Trianon ismeretlen emléke az Országos Levéltár mennyezetén

Szerző: Reisz T. Csaba
2019.06.04.
A Magyar Országos Levéltár 1913 és 1918 között épült új palotájának belső díszítésében nagy szerep jutott Dudits Andornak, aki 1924-től kezdve festette a nyilvános terek történelmi falképciklusát. A művész ezért az alkotásáért 1928-ban elnyerte az állami nagy aranyérmet. A lépcsőház IV. emeleti mennyezetére 1929-ben Trianon allegóriája került, amely már elkészülésekor indulatokat gerjesztett, fénykép sem készült róla. A világháborúban súlyosan megsérült épületrész helyreállításakor a falfestményt eltüntették, így az ma képileg nem ismert.

Dudits Andor pályaíve

Dudits Andor (1866–1944) festőművész korának elismert alkotója volt. Első festményét, a Klinikai ambulatórum című müncheni akadémikus életképet 1890-ben Münchenben és Budapesten, majd a következő évben Berlinben állította ki. Pályája első éveiben zsánerképeket festett, 1894-től pedig a millenniumi készülődés anyagi és művészeti inspirációi ösztönzésére a történelmi festészet, majd a falképfestészet felé fordult, életműve igen változatos.

A művész egyik kiemelkedő munkája az 1914 és 1916 között készített Rákóczi-freskó a kassai Szent Erzsébet székesegyházban. A vesztes első világháború egyik súlyos következményeként a területveszteség azonban már nem tette lehetővé, hogy a falkép és az ahhoz készült két márvány emléktábla ünnepélyes állami felavatása is megtörténjék.

Dudits más művei (a fiumei podesta felolvassa  Mária Terézia kiváltságlevelét; a breznóbányai templom faliképei és a bácskatopolyai templom oltárképe) szintén az új határ túloldalára kerültek. Ez a személyes veszteség hatással volt a művész politikai nézeteire is, ezért csatlakozott az Urmánczy Nándor nevével fémjelzett terület-, majd honvédelmi törekvésekhez. Kevésbé ismert tény, hogy a művész az 1922. évi országgyűlési választásokon a Védő Ligák Szövetsége utódja, a Honvédelmi Párt fővárosi listájának negyedik helyén szerepelt.

Az akkor már az idősebb generációhoz tartozó művész két világháború közötti karrierjének alakulásában jelentős szerepet játszott, hogy 1920-ban megnyerte a Védő Ligák Szövetsége művészeti pályázatát, amelynek témája az 1920 áprilisában a kormányzó előtt letett „Eskü a Vérmezőn” volt. A hatalmas képet 1923-ra készítette el, majd hamarosan újabb állami megrendeléseket nyert el – ez bizonyára összefüggött e propagandisztikus alkotás hivatalos sikerével. 1923 őszén a Pozsonyból Pécsre költöztetett egyetem aulájába készített nagyméretű falképet Nagy Lajos 1367. évi egyetemalapításáról, majd ezt követte az Országos Levéltár történeti falképciklusa.

 

Az Országos Levéltár falképei

Az 1874-ben közigazgatási és történettudományi feldatokra is felállított Országos Levéltár hosszú ideig a Belügyminisztérium épületében, több helyiségbe szétosztva működött. Évtizedek érdekküzdelmeinek eredménye lett, hogy 1899-ben megbízták Pecz Samu építészt a levéltár új palotájának megtervezésével, és újabb közel másfél évtizednek kellett eltelnie, hogy az építkezés 1913-ban megkezdődjék – ehhez persze egy új, törekvő főigazgató, Csánki Dezső kinevezése is szükséges volt. A háborús viszonyok miatt az eredetileg 1916. május 1-jére befejezni szándékozott épület csak 1918-ra készült el, az átköltözés pedig 1923-ra valósult meg.

A levéltár épületének belső dekorációját már a kezdetektől tervezték. Pecz Samu 1911-ben az új épület vázlatos terveinek műszaki leírásában úgy gondolta, hogy „az előcsarnokokból – melyek esetleg freskókkal gazdagon lehetnek díszítve – juthatunk a levéltár összes helyiségeibe”. Az 1913-ban megfogalmazott elképzelés szerint a kutatóterembe két nagy festményt terveztek, amelyből legalább az egyiket a Thallóczy Lajos (1857–1916) bécsi baráti köréhez tartozó, elképzeléseiről vázlatokat is készítő Révész Imre (1859–1945)  festette volna. A művésszel 1915-ben szerződést kötöttek, aki – a határidőt jelentősen túllépve – 1923 nyarára fejezte be a festményt.

