

Kaposvár, 1919. július 8-án

 

elvtársi üdvözlettel

……………………[9]

megyei vörösőr parancsnok h.

 

Az irat jelzete: Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára. XV. 44. Dr. Andrássy Antal főlevéltáros gyűjteménye. Somogy megye 1918/19-ben. 24.

Írógéppel készült, aláírással hitelesített másolat.

 

 



[1] A Latinca-század Somogy vármegye elsősorban volt orosz hadifoglyokból és szervezett munkásokból álló, nyártól már diákokból is feltöltött, gyorsan reagáló terrorkülönítménye volt, elsődleges feladata az ellenforradalmi megmozdulások elleni gyors és hatékony fellépés volt. A Latinca-század egy-egy egysége részt vett a felvidéki hadjáratban, illetve a Dráva-menti határvédelem feladataiban is.

[2] Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára (a továbbiakban: MNL SML). Dr. Andrássy Antal főlevéltáros gyűjteménye. Somogy megye 1918/19-ben. XV. 44. 24.

[3] Farkas Péter: A Vörös Őrség és a Latinca-század a Tanácsköztársaság alatt Somogy megyében. Clio Műhelytanulmányok. 2019/5. (A továbbiakban: Farkas 2019.). 15–16.

[4] A nagyatádi eseményekre: Farkas 2019. 26–31.

[5] Dr. Andrássy Antal (1934–1990): az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának archívumvezetője volt 1962 és 1977 között. A Somogy Megyei Levéltár főlevéltárosa 1977-től kezdődően, majd az intézmény igazgatója 1988-tól haláláig. Andrássy Antal Somogy megye helytörténetének kutatója, érdeklődését elsősorban az 1848/49-es forradalom és szabadságharc – főként Noszlopy Gáspár életének és működésének mozzanatai –, az 1918 és 1920 közé eső forradalmak és megtorlások kora, valamint a megyei zsidóság története adta. Andrássy Antal gyűjteménye jelentős és részletes, országos vonatkozásai mellett elsősorban azonban mégiscsak helytörténeti jellegű, jelentős forrásbázisa az említett korszakoknak, témáknak.

[6] Latinca Sándor 1919. június 7-től töltötte be Somogy vármegye kormányzótanácsi biztosának szerepkörét. Latinca Sándor kormányzótanácsi biztosi kinevezésére és tevékenységére bővebben: Kávássy Sándor: Latinca Sándor. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1973. 108–150.

[7] Gépelés közbeni elírás.

[8] A Vörös Őrség a Belügyi Népbiztosság joghatósága alá tartozott a Magyarországi Tanácsköztársaság teljes időszaka alatt. A Vörös Őrség a Belügyi Népbiztosság 1. B. N.  számú rendelete nyomán jött létre 1919. március 26-án, amelyet a Népszava másnapi lapszámában közzé is tettek. Népszava. 1919. március. 27.

[9] Keller Lajos megyei vörösőr-parancsnokhelyettes saját kezű aláírása.