ArchívNet 2026/3.
Időrendben haladva a legkorábbi események Szuda Krisztina Eszter (doktorandusz, Eötvös Loránd Tudományegyetem) publikációjában történtek. A szerző előző lapszámunkban bemutatta Ľudovít Jaroslav Hrdlička egykori tótkomlósi evangélikus lelkész irathagyatékát – most ebből tárja az olvasók Hrdlička és ügyvédje, Vas Nándor levelezését. A már Csehszlovákiában élő lelkész ügyvédjén keresztül kívánta értékesíteni tótkomlósi birtokát az 1920-as években. A levelezés nemcsak az adásvétel nehézségeibe, hanem a korszak helyi viszonyaiba is betekintést enged.
Molnár András (főlevéltáros, Magyar Nemzeti Levéltár Zala Vármegyei Levéltára) forrásközlésének első része szintén előző számunkban jelent meg. A második részben folytatódik Halmi (Hauk) László karpaszományos tizedes 1942–1943-as oroszországi harctéri naplójának közlése, amely a hídfőcsatáktól a zászlóalj hazatéréséig követi a 38/II. zászlóalj történetét. A nemrég előkerült magánnapló és annak későbbi, kiegészített változata fontos új forrás a 36. gyalogezred kötelékében harcoló pélmonostori alakulat keleti hadszíntéri tevékenységének és a Don-kanyar eseményeinek megismeréséhez.
Farkas Dániel (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásismertetésében azt vizsgálja, hogy miként érvényesültek a szovjet nagystratégia szempontjai a magyar külpolitika mindennapi döntéshozatalában. Egy konkrét, Magyarország és Peru kapcsolatához kötődő döntési folyamat válogatott levéltári forrásokon keresztüli elemzésével mutatja be, hogyan működtek a szovjet blokk nagystratégiai megfontolásai egy kis szövetséges állam diplomáciájában, különös tekintettel a harmadik világ és a hidegháború összefüggéseire.
Pétsy Zsolt Balázs (doktorandusz, Károli Gáspár Református Egyetem) forrásközlése az Állami Egyházügyi Hivatal 1979-es, szigorúan titkos értékelését közli és elemzi II. János Pál pápa megválasztásáról. Az irat a pápaválasztást a két világrendszer közötti ideológiai-politikai küzdelem részeként, az új pápa személyét pedig a szocializmussal szembeni, hosszú távú politikai kihívásként értelmezi, különös hangsúlyt helyezve lengyel származására és a szocialista társadalomról szerzett személyes tapasztalataira.
Szerzőinknek köszönjük a kéziratokat, felhívjuk egyben leendő szerzőink figyelmét, hogy az ArchívNet szerkesztősége továbbra is várja a huszadik századi forrásokat ismertető írásokat gazdaság-, intézmény-, hely-, politika- és társadalomtörténeti témákban.
Budapest, 2026. szeptember 30.
Miklós Dániel
főszerkesztő
Hogyan tükröződtek a szovjet nagystratégia elemei a magyar külpolitikában és milyen formában jelentek meg ezek a mindennapos döntéshozatalban? Az általános magyarázatok számos részletet elfednek. Ma már azonban e részletek is jól kutathatóak – nem utolsósorban a Magyar Nemzeti Levéltár külügyi vonatkozású anyagai segítségével. Válogatott források segítségével egy ilyen döntéshozatali folyamat esetét vizsgálom, ezáltal rávilágítva arra, hogy a szovjet blokk nagystratégiái hogyan is működtek egy kis csatlósállam diplomáciájában.
Amikor 1942 áprilisának második felében a keleti hadszíntérre induló magyar 2. hadsereg pécsi IV. hadtestének kötelékében mozgósították a somogyi 10. könnyű hadosztályt, a kaposvári 6. gyalogezred alakulatainak ikreződésével felállították a 36. gyalogezredet. Miután azonban a 36/II. ikerzászlóalj már 1941 novemberétől megszálló feladatokat látott el Ukrajnában, 1942 márciusának második felétől pedig a szovjet erőkkel vívott súlyos harcokat Harkov térségében, helyette a pécsi 11. könnyű hadosztály 8. gyalogezrede által a Baranya vármegyei Pélmonostoron felállított 38/II. zászlóaljat osztották be a kaposvári seregtest 36. gyalogezredének kötelékébe. Eme zászlóalj 1942–1943. évi harctéri szolgálatáról eddig csak mozaikszerű adatokkal rendelkeztünk. Mindezek miatt hiánypótló a 38/II. zászlóalj 1942 júniusa és szeptembere, valamint 1942 novemberének vége és 1943 januárjának eleje közötti harctéri tevékenységét hitelesen dokumentáló kéziratos magánnapló, amelynek másolata, valamint az 1990-es években készített gépelt (a naplóíró idősebb fia, Halmi István által átfogalmazott és kiegészített) változata nemrég került elő a pélmonostori alakulat egykori karpaszományos tizedese, Halmi (1945-ig Hauk) László Baranya megyei igazgató-tanító hagyatékából.
Az Állami Egyházügyi Hivatal (ÁEH) 1979 őszén készült, szigorúan titkos jelentésén keresztül képet kaphatunk arról, miként reagált a kádári egyházpolitikai gépezet a lengyel pápa, II. János Pál trónra lépésére és első lengyelországi látogatására. A dokumentum hűen tükrözi a pártállami vezetés gondolkodását és ideológiai aggodalmait az új pápa személyével kapcsolatban. A lengyel pápa megválasztását és a Vatikán aktuális politikáját lényegében a nemzetközi imperializmus összehangolt stratégiájaként értékelték. A forrásközlés továbbá arra rávilágít rá, hogy a magyar hatóságok miként kísérelték meg felmérni II. János Pál pápaságának hazai hatásait, illetve, hogy milyen további lépésekre számítottak a Vatikán részéről, valamint arra is, hogy milyen stratégiát láttak célravezetőnek a pártállam egyházpolitikai szempontjainak érvényesítése érdekében.
A tanulmány a pozsonyi emigrációban élő volt tótkomlósi evangélikus lelkész, Ľudovít Jaroslav Hrdlička (1873. május 15. – 1953. szeptember 19.) és ügyeinek elintézésével megbízott tótkomlósi ügyvédje, Dr. Vas Nándor 1921 júliusától 1924 januárjáig folytatott levelezésének két fő témáját mutatja be. A levelek négy kimondottan bonyolult és egymással szorosan összefüggő életeseményt tárnak elénk, amelyek a levélírók szubjektív megközelítése miatt egy idáig ismeretlen aspektusát adják a Hrdlička emigrálása utáni Tótkomlós evangélikus társadalmában uralkodó közhangulat megértéséhez. Emellett megismerhetjük egy mára ismeretlenné vált tótkomlósi ügyvéd Hrdlička iránti lojalitását is egy politikailag és közjogilag bonyolult időszakban.
Új hozzászólás