Ekkorra azonban már az új vallás- és közoktatásügyi miniszter, gr. Klebelsberg Kuno más koncepció szerint kívánta az épület belső díszítését megoldani. Előbb egy zártkörű pályázaton négy fiatal művészt kért fel vázlatok készítésére, majd a bíráló bizottság őszi javaslata alapján mégis inkább egyetlen, tapasztaltabb és neves festőt választott ki a falképek elkészítésére. Dudits Andor a kultuszminiszter irányítása alapján 1924 és 1929 között megfestette az Országos Levéltár történeti falképciklusát. A történelmi jelenetekhez igazodva készültek el Roth Miksa műhelyében azok a színes üvegablakok, amelyek Csánki Dezső –  Klebelsberg jóváhagyását bíró – koncepciója szerint a történeti Magyarország területét képviselő nevezetes történelmi városok címereit  ábrázolják.

Dudits 1924 késő nyarán az első emeleti kutatóteremben kezdte meg a festészeti munkákat. A kutatóterem öt szekkója 1925-re elkészült. Klebelsberg ezt követően egy nagyszabásúbb programot indított az egész épület nyilvános csarnokainak kidekorálására. 1926-ban az I. emeleti csarnok és a tanácsterem, 1927-ben a kapubejárat és a II. emelet, 1928-ban pedig a III. emelet falképei készültek el, a Róth Miksa tervei szerint kivitelezett díszítő festés folyamatosan követte a falképeket. Dudits Andor ezért a falképsorozatáért – bár tulajdonképpen a III. emeleti képeket is majd csak a következő évben fejezte be – elnyerte az 1928. évi állami nagy aranyérmet, a legmagasabb presztízsű állami művészeti díjat.

 

A lépcsőházi mennyezet alatt ugyancsak Róth Miksa műhelye készítette azt a díszes bordűrt, amelyben a vármegyék címereit is megfestették
Jelzet: MNL OL, Tervtár, Újszerzeményű tervek (T 87), No. 6-b. Róth Miksa-hagyaték, Budapest. Magyar Országos Levéltár, Beltéri fotók, Nr. 12.

 

Trianon emlékezete a mennyezeten

Az utolsó kép a négyemeletes lépcsőház plafonjára került, a korabeli – első – tudósítás szerint „a nagy mennyezetfestmény az összeomlás utáni eseményeket fogja allegorikus feldolgozásban ábrázolni”.

A sajtó 1924 óta folyamatosan hírt adott a levéltári festmények készüléséről, a hírlapok beszámoltak a falképciklus befejezéséről is. A lépcsőházi mennyezetre került utolsó kép (az „Egyességokmány”, amely a trianoni veszteség allegóriája volt) azonban nem várt indulatokat gerjesztett.

1929. október 10-én jelent meg az első híradás a Magyarország hasábjain a befejezésről, a cikk ismerteti – vagy legalábbis felsorolja – az összes képet, a lépcsőház mennyezeti freskójáról – a készítés technikája alapján helyesen szekkójáról – pedig megjegyezte:

 

„Legérdekesebb az épület legtetején, a padlásfeljárónál csaknem elrejtett mennyezeten levő hatalmas freskó. Ez a forradalmi időket szimbolizálja és Trianon allegóriáját adja egy hármas csoportra oszló kompozícióban. Az alsó rész az összeomlást ábrázolja, jobb oldalt a Károlyi-forradalom résztvevői állnak, a Nemzeti Tanács zászlójával. Károlyi Mihályi gróf és Hock János aláírják az egyességokmányt Kun Bélával. Bal oldalt egy emelvényen, az ötágú csillag alatt, a szovjeturalom vérszomjas bestiái készülnek a gyilkolásra. (Köztük Lenin és Buckarin figurája látható). Fenn egy szimbolikus csoportozat van: a hősi halottját gyászoló anya – Hungária –, amint szívére szorítja négy gyermekét –, az elszakított országrészeket. Mellette ebek marakodnak – a kisantant uszítja a nagyantant-ot, hogy szakítsa szét őket. Legfelül angyalok hozzák a magyar címert és lángpallossal védik.”
Trianon és a forradalmi idők az Országos Levéltár falain. Öt évi munka után elkészültek a freskók, amelyek a magyarság ezer esztendejét örökítik meg. Magyarország, 36. (1929) 230:7. (okt. 10.)

 

A képek elkészültéről ugyanazon a napon röviden beszámolt a Pesti Napló is, és egy külön cikkben foglalkozott a mennyezetkép történelmi hiteltelenségével.

 

„Más freskók a forradalmi időket szimbolizálják és Trianon allegóriáját adják. Károlyi Mihály, Hock János, Kun Béla, Lenin, Bucharin alakjai láthatók ezeken a képeken, valamint Hungáriának és a kisantantnak szimbolikus alakjai”.
Elkészült az Országos Levéltár freskósorozata. Pesti Napló, 80. (1929) 230:6. (okt. 10.)

