Magyar közjegyzők iratai a Maribori Regionális Levéltárban
Kik voltak? Hogyan éltek? Milyen ügyes-bajos dolgokkal foglalkoztak? Egyre többeket érdekel családjuk múltja, felmenőik élete. Első körben a legkézenfekvőbb forrásokhoz fordulnak, az anyakönyvekhez, amelyek segítségével hosszabb-rövidebb kutatás során többnyire sikerül felrajzolni felmenőik sorát, feltüntetve születési, házassági, valamint elhalálozási adataikat. Vannak, akik itt megállnak, készíttetnek egy dekoratív családfát, amely a nappali díszeként emléket állít a rajta szereplőknek. Vannak azonban, akik a kutatás során megismerkednek és belevesznek a levéltárak, könyvtárak kínálta papírtengerbe, hogy minél többet megtudjanak már rég nem élő családtagjaik életéről is. A családtörténet-írás eredményét végül akár képekkel illusztrált magánkiadású könyvekben is kinyomtatják, hogy a családfa mellett ezt is unokáik kezébe adhassák. A vágyott végcélig azonban számtalan dokumentumot kell átolvasni, melyhez nem árt, ha legalább nagy vonalakban előre végig gondolja és számba veszi a kutató, hogy mely intézményben milyen forrásokat találhat, és azokból kis szerencsével milyen információkhoz juthat.
A levéltárak ugyanis akár kimeríthetetlen tárházai lehetnek a családkutatóknak, ha megfelelő helyen, azaz célirányosan kiszemelt fondokban keresik az adatokat. Ez persze nem mindig egyszerű, hiszen nemcsak a jogszabályban előírt selejtezések alkalmával semmisítettek meg kevésbé fontos iratokat, de a történelem is sokszor kíméletlen pusztításokat végzett az egyébként fontosabb, maradandónak gondolt dokumentumok között is. Ennek ellenére számos olyan irategyüttest őriznek az archívumok, amelyek nem csak a professzionális kutatók számára lehetnek kincsesbányák, hanem egy amatőr családtörténet kutató is haszonnal olvasgathatja őket.
Az ország történetéből kifolyólag családkutatóként is belefuthatunk abba, hogy felmenőik kapcsán a mai országhatárokon túlra vezetnek a szálak. Ez esetben, bár lehetnek nehezítő tényezők (például a nyelvtudás, az adott ország levéltári struktúrájának ismerete stb.), de nem lehetetlen hasznos információkra bukkanni.
Szlovéniában a Maribori Regionális Levéltár (Pokrajinski arhiv Maribor) részeként a Muraszombaton működő részleg őrzi a Muravidék (Prekmurje) történetére vonatkozó levéltári forrásokat. A mindössze 2 éve, 2024 tavaszán átadott új épületben számos magyar vonatkozású dokumentum várja a kutatókat.
Az anyakönyvek mellett jelentős forrásértékkel bírnak a 19-20. századból fennmaradt muraszombati és alsólendvai közjegyzői iratok is, melyek a magánjog egyik alappillérét képezték. (A közjegyzői hivatal történetéről röviden: https://mokk.hu/a-kozjegyzoi-tevekenyseg/#a-kozjegyzo-tortenete) Természetesen a magyarországi közlevéltárak is őriznek közjegyzői iratokat, így a Magyar Nemzeti Levéltár vármegyei levéltárai polcain találjuk a mai országhatáron belül egykor működő közjegyzők levéltárba került, jellemzően 1950 előtt keletkezett irattárait. Ezeket a VII. fondfőcsoportban, a Jogszolgáltatás területi szervei alatt lehet keresni. (Napjainkban pedig már a Magyar Országos Közjegyzői Kamara [röviden MOKK] Közjegyzői Levéltára gyűjti az 1992-től keletkezett közjegyzői iratokat, melynek Budapesten, Győrben, Debrecenben, Pécsen és Szolnokon működő területi levéltárai illetékességi területe a területi közjegyzői kamarák illetékességi területéhez igazodik. A Közjegyzői Levéltárról általános tájékoztató olvasható az alábbi linken: https://mokk.hu/hasznos-informaciok/mokk-kozjegyzoi-leveltar/)
A muraszombati levéltárban értelemszerűen az első világháborút lezáró területi változások előtti évtizedekből találhatunk a családtörténet kutatásához is hasznos, magyar nyelvű közjegyzői iratokat. Az 1850-es években már történt kísérlet az egyházi hiteleshelyek felváltására, de gyökeres változást az 1874. évi XXXV. törvénycikk hozott, mely a magyarországi polgárosodás részeként rendelkezett a közjegyzők hatásköréről. Az 1896-ban módosított törvény egészen 1949-ig meghatározta a nyugati mintákat követő közjegyzőség működésének kereteit. Az igazságügy-miniszter által kinevezett közjegyzők száma korlátozott volt, székhelyeikről szintén a minisztériumban született döntés.
