Megjelent az ArchívNet idei harmadik száma
Tisztelt Olvasók!
Nyár közepi olvasmányként jelentkezik az ArchívNet idei harmadik száma. A publikált négy forrásismertetés a huszadik század bő nyolcvan évébe enged betekintést egy-egy eseményen keresztül. Ezek között szerepel egy természeti jelenségre adott kormányzati válasz, egy Franciaországban elkövetett rablás, a illetve szovjetizálás helyi szintű végrehajtásának nehézségeiről számot adó vizsgálat.
Az időrendet figyelembe véve Soós László (nyugalmazott főlevéltáros, Magyar Országos Levéltár) írása az első, amelyben a szerző bemutatja, hogy miként kívánta orvosolni a budapesti kormányzat az 1904-es aszály okozta károkat, és hogy a minisztériumi előterjesztések miként jelentek meg a minisztertanácsi üléseken.
Halász János (levéltári referens, Kulturális és Innovációs Minisztérium) egy, a saját korában nagy port kavart ékszerrablást mutat be két részesre tervezett ismertetésében. Az első részben az 1923-ben esett bűntény körülményeit, és az elkövetőket mutatja be a szerző, akik közül a főszereplő „kloroformos Faragó,” avagy a „magyar Arzén Lupin” akár egy Rejtő-regény karaktere is lehetne, azonban alakját az irodalomban Kertész Imre örökítette meg később.
Heves megye mezőgazdasága szovjetizálásának nehézségeire mutat rá Gál Máté (segédlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Heves Vármegyei Levéltára) publikációjában. 1951-ben a megyei kuláklisták összeállításának folyamatát vizsgálták meg az állampárt részéről, és több helyen is felületességet állapítottak meg – egyben új összeírást rendeltek el, nagyobb alaposság megkövetelése mellett.
Forrásismertetésének második részében Seres Attila (tudományos főmunkatárs, VERITAS Történetkutató Intézet és Levéltár): Grósz Károly 1989-es kárpátaljai villámlátogatásának további aspektusait mutatja be. A szerző ezúttal az út során tárgyalt konkrét kérdéseket és a korszak szovjet nemzetiségi politikáját tárja az olvasók elé.
A harmadik számunk számára forrásismertetéseket küldő és publikáló szerzőinknek köszönjük a kéziratokat. Ezúttal is felhívjuk korábbi és leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a 20. századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2023. július 14.
Miklós Dániel
Főszerkesztő
Magyarországon – csakúgy, mint a szovjet érdekszférába került más államok tekintetében – a 2. világháborút követően nem sokkal megkezdődött a társadalmi, a gazdasági és a politikai szerkezet mesterséges átalakítása. A transzformációhoz a sorvezetőt a szovjet minta adta, amely szorosan együtt járt a magántulajdon felszámolásával. A szovjetizálás maga után vonta az ellenségképek kialakulását is. Rákosi Mátyás 1948. augusztus 20-i hírhedt kecskeméti beszédében hirdette meg a kulákok elleni fellépés igényét. A pártállami narratívában a társadalom számára leginkább a politikai sajtó hasábjain a dolgozó kis- és középparaszt ellentétpárjaként jelent meg a helyi közösségben betöltött súlyuk miatt gazdaelitnek is aposztrofálható társadalmi réteg.
A kloroformot először 1830 környékén szintetizálta egymástól függetlenül báró Justus von Liebig német vegyész és Eugène Soubeiran francia kémikus. Elsődlegesen orvosi célokra, altatásra használták, azonban hamarosan bűntettek elkövetésére, áldozatok elkábítására is. A kloroformmal elkövetett bűncselekmények a 19. század dereka óta rendszeres témáját képezik a híradásoknak, bűntettekben való alkalmazása egészen napjainkig terjed. Jelen írás célja egy száz évvel ezelőtti, nevezetes kloroformos ügy részleteinek felelevenítése (I. rész), az első világháború utáni magyar és nemzetközi sajtó bűnözőábrázolásának, valamint a hazai igazságszolgáltatási rendszer sajátosságainak esettanulmányon keresztüli bemutatása (II. rész).
1989. április 3-án Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a szűk körű kíséretéhez tartozó apparatcsikokkal félnapos látogatást tett Kárpátalján, az akkori szovjet hivatalos közigazgatási elnevezése szerint az Ukrán SZSZK Kárpátontúli területén. A körút során a magyar pártvezető Ungváron és Beregszászon megbeszéléseket folytatott a területi és járási párt- és tanácsi szervek vezetőivel. Magyar levéltári dokumentumokra támaszkodva a forrásközlemény második része elsősorban arra keresi a választ, hogy milyen konkrét kérdések kerültek terítékre ezeken a megbeszéléseken, illetve Grósz helyesen mérte-e fel a peresztrojka időszakának nemzetiségi politikáját és az etnikumközi viszonyok aktuális állapotát a Szovjetunióban.
Soós László: Kormányzati intézkedések az 1904. évi aszály okozta károk enyhítésére
Az 1903. november 3-án hivatalába lépő Tisza István vezette kormány a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadtatását és a parlament munkaképességének helyreállítását tűzte ki célul. A parlamenti obstrukció fegyverével harcoló ellenzéki képviselők nem csak a kormány hatékony működését akadályozták, hanem a hadsereg birodalmi egységét védelmező Ferenc József uralkodóval is feloldhatatlan konfliktusba kerültek. Az obstrukció megszüntetése érdekében elkészített házszabály-módosítás erőszakos keresztülvitele az ellenzéki koalíció létrehozását, a kormánypárt meggyengülését és Tisza István bukását eredményezte. A kormányzati problémákat tovább növelte az 1904-ben bekövetkezett-- később az évszázad aszályaként emlegetett—szárazság. A kormány az aszály okozta társadalmi és gazdasági károkat élelmiszer, vetőmag, takarmány állami beszerzésével és szétosztással, közmunkák biztosításával, valamint segélyekkel igyekezett enyhíteni. A rászorultak ellátását takarmány-kiviteli tilalom és vasúti díjkedvezmény támogatta.
Új hozzászólás