Jelenlegi hely

A hónap dokumentuma 2018. január

Magyarországon a vármegyék közül Somogy az elsők között készítette el kéjelgésügyi szabályrendeletét 1882-ben. Ennek előzményeként számos tervezet készült a megye prostitúciós viszonyainak rendezésére. Egy hivatali fiaskó következtében1 Csépán Antal alispán 1881. december 26-i (!) keltezéssel körlevélben fordult más vármegyék alispánjaihoz: kérte, ha nekik van kéjelgési vagy bordélyügyi statútumuk, akkor azt haladéktalanul küldjék meg hivatalába. Az alispán ezen kívül felszólította a megyében élő, az ügyben hivataluknál fogva közvetlenül érintetteket is szabályrendelet-tervezet kidolgozására.2 Közülük hat tervezet-készítő munkája maradt fenn, amelyek nagyon eltérő tartalmúak és terjedelműek. Közülük az 1882. január 22-én, a Szigetvári járás szolgabírája, Fenyősy Ödön által készítettet szabályrendelet-tervezetet választottam 2018 januárjának dokumentumául. Fenyősy négyoldalas tervezete jórészt átirata a 1867-es pestinek, illetve 1873-tól fővárosinak, de akad néhány saját gondolata is, igaz ezek nem sok sikert arattak.

Fenyősy Ödön 1846. november 27-én született a Moson vármegyei Lébényben. Édesapja Fenyősy József, édesanyja Döme Katalin volt. A felsőeőri Hegedűs Adéllal kötött házasságból három gyermekük született: Margit Hermina Mária (1877), Zoltán Zsigmond József (1878) és Helena Adelhaid (1881). Hivatali pályafutását írnokként kezdte 1868-ban. Egy Somogy megyei tisztviselői illetményfőkönyv 1868. május és 1869. január között jegyzi írnokként. Az 1871. december 29-i tisztújításkor szolgabírósegédnek, majd 1883-ban szolgabírónak választották a Szigetvári járásba. 1887-től 1896-ig főszolgabíró volt ugyanott. 1896 júliusában az ekkor létrehozott Barcsi járás első főszolgabírája lett. Barcson hunyt el 1901. június 4-én.3

A forrást betű- és formahív szerinti átiratban közlöm, ezzel is érzékeltetve a kor szó- és betűhasználatát, illetve egy járási főszolgabíró íráskészségét.

 

 

Récsei Balázs

 

 

 

Fenyősy Ödönnek, a Szigetvári járás szolgabírájának tervezete a bordélyügy szabályozásáról

Szigetvár, 1882. január 22.

 

3636 sz./k. i. 882

 

Tekintetes alispán ur !

 

Hivatkozással 11153/881. m. sz. alatt kelt rendeletére a prostitutio és bordélyház ügy iránt alkotandó szabályrendeletet illetőleg – az e tárgybani nézetemet a következőkben van szerencsém tisztelettel előadni, u. i;

 

„A kéjnőkre nézve”

 

Kéjnőnek tekintendő minden nő, a ki a kéjelgést pénzért és szokványosan üzi. A kéjnők két osztályba sorozandók, a) olyanok, ki a rendőrség által megtürt kéjnőházakban laknak; b) saját lakással bírók.

Minden kéjnő kötelezendő, hogy magát a rendőrségnél bejegyeztesse. E bejegyzés előtt a magát bejegyeztetni kívánó kihallgattatik előzményére, családi állására s azon okokra nézve, melyekböl magát bejegyeztetni akarja, ha ez alkalommal megbánást tanusítana, erről, valamint bejegyeztetési szándokáról esetleg a szülök értesittendők.

A rendőrségnél minden kéjnőröl jegyzőkönyv vezetendő, melyben annak neve, kora, vallása, születési helye, polgári állása, foglalkozása és lakása, ugy mint a második pontban érintett kihallgatás bejegyezendő.

