„a fényes királyi napoknak Budapesten[1]”[2]

Kacskovics Ignác udvari ebéd[3]meghívója

A 2018. december hónap dokumentumának egy udvari ebédre szóló meghívást választottam, amely daruvári Kacskovics család[4] béndekpusztai ága[5] családi levéltárának iratanyagában található meg.

A család gyökerei a Trencsén vármegyei Bán[6] mezővárosból ered, ahonnan igazolást nyertek, hogy az állítólag a Mátyás királytól 1465-ban kapott nemesi levelük elveszett. 1814. szeptember 9-én megújított címeres levelet kaptak.[7]

A XIX. század elején Kacskovics József a kéthelyi uradalom számvevője volt. Nemességüket Kacskovics Mihály[8] hirdetette ki 1815. november 6-án Kaposváron.[9] Mihály jogászként tevékenykedett Somogy vármegyében. Több uradalomnak is ügyésze lett. Tevékeny munkásságával nagy vagyonra tett szert és több birtokot is vásárolt, például (Felső)Mocsoládon,[10] ahol később barokk kastélyt építtetett. 1808-ban feleségül vette Svastics Mária Juditot, házasságukból hat gyermek született.[11]

Az ifjú Ignác középiskolai éveit Kaposvárott, Pécsett illetve Bécsben töltötte, folyamatosan az eminens tanulók között szerepelt, később pedig jogi tanulmányokat folytatott.[12]Somogy vármegyében több fontosabb hivatalt is betöltött, mint például Kaposváron 1836-ban tiszteletbeli aljegyző, az Igali járásban alszolgabíró, 1843–1846 között a Kaposvári járásban táblabíró, egyszersmind főjegyző, majd 1875–1878 között a Lengyeltóti kerületből országgyűlési képviselő[13] (Deák-párt híve).[14] Felesége, Nettich Josefa volt, akitől négy gyermeke született. Gyugyi[15] birtokán, ahol 1865-ben klasszicista stílusban kastélyt építtetett, gazdálkodott, kiváló szőlészként és borászként jellemezték.[16] 1879. január 15-én 66 évesen hunyt el Budapesten, s január 17- én Gyugyon helyzeték örök nyugalomra.[17]

A hónap dokumentumának kiválasztását elsődlegesen a meghívott személye indokolta, másodsorban pedig az aranyozott szélű keménypapírra, kalligrafikusan írott meghívó tetszetős külleme.

A magyar politikai élet a XIX. század második felében sorsdöntő fordulathoz érkezett. A neoabszolutizmus időszaka,[18] a passzív ellenállás,[19] majd az abszolutizmus egy árnyaltabb formája a provizórium időszaka[20] hozta el azokat a változásokat, amelyek felvezetői voltak a kiegyezés[21] megkötésének. A Habsburg család hagyományai szerint a trónörökös és testvérei neveltetésének része volt, hogy a Monarchiát alkotó tartományokat beutazzák, így Ferenc József 1865-öt megelőzően is járt már hazánkban,[22] Az 1865-ös látogatás előzményei az elmaradt 1861-es országgyűlés, majd annak feloszlatása. 1864-től érlelődött a megszakadt tárgyalások folytatása, köszönhetően „az alkotmányos birodalmi centralizáció végső kudarcának”, valamint a Deák Ferenc által írott húsvéti cikknek (1865. április). Utóbbi megjelenése után volt megfigyelhető a bécsi udvar és a magyar politikai érdekek közeledése. A politikai életben bekövetkezett pozitív változásoknak köszönhetően Ferenc József 1865. december 10-re rendelte el az országgyűlés összehívását Pestre, melyet személyesen kívánt megnyitni.[23] Az uralkodó 1865. december 12-én érkezett Pest-Budára, az országgyűlés megnyitási ünnepségére december 14-én került sor.[24]

Az udvari ebéd szerves részét képezte a magyar királykoronázás ünnepi eseményeinek, nádorválasztáskor is szokásban volt. Az országgyűlés tagjainak megvendégelése több kisebb udvari ebéden történt, névsorrend szerint felosztva a főrendeket és a képviselőket. Az udvari ebédekre december 14-től 20-ig naponta került sor.