 

A névtelen szerző – aki Hock János egykori munkatársa volt – kijelentette, hogy „határozottan tudom és tudja mindenki, aki a forradalom történetét csak némileg is ismeri, hogy Károlyi, Hock és Kun Béla soha semmiféle egyezségokmányt nem írt alá”, csak a szocialista és a kommunista vezetők írtak alá „egységokmányt”. Nagy baj, hogy „a történetírás legelőkelőbb műhelyében” ilyen történelemhamisítás megtörténhetett, és bár nem szerette Hock Jánost, de személyét megvédte.

Nagy Vince, a Károlyi-kormány belügyminisztere a laptudósítások alapján személyesen is meggyőződött arról, hogy a mennyezeti kép történelemhamisítást és rágalmazást tartalmaz, ezért bűnvádi eljárást indított és azt kérte a bíróságtól, hogy azt hivatalból semmisítse meg. Az Est másnap beszámolt Nagy nyilatkozatáról, hozzátéve, hogy a vitatott kép a mennyezeten látható, és leírta a festményt.

Az újság tudósítója felkereste Dudits Andort is, akinek semmilyen véleménye nem volt a bűnvádi eljárásról, egyrészt azért, mert művészként távol áll minden politikai témától, és kijelentette, ha festett is történeti jeleneteket, azokat allegorikusan értelmezte, nem ábrázolt konkrét személyeket.

 

„Nem arcképet festettem, hanem allegorikus freskót. Az összeomlást akartam ábrázolni, ezért volt szükségem figurákra. Ezek a figurák nem jelentik az élő figurákat, ezek mellett a figurák mellett ott vannak az angyalok, akik lángpallossal hozzák a magyar címert. Nem akartam itt semmi realitást, mert a realitást nem lehetett volna angyalokkal és a reménység kifejezésével összhangba hozni”.
K-f: Károlyi Mihály, Hock János és Kun Béla – nem szerepelnek az Országos Levéltár freskóján. Az Est, 20. (1929) 232:5. (okt. 12.)

 

A lépcsőház IV. emeleti része az 1930-as évek körül. A kép felső részén a mennyezeti kép egy igen kicsi, azonosíthatatlan tartalmú részlete látható
Jelzet: MNL OL, Levéltári Múzeum, Fényképgyűjtemény

 

A szociáldemokrata – tehát a legtudatosabban ellenzéki – napilap, a Népszava az eseményeket a forradalomig ábrázoló levéltári falképek kapcsán annak szentelt kritikus cikket, hogy ha jönne egy gazdag mecénás, aki a forradalom utáni időszak történéseit akarná megfestetni, vajon mi lenne az a tíz téma, ami a falakra kerülne? Úgy vélte, hogy az ellenforradalmi rendszert az akasztófa, a derestörvény, az internáltak tábora, a numerus clausus, az antiszemitizmus (bár ez talán mégsem), a felrobbantott kaszinói társas vacsora, a nyílt választás, az adóvégrehajtás, a csőd, az öngyilkosságba menekülők, végül a kormány apoteózisa (angyalkák díszpolgári okleveleket adnak át a kormány tagjainak) falképei mutathatnák be.

Alig egy hét múlva az események (Nagy Vince nyilatkozata és a sajtóhírek) nyomán felkerekedett a Népszava újságírója, hogy személyesen győződjék meg arról, kik is vannak a falképen. Mondandója végén a szerző ismét az ellenforradalom hasonló képeinek lehetséges témáin mereng, a tolvajosi erdőre és az akácfákra akasztott kifosztottakra gondolva.

 

b.: Tapasztalatok az Országos Levéltár freskói körül. Kikre hasonlítanak az alakok? Népszava, 57. (1929) 237:6. (okt. 18.)
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

 

 

Október 20-án a hét eseményei között még említést tett az ügyről és a feljelentésről az Ujság rovatvezetője, de ezt követően további fejlemény nyoma nem található a sajtóban.

 

Aranyi Lipót: A hét. A freskó mint vádlott. Ujság, 5. (1929) 239:20. (okt. 20.).
Forrás: Arcanum Digitális Tudománytár

 

Dudits mennyezeti szekkója talán tényleg nem a legemelkedettebb művészi stílusban készült, ezért a levéltári falképciklust bemutató ismertető is igen visszafogottan nyilatkozik arról, és bár szinte mindegyik falképről közöl reprodukciót, erről az utolsó alkotásról nem.