Azon nő, ki bejegyezve nem lévén a kéjelgést pénzért és szokványosan űzí, a rendőrség elé idézendő, s kihallgatás után hivatalból bejegyezendő – meg nem jelenés esetén kényszer rendszabályok alkalmazandók.

A bejegyzés után minden kéjnő könyvecskével látandó el, mely a harmadik pontban megszabott jegyző könyvnek főbb része is – az alkotandó szabályrendeletnek rövid kivonasát, s az illető kéjnőnek fényképét tartalmazza. E könyvecskébe bejegyzendők: a megtörtént orvosi vizsgálat és lakhely változtatás; a könyvecske kiszolgáltatása és közegészségi czélra s illetőleg a megyei beteg ápolási alap javára fordítandó 5 frt díj fizetendő levonatván ebből a könyvecske kiállítási, s a kéjnő lefényképezési költségei.

A rendőrség által e czímen befolyt díjakról rendes számadás vezetendő és a befolyt összeg a levonandók levonása után a beteg ápolási alaphoz leendő csatolás végett minden egyes esetben a megye alispánjához beterjesztendő.

E könyvecske a kéjnő által mindig magával hordandó s a rendőri közegek kívánatára előmutatandó, a könyvecskének kölcsön adása szigoruan megtiltandó, ha pedig a kéjnő ezt esetlegesen elvesztette, 24 óra alatt ujnak váltására kötelezendő, melyért ismét 5 frt díj fizetendő; – az elveszett könyvecskének megsemmisítésére azonban országosan körözendő.

A kéjnő kötelezendő, hogy lakhelyének változtatásáról a rendőrségnél mindenkor jelentést tegyen, mely alkalommal orvosilag megvizsgálandó, s ez, valamint uj lakhelye könyvecskéjébe bejegyzendő. Ha valamely kéjnő a kéjházat vagy magánlakását titokban elhagyja, köteles a szállást adó erről a rendőrséget azonnal értesíteni, s lehetőleg a szökevénynek könyvecskéjét átadni.

A kéjházban tartózkodó kéjnőnek jogában álljon a kéjházat az alkotandó szabályrendeletben előírandó rendeletek megtartása mellett bármikor elhagyni.

Szeszes italok árusainál, ugy mint a rendőrség által meghatározandó tiltott helyeken kéjnőnek a lakhatás szigoruan eltiltatandó.

A kéjnő férfiakat csak a rendőrség által engedélyezett kéjházakban fogadhasson el, ácsargás [sic!], feltűnő és kihívó szigoruan tilalmazandó.

Kitörlés végett a kéjnő a rendőrséghez folyamodjék, mely a kitörlést eszközli. Férjhez menetel s halál esetében a kitörlés hivatalból telyesítendő [sic!]. A bejegyeztetésre vonatkozó jegyzőkönyvek titokban tartandók s zárt helyen őrizendők.

 

A kéjházakra nézve

 

Kéjháztartásra engedély egyedül a rendőri hatóság által adható, az engedély csak is azon személyre nézve érvényes, kinek adatott s azon helyen, mely kijeleltetett; – az adott engedély köztekintetből határozatilag mindenkor visszavonható. Az engedélyes a megyei beteg ápolási alap javára 20 frt illeték fizetendő.

Fő utcákon, fő tereken, ugymint egyházak és tanodák közelében kéjházak alakítása nem engedélyezhető.

A kéjházak két osztályba sorozandok: a.) a tulajdon képen kéjházak, melyekben a kéjnők laknak vagyis állandóan tartózkodnak. b.) légyott-házak, melyekben a kéjnőknek különben saját lakással bírnak, ideiglenesen megjelennek.