Az eseményekről a Pesti Hölgy Divatlap így írt:

„Szombaton, december 16-án Délelőtt közintézetek, a pesti lövölde megszemlélése, D. u. 5. órakor ebéd, melyre mágnások[25] és képviselők hivatalosak.”[26]

Csengery Antal[27] szavait idézve „Ebéd után ismét a mellék kisebb terembe vonultunk. Őfelsége is ide jött. Körbe álltunk. Őfelsége sorbajárt, s többekkel beszélt, németül, akiket már régebben ismert, magyarul a képviselőkkel, s azokkal, akik még nem voltak előtte bemutatva.”[28]

Az udvari ebédek meghatározott ceremoniális és protokolláris szabályokat követve zajlottak le. A meghívás névre szólt, a rendezvény pedig zártkörű volt. Az általam választott meghívón jól látható, hogy meghatározott szabálya volt a megjelenésnek[29] és az esetleges nem megjelenés értesítés módjának is. A megjelenés díszruhát írt elő és kardot. A magyar viselet- és divattörténetben a magyar nemzeti viselet reneszánszát élte a XIX. század második felében. Ez a viselet a magyar identitás szimbóluma volt. A korszakban ennek az öltözetnek a részeit képezte az atilla,[30] a szűk csizmanadrág, a kócsagtollas forgós föveg, a mente, alatta a dolmány, a díszkard, a kardkötő öv és a rámás csizma. A dolmány térd alatt ért, a mentét felette viselték. A XVII. században mindkettőt díszítették paszománnyal vagy hímzéssel. A kardot mindig a dolmány felett kellett megkötni. A mentét gyakran vállra vetve viselték. A kiegyezés után különválik a divatos és tradicionális öltözet. Utóbbit a későbbi időkben leginkább az állami, egyházi és az egyéni élet ünnepein viselték.[31]

E hónap dokumentuma által betekintést nyerhettünk a XIX. századi Magyarország politikai, társasági életébe, viselet- és divattörténetbe.

Az eredeti forrást betűhív átiratban közlöm.

A forrás jelzete:

MNL SML XIII. 16. Daruvári Kacskovics család béndekpusztai ágának levéltára

Meghivás

az 1865. deczember 16-kén adandó

udvari ebédre

T[32]. Kacskovics Ignátz úr számára

5. órakor

Megjelenés diszruhában, kardosan

Akadályozás esetén e meghivás el nem fogadhatása a cs. k.[33] Udvarnagygyal mielőbb udatni[34] kéretik.

Meiszterics Dorina

Felhasznált irodalom:

BARANYAI, é. n. = Baranyai Béla: Somogy vármegye nemes családai. Kölünlenyomat a Magyarország vármegyéi és városai „Somogy vármegye” czímű monográfiájából. Országos Monográfia Társaság, Budapest, é. n.

DIÓSZEGI, 1999 = Diószegi István: A Ferenc József- i kor. Magyarország története 1849-1918. Tudomány- Egyetem sorozat. Bp. 1999.

REISZIG, é. n. = Reiszig Ede: Somogy vármegye községei. In: Csánki Dezső (főszerk.): Magyarország vármegyéi és városai. Bp., é. n. 30-179 p.

TOMPOS, 2010 = Tompos Lilla: A dísz- magyar öltözetről. In: Kovács Ferenc et al.: Fardagály és kámvás rokolya. Divat és illem a 19. században. Bp., 2010. 61-71 p.

MANHERCZ (a), 2017 = Manhercz Orsolya: Ferenc József főherceg/császár/király Magyarországon, 1843-1867. In: Aetas 3. évf. 2017. 4. szám. 98-103. p.

MANHERCZ (b), 2017 = Manhercz Orsolya: Trónbeszéd korona nélkül? In: Századok 151. évf. 2017. 6. szám. 1199-1223 p.

SOMOGY, 1879 = Somogy, 1879. január 21. 2-3. szám.

MNL SML IV. 1. i. Nemességi iratok (Nobilitaria). Kacskovics család, 232. sorszám = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára IV. 1. i. Nemességi iratok (Nobilitaria). Kacskovics család, 232. sorszám

MNL SML XIII. 16. = Magyar Nemzeti Levéltár Somogy Megyei Levéltára Daruvári Kacskovics család béndekpusztai ágának levéltára

Gőzsy Zoltán- Gőzsy Gáborné = Gőzsy Zoltán- Gőzsy Gáborné: A Somogyi Levéltár üvegablakai. Nemesi címerek a Somogy Megyei Levéltár üvegablakain. Kaposvár, 2000. 75.