Újabb kötetet mutattak be a Nagy Háború Könyvek sorozatban
A rendezvényt a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) kommunikációs referense, Katona Csaba történész moderálta, aki elsőként az intézmény főigazgatóját kérte fel, hogy tartsa meg köszöntőjét. Szabó Csaba hangsúlyozta, a Nagy Háború Kutatásáért Közhasznú Alapítvány (NHKA) és az MNL együttműködésének pótolhatatlan fontosságát, az eddigi eredményeket és a jövőbeli terveket. Ezt követően az a megtiszteltetés érte a jelenlevőket, hogy az eredeti programtól eltérően köszöntőt mondott Marjan Cencen, a Szlovén Köztársaság nagykövete, aki örömét fejezte ki a kötet megjelenése miatt, illetve felhívta a figyelmet a téma iránti szlovéniai érdeklődésre. Ezt követően Kaputa László ezredes, Magyarország ljubljanai véderő attaséja, aki a nagykövet szavait is tolmácsolta magyarra, fejtette ki gondolatait. Az ő nevéhez fűződik a kötet előszava is, beszédében pedig rámutatott, hogy egy, a 21. században szolgáló katona számára is mennyire fontos elődeik történetének ismerete. Ennek szellemében méltatta az NHKA pótolhatatlan szerepét az első világháborúhoz kötődő katonai emlékek nemzetközi téren is kiemelkedő színvonalú ápolásában. A levéltár főigazgatója, a nagykövet és az ezredes szavai nyomán egyértelmű vált a közönség számára, hogy a napló szlovén nyelvű kiadására komoly igény mutatkozik, és a megvalósulás is küszöbön áll.
A rendezvény következő eleme a Pest-Budai Dalárda három tagjának fellépése volt, akik a Széles az Isonzó vize kezdetű katonadal kalotaszegi változatát adták elő. Fontos megjegyezni, az este hangulatát emelte, hogy Bálint Ferenc főmuzeológus, a HM Katonai Örökség Főosztály szakreferense korabeli főhadnagyi uniformisban, Kovács Beáta, a HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum múzeumpedagógusa pedig korabeli ápolónői ruhában tette tiszteletét a rendezvényen. A nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium 12. B osztályának végzős tanulója, Pintér Mátyás pedig három részletet olvasott fel az este során az isonzói naplóból, ezzel is közelebb hozva a résztvevőket a szerző élményeinek átéléséhez.
A dalárda fellépése után Pintér Tamás történész, az NKHA vezetője, az MNL osztályvezetője, a kötet szerkesztője, a naplóíró személyére, a kötetben rögzített harcokra fókuszáló bevezető tanulmány szerzője osztotta meg a kötet megjelenéséhez vezető út részleteit a hallgatósággal. Hangsúlyozva, hogy számos ember közös munkája nyomán vehető kézbe az isonzói napló. Kiemelte Zika Klára, Hary József unokája (Kemény Gyula barátja és katonatársa) szerepét, aki átadta neki a naplóhagyatékot, és aki a kötetben egy személyes hangvételű írással is szerepet vállalt. Szintén hangoztatta Kemény Szilárd, a naplóíró bátyja, István unokájának szerepét, aki a gazdag családi hagyatékot az NHKA kutatói rendelkezésére bocsájtotta. Továbbá Kincses Károly fotómuzeológusnak és fotótörténésznek is köszönetet mondott, hiszen a Zika Klára révén hozzá került, Kemény Gyulához kötődő fotók az ő segítségével gyarapíthatták a kötetet forgatók tudását vizuális téren is, nem beszélve arról, hogy ő is írt egy tanulmányt ezekről a felvételekről a könyvbe. Mindezek megértését jelentősen megkönnyítette, hogy a könyvben is közölt fényképekből, valamint korabeli és Török Zoltán által készített térképvázlataiból a kötet tördelését és a képanyag szerkesztését végző Babos Krisztina összeállított egy PPT-t, amely a rendezvény egésze során folyamatosan látható volt.
A szakmai program azzal a beszélgetéssel zárult, amelyet Katona Csaba moderált, és amelynek Kiss Gábor alezredes, levéltáros, a katonai egészségügy kutatója, Kincses Károly és Pintér Tamás voltak a résztvevői. Az elhangzott kérdések érintették a naplóíró személyét, feloldva többek között a „halál krónikása” szókapcsolat mögöttes tartamát, hiszen a katonaorvos számos közeli bajtársa halálát is megörökíteni kényszerült szóban és fotók révén egyaránt: mindezekről Pintér Tamás beszélt. Kiss Gábor a katonai egészségügyre irányította a figyelmet, az ezredorvosi rendfokozat értelmezésétől az isonzói frontra jellemző terepviszonyokig, amelyek alapvetően befolyásolták az itt harcoló katonák mindennapjait, ekképpen tehát sérüléseiket is. Kincses Károly a fényképezés, különösen a harctéri fotózás történetét foglalta össze a Nagy Háborúig, továbbá feltárta Kemény Gyula fotózással kapcsolatos tevékenységét, a fotógyűjtemény jelentőségét is. A közönség kérdéseit követően a rendezvény fogadással és kötetlen beszélgetéssel ért véget a hagyományok jegyében.
Új hozzászólás