A Muravidéken két településen, Muraszombaton és Alsólendván működtek magyar közjegyők 1875 és 1944 között. A magyar vonatkozású iratok több részletben kerültek a levéltárba 1983 és 2026 között, a Muraszombati Bíróságtól, valamint Muraszombati Járásbíróságtól.
A kutatók számára eligazodást kínál a szlován levéltárak iratanyagában a magyar Elektronikus Levéltári Portálhoz hasonló Virtuális Levéltári Olvasószoba (Virtual Arhivska Čitalnica: https://vac.sjas.gov.si/vac). Az oldalon történő eligazodást szlovén és angol nyelven olvashatjuk az O VAČ/About VARR menüpont alatt: https://vac.sjas.gov.si/vac/userhelp/aboutVAC
A közjegyzői iratok a szlovén rendszerben is a Jogszolgáltatás szervei (Pravosodje, SI_PAM-B000) alatt a Jogi segítségnyújtás és közjegyzői szolgáltatások csoportban találhatók (Pravna pomoč in notariat, SI_PAM-B600):
SI_PAM-B620: Közjegyzők 1945/1954-ig (Notarji do 1945/1954)
A muraszombati közjegyzőség tekintetében három magyar közjegyző iratanyagában kutathatunk a Maribori Regionális Levéltárban, Muraszombaton:
Nem került levéltárba a muraszombati közjegyzői hivatalt elsőként betöltő Babos Péter (1818-1888) közjegyzőségére vonatkozó dokumentum, akit Alsólendváról - ahol tollnok, jegyző majd a járás közigazgatási segédje volt – 1875-ben nevezett ki az igazságügyi miniszter királyi közjegyzőnek Muraszombatra.
SI_PAM/0661 Pintér Miklós (1854-1888) közjegyző iratai, 0,10 ifm
https://vac.sjas.gov.si/vac/search/details?id=1042859
1879-ben nevezte ki az Igazságügyi Miniszter Muraszombatra Magyaróvárról. Hivatalát haláláig, 1888 márciusáig betöltötte.
SI_PAM/1894 Török Ernő (?-1920) közjegyző iratai, 0,50 ifm
https://vac.sjas.gov.si/vac/search/details?id=1042817
1888. július 5-től töltötte be a közjegyzői hivatalt Muraszombaton. Amikor a jugoszláv csapatok 1919 őszén elfoglalták Muravidéket, nem pályázott a ljubljanai nemzeti kormányhoz közjegyzői státusza további betöltéséért. A celjei járási bíróság 1919. december 17-i határozata alapján megüresedett közjegyzői állását Anton Koder töltötte be. Török Ernő működésének csupán az első 13 esztendejéből maradtak fenn dokumentumok, tevékenysége második szakaszból nem kerültek elő iratok.
1919-től 22 éven keresztül nem töltötte be a muraszombati közjegyzői széket magyar szakember.
SI_PAM/0663 Pintér Miklós (1883-1959) közjegyző iratai, 0,30 ifm
https://vac.sjas.gov.si/vac/search/details?id=1042860
A muraszombati születésű jogászt az Igazságügyi Miniszter 1941. december 23-án nevezte kis királyi közjegyzőnek, amelyben 1945-ig, az impériumváltásig működött. Ez után Magyarországra, Szentgothárdra helyezte át működését.