Minden folyamodó által világosan megjelelendő, a kéjházak melyik osztályára akar engedélyt nyerni; mindkettőre ugyan azon helyen s ugyan azon személynek engedély nem adható. – Az engedély mindenkor csak azon feltételek megtartása mellett adandó meg, melyek a rend, tisztaság és közegészség tekintetéből szükségeseknek mutatkoznak. – A kéjházak nem láttathatnak el ismertető jelvénnyel, azokon a kéjháztartón, a kéjnőkön és szolgáló személyzeten kívül más nem lakhatik; azokban nyitott ajtóknál szeszes italokat árulni vagy bármely üzletet gyakorolni tilalmazandó; – a rendőri közegeknek s az illető járási vagy községi orvosnak jogában áll a kéjházakat minden időben megvizsgálni.

A kéjnők lakhelyéül szolgáló helyiségeknek tágasoknak, tisztáknak, jól szellőztethetőknek és fűthetőknek kell lenni, kellő légtér hiánya s a kéjnők összezsufolása, ugy mint a tisztaság mellőzése szigorúan büntetendő, és ismétlés esetében az engedély visszavonandó.

Minden felhívás a kéjelgésre ugy a kéjházaktól, mint a kéjnők által, nevezetesen pedig azoknak az ablak és ajtók előtt ácsorgása szigoruan tilalmazandó.

Kiskoruak, részegek és őrültek a kéjházba be nem bocsáthatók.

A kéjháztartó nem fogadhat be kéjnőt a rendőrség előleges értesítése nélkül. köteles egyszersmind a szolgálatra alkalmazandó minden egyént a rendőrségnek bejelenteni.

Szigorúan tilalmazandó viselős nőt a rendőrségnek azonnali értesítése nélkül a kéjházba befogadni.

Semmi féle ürügy alatt sem engedhető meg a kéjháztartónak bármely kéjnőt, ki a házat el akarja hagyni, akarata ellen vissza tartani. Ily erőszak a köztörvények szerint is szigoruan büntettetik. Ha pedig a kéjnő a házat elhagyja, köteles a kéjnőtartó erről a rendőrséget azonnal értesíteni, s lehetőleg ujabb tartózkodási helyét tudtúl adni.

Minden kéjnő kötelezendő hetenkint a kéjház tartó kezeihez lefizetni, ki a befolyt összeget hetenkint a meghatározott napon a rendőrségnek átszolgáltatja.

 

Az orvosi vizsgálatra nézve:

 

Minden kéjnő hetenkint legalább kétszer az illető községi orvos által megvizsgálandó, s a vizsgálat ideje, ugy mint eredménye a kéjnő könyvecskéjébe bejegyzendő.

Azok kik a vizsgálat alul magukat elvonják szigoruan büntetendők.

Ezen kivül tartoznak a kéjnők magokat a vizsgálatnak alávetni, valahányszor azt a rendőrség elrendeli.

A kéjházak mindkét osztályának tartói felelősek arról, hogy az orvosi vizsgálatok akadálytalanul telyesíthetők [sic!] legyenek.

Az orvosi vizsgának minden – az ötvenedik évét meg nem haladott s a kéjházban tartózkodó nő alávetendő.

Oly idegen nők, kik kéjelgést üznek a nélkül, hogy magukat bejegyeztessék s a szabály rendeletnek alávetették volna, orvosilag megvizsgálandók, s ha egészségesek – megbüntettetvén, eltolonczozandók – ellenkező esetben pedig előbb korházi  gyógykezelés alá veendők.

A kéjház tartók, ugy mint a kéjnők kötelesek a vizsgáló orvosnak minden rendelését megtartani és követni. Bármely betegségnek palástolása, avagy az orvosi vizsgálatnak kijátszására szolgáló cselekmények szigoruan büntetendők.

A kéjház tartók és kéjnők a szabály rendeletben megszabandó illetékeken kívül semmiféle más díj fizetésére nem kötelezhetők. – A kéjnőket vagy a kéjházhoz tartozó szolgálati személyzetet, bármely betegségben szenvednek is, a kéjház helyiségében gyógykezeltetni meg nem engedendő.

