Értelmezéstörténetek és történeti valóság címmel könyvbemutatót tartott szerdán délelőtt a Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Magyar Történelmi Társulat, az eseményen Márki Sándor naplói IV. 1915–1919 kötetét ismertették. Az MNL Országos Levéltára Bécsi kapu téri palotájában megtartott rendezvényen köszöntőt mondott Szabó Csaba, az MNL főigazgatója, aki kifejtette: Márki Sándor történetíró, történész 1873-tól egészen a haláláig, 1925-ig vezetett naplót, és tette ezt rendkívüli alapossággal, nagyon adatgazdagon.
 

Önként vállalt kereszt

– Hatalmas mennyiségű anyagról van szó, és Erdész Ádám (az MNL Békés Vármegyei Levéltára történész-levéltárosa, nyugalmazott igazgató – a szerk.) azt a keresztet vette magára, hogy ezt az óriási munkát átdolgozza, és a jelenkor számára jegyzetelve, az ismereteket kiegészítve, elmagyarázva Márki gondolatait, megjegyzéseit forráskritikailag újra közre adja – mutatott rá Szabó Csaba, hozzátéve, hogy hiánypótló kötetekről van szó. Felidézte, hogy eddig négy kötet készült el, Erdész Ádám a feldolgozásban eljutott 1873-tól 1919-ig. Az MNL főigazgatója arra biztatta a kötet szerzőjét, hogy mindenképpen fejezze majd be Márki Sándor naplóinak feldolgozását, és folytassa az alkotómunkát még sokáig az eddigi lendülettel.
 

Különleges világ

Az MNL főizgatójának köszöntője után kerekasztal-beszélgetést tartottak a kötet kapcsán, amelyet Ö. Kovács József főlevéltáros, az MNL tudományos igazgatója moderált.

Erdész Ádám, a kötet szerzője elmondta, hogy amikor annak idején megismerte Márki Sándor naplóját, egy egészen különleges világ bontakozott ki előtte. – Tudtommal a magyar historiográfiában nincs példa arra, hogy egy, a saját korában vezető történésznek számító historikus több mint ötven éven keresztül folyamatosan naplót vezessen – mondta el Erdész Ádám. Mint hangsúlyozta, nagy hatással van rá, hogy van a naplónak egy kibővülő része, amelyet minden bizonnyal Márki utólag köthetett be 1918. október 31-hez. Ebben két vaskos kötetnyi terjedelemben kibontakozik Erdély kapcsán az impériumváltás krónikája.
 

Nyár, diófa és rozé

Szűts I. Gergely történész, a Habsburg Ottó Alapítvány főlevéltárosa azt emelte ki a kötet kapcsán, hogy az mind minőségi, mind mennyiségi szempontból megállja a helyét. – Márki Sándor egy krónikásként tekintett önmagára, és azzal a céllal is írt az 1918-1919-es évekről, hogy az majd forrásként is szolgáljon – fűzte hozzá. A napló nagy erényének tartja, hogy objektív, nincsenek benne túlzott szubjektív kilengések.

Ablonczy Balázs történész, a Magyar Történelmi Társulat főtitkára, a HUN-REN BTK Történettudományi Intézet osztályvezetője arra mutatott rá, hogy Márki Sándor valóban egyfajta krónikásként, hihetetlen részletességgel írta a naplóját. Abban mindent nagyon precízen feljegyzett, így a kiadásait, még azt is, hogy milyen vizsgadíjakat szedett be, vagy éppen, hogy mennyi bevétele volt tankönyvírásból. – Egy elég nehéz történetről van szó, nyár kell hozzá, diófa, rozé és függőágy, de mindenkinek ajánlom – jegyezte meg a történész.

Márki Sándor életének újabb fejezetébe pillanthatunk be

Fotók: Takács Ábel (MNL)