Az alsólendvai közjegyzői hivatal levéltárba került magyar közjegyzőinek iratai:
HU-MNL-ZML-VII.157. Skublics Imre (1848-1934) alsólendvai, majd zalaegerszegi közjegyző iratai, 3,76 ifm
https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::617718
Az alsólendvai közjegyzői hivatalt 1876-ban annak létesítésekor rögtön magyar jogász, Skublics Imre (1848-1934) töltötte be, akinek iratait az MNL Zala Vármegyei Levéltárában őrzik. https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::617718
SI_PAM//0678 Laubhaimer Oszkár (1852-1918) közjegyző iratai, 3,20 ifm
https://vac.sjas.gov.si/vac/search/details?id=1042862
1885. szeptember 20-án költözött Lendvára, amikortól betöltötte a közjegyzői hivatalt. Nagyon aktív volt Lendva helyi életében is; különböző társaságok alapítója és tagja volt. Lendva központjában egy polgári villát épített, ahol lakása mellett irodája is volt. A magyar közjegyzői törvények szerint működött. 1918. december 20-án halt meg Lendván.
Laubaimer utódja Kiss Elemér volt, akit 1919 végén menesztettek. A magyar törvényeknek megfelelően Kiss Elemér megőrizte elődje közjegyzői okiratait, nem volt köteles azokat a közjegyzői levéltárba benyújtani. Az ő működésére vonatkozóan azonban dokumentumok nem kerültek a levéltárba.
HU-MNL-ZML-VII.154. Kozma György alsólendvai közjegyző iratai, 0,22 ifm
https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::617715
Az alsólendvai hivatal esetében Kozma György (1887-1957) 1921 és 1926 között keletkezett ratait szintén az MNL Zala Vármegyei Levéltárában kereshetjük.
SI_PAM/0717 Széll György (1888-1967) közjegyző iratai, 0,20 ifm
https://vac.sjas.gov.si/vac/search/details?id=1042829
A Muravidék 1941-es magyar megszállása után nevezett ki Lendván közjegyzővé az Igazságügyi Minisztérium. A magyar jog szerint praktizált, amelyet a miniszterelnök rendeletei vezettek be a "visszafoglalt területekre". Hivatalában az utolsó közjegyzői okiratot 1945. március 16-án készítették. Ezt követően visszaköltözött Magyarországra. 1945-1950 között keletkezett iratokat az ő esetében is az MNL Zala Vármegyei Levéltárában kereshetjük: HU-MNL-ZML-VII.174., 0,37 ifm: https://www.eleveltar.hu/digitalis-tartalom?source=mnlscope&ref=mnlscope::6556567.
Sajnos a fenti közjegyzők iratai nem teljesek, de így is rendkívül érdekes adatokkal szolgálhatnak egy-egy személy életéről, családok történetéről. Fellelhetők egyrészt olyan ügykönyvek, melyek segédletként használhatók az iratokhoz. Magukban az iratokban pedig számtalan adás-vételi, ajándékozási, valamilyen jog bejegyzéséről, vagy törléséről szóló határozatot találhatunk. Előfordulnak végrendeletek és házassági szerződések is, melyek szintén a felek vagyoni helyzetéről, élethelyzetéről tudósítanak. Emellett azonban olykor a magánszemélyek műveltségére, iskolázottságára is következtethetünk egy-egy bejegyzésből, például olyan alapvető információkra, hogy a jelen lévők közül ki tudta egyáltalán aláírni az okiratot és kinek a kézjegyzét kellett hitelesítenie a közjegyzőnek. A családfák adataival összevethetőek a felek felsorolásakor a rokonsági kapcsolatok leírása, melynek segítségével a nevek és születési-házassági-halálozási dátumokon túl az egykor élt felmenők életének egy-egy epizódja is felsejlik. A közjegyzői iratok tehát érdemesek a családtörténetkutatók figyelmére is, és olykor külföldi levéltárakban, így a muraszombati fióklevéltárban is akadhatunk értékes kincsekre bennük.
Szakirodalmi ajánló:
Rokolya Gábor: Magyar közjegyzők a Délvidéken. Studia Notarialia Hungarica 23. Budapest, 2017.
Új hozzászólás