A buja kórban vagy bármely más betegségben szenvedő kéjnők a vizsgáló orvos által azonnal kórházba utaltatandók, s rendőri közeg közbenjöttével kísérendő a kórházba oda. A kórházba megérkezésről, ugy az elbocsátásról a rendőrség értesítendő.

A kórházból gyogyultan elbocsájtott kéjnő orvosi bizonyítvánnyal látandó el.

A vizsgáló orvos díja minden kéjnő után minden egyes vizsgálatért 25x4 – mely a kéjnők által hetenként fizetett illetékekből fedeztetik; – a többi pedig a megyei betegápolási alap javára fordítandó.

A prostitutió a kósza szerelembe találja bő anyagát, s innen nyeri a bujakór is legnagyobb mérvben terjedését, nézetem szerint e bajon akként lehetne segíteni, ha az utczákon esténként czél nélkűl barangolni szokott nőknek nyáron 10, téli időben pedig 9 órán tul az utczákon való kószálás – letartóztatás terhe alatt betiltatnék; – azonkívöl kéjelgés üzzésétől gyanusak levén azon nők, kik többször nyilvános helyen – utczán kicsapongásokat követnek el oly férfi iránt, kit nem ismernek, – ha valamely leány, kinek keresete nincs, ismételten azon kapnak, hogy oly ismeretlen férfit vezet lakására, kivel nyilvános utczán vagy helyen találkozott, a kíséretre felelősséget nem vállal, – ha ismételve lepnek meg leányt vendégszobában, vendéglőben idegen férfival, ha késő esti órákban nyilvános helyeken látják más más férfiakkal, – ha titkos kéjtelepeken lepnék meg többször, – vagy oda menni, s kijönni látták, – ha bejegyzett leányok vagy telep tulajdonosok társaságában látták, – az ily nők tehát a rendőrség elé idézendők, kihallgatandók – s ha ezen alkalommal kitűnik, hogy a becsületes keresetről végképp lemondottak, s nincs kilátás arra, hogy a becsületes életmodra visszatérnek, a prostituáltak közé bejegyezendők – ezenkívül orvosilag megvizsgálandók, – s ha buja kórban szenvednek, kórházba küldendők.

Az alkotandó szabályrendeletnek a kéjház tartók általi megszegései, a mennyiben tetteik a büntető törvény szerint elítélendő bűnös cselekményt nem képeznének – közigazgatási uton 10 forinttól – 100 frtig terjedhető pénzbüntetéssel, esetleg megfelelő elzárással lennének fenyitendők; – a kéjnőkre nézve pedig e tekintetben intézkedik az 1879 évi XI t. czikknek 81 §a.

Mindezek után tisztelettel maradtam

 

A Tekintetes Alispán Urnak

Szigetvár 1882 Január 22

alázatos szolgája

Fenyősy Ödön

sz[olga]bíró

 

 

Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára IV. 405. b. Somogy vármegye alispánjának közigazgatási iratai. 11493/1881. sz. Letéve a 21150/1921. sz. alatt.

 

Kézírással készült kiadmány saját kezű aláírással.

 

 

 

Fenyőssy Ödön fényképe az MNL SML XIII. 14. Szőlősgyöröki Jankovich család irataiból. Jankovich-album, 1885

 



1 Lásd Récsei Balázs: A kéjelgésügy szabályozása Somogy vármegyében a dualizmus első felében. In Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv, 30. Kaposvár, 1999, Somogy Megyei Levéltár. 311–342.

2 A tervezet készítésére felszólító leveleket 1881. december 26-án, tehát karácsony másnapján küldte ki az alispán.

3 Domokosné Szalai Zsuzsanna: Jankovich László, Somogy vármegye főispánja tiszteletére készített fényképalbum 1885-ből. In Récsei Balázs (szerk.): Somogy megye múltjából. Levéltári évkönyv 43–44. Kaposvár, 2014, Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára. 50.

4 x: krajcár, a forint váltópénze. 100 krajcár = 1 forint.