 

„Fent, a lépcsőház felső lapos mennyezetén látható a freskóciklus befejezése. Erős rövidülésben, békaperspektívában épül fel Magyarország mostani tragikus sorsának szimbóluma. Szarkofágon kiterítve az ország, körülötte ellenségei és a nemzetromboló forradalmak könnyelmű és vérengző őrültjei, akik fölött a jobb jövőért imádkozók kara és az ország nagy címerét tartó, lebegő angyalok tűnnek föl. Hatalmas kompozíció, melynek elgondolása azonban nemesebb, mint festői megvalósítása.
Ybl Ervin: Az Országos Levéltár freskói. Az Országos Magyar Képzőművészeti társulat Évkönyve az 1929. évre. Bp., 1929. 98.

 

A mennyezetkép pusztulása

Az Országos Levéltár épülete a második világháború budapesti ostroma idején olyan súlyosan megsérült, hogy az eredeti állapot visszaállítása nem volt lehetséges, így például helyreállíthatatlanul megrongálódott tornyot 1945. augusztus végén lerobbantották. Nem tudták helyreállítani a kutatóterem üvegtetejét és az ottani falfestményeket sem, és 1946-ban a IV. emeleti lépcsőházi mennyezet helyreállítása alkalmával lefestették Dudits alkotását. Később, 1948–1950-ben már ideológiai okokból tüntették el az előző politikai rendszer prominens képviselőit a festményekről – a mai állapotok őrzik ezen beavatkozások emlékét.

 

A IV. emeleti folyosó részlete az 1950-es években. A képen jól látható a falak egyszerű festése
Jelzet: MNL OL, Levéltári Múzeum, Fényképgyűjtemény

 

Nem tudni, hogy a művészi érték vagy a politikai támadások miatt nem készült-e soha fénykép erről a mennyezeti festményről 1929 és 1945 között, de ennek hiányában a leírásokon kívül nem ismerjük a szekkó kinézetét.

Ebben az időszakban gyakori volt, hogy iskolás csoportok tanulmányi kirándulás keretében látogatták meg a levéltár palotáját. Talán volt olyan diák vagy tanár, aki amatőr fotósként lefényképezte ezt a mennyezetképet is, és bízunk abban, hogy egyszer majd talán előkerül egy ilyen felvétel.

A téma kutatása során átnézett levéltári és múzeumi gyűjtemények (MNL OL, T 63 – Dudits-Andor freskótervei; MNL OL, P 2093 – Ember Győző hagyatéka, 173. doboz; Magyar Művészeti Akadémia Építészeti Múzeuma – Dudits Andor tervei; Szépművészeti Múzeum Magyar Nemzeti Galéria – Dudits Andor tervei, Szent István Király Múzeum – Ybl Ervin-hagyaték) egyikében sem találtam képet a mennyezeti szekkóról, így a mennyezetkép pontos rajza egyelőre ismeretlen marad az utókor előtt.

 

A lépcsőházi mennyezet ma

Fotó: Lantos Zsuzsanna (MNL OL)

 

Köszönöm a levéltár egykori munkatársainak, Trostovszky Gabriella, Ress Imre, Bertók Lajos és Kálnoki Kiss Tamás kollégáimnak, hogy visszaemlékezéseikkel segítették e cikk elkészítését.

 

Felhasznált sajtóhírek:

Műteremhírek. Az Est, 19. (1928) 245:8. (okt. 27.)

Trianon és a forradalmi idők az Országos Levéltár falain. Öt évi munka után elkészültek a freskók, amelyek a magyarság ezer esztendejét örökítik meg. Magyarország, 36. (1929) 230:7. (okt. 10.)

Elkészült az Országos Levéltár freskósorozata. Pesti Napló, 80. (1929) 230:6. (okt. 10.):

Az egyesség okmánya. Pesti Napló, 80. (1929) 230:10. (okt. 10.)

Bűnvádi eljárás indul a Levéltár „egyességokmány” freskója miatt [Nagy Vince nyilatkozata]. Pesti Napló, 80. (1929) 231:6. (okt. 11.)

K-f: Károlyi Mihály, Hock János és Kun Béla – nem szerepelnek az Országos Levéltár freskóján. Az Est, 20. (1929) 232:5. (okt. 12.)

Festessünk freskókat! Népszava, 57. (1929) 233:14. (okt. 13.)

b.: Tapasztalatok az Országos Levéltár freskói körül. Kikre hasonlítanak az alakok? Népszava, 57. (1929) 237:6. (okt. 18.)

Aranyi Lipót: A hét. A freskó mint vádlott. Ujság, 5. (1929) 239:20. (okt. 20.).

Utolsó frissítés:

2019.07.01.

Új hozzászólás

A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges