A Pragmatica Sanctio korát idéztük fel a Levéltári Délutánokon

A Magyar Nemzeti Levéltár (MNL) és a Magyar Történelmi Társulat (MTT) 2024 őszén közös történelmi ismeretterjesztő előadássorozatot indított Levéltári Délutánok címmel. A sorozat arra törekszik, hogy mindenki számára személyes közelségbe kerüljön a múlt, és történészek segítségével mutassa be a levéltár kiállításán megtekinthető fontos történeti forrásokat, keletkezésük okait és körülményeit, valamint a magyar történelemre gyakorolt hatásukat.

A sorozat tavalyi utolsó rendezvényén, 2024. december 10-én, Kulcsár Krisztina főlevéltáros (MNL OL) adott elő a magyar országgyűlés által 1723-ban elfogadott úgynevezett Pragmatica Sanctio-ról, vagyis a „gyakorlati rendezésről”, amely a Habsburg család örökösödési rendjét szabályozta a Habsburg Monarchia területi egységének megőrzése érdekében.

Az előadó a Pragmatica Sanctio előtörténetéhez kapcsolódóan középkori példákat is bemutatva részletesen ismertette a hasonlóképpen nevezett dokumentumokat, és ezáltal felhívta a figyelmet arra, hogy ilyen megnevezéssel más történelmi forrást is számontartunk. A legismertebb azonban az 1713. évi, amelyben VI. Károly német-római császár meghatározta és elfogadtatta a Habsburgok nőágainak örökösödési rendjét.

Az előadás második részében megismerhettük az örökösödési szabályok 1703 és 1723 közötti rendezésének bonyolult történetét. III. Károly magyar király (VI. Károly néven német-római császár az 1703-ban apja, I. Lipót, fivére, I. József és közötte megkötött családi megállapodást tartotta szem előtt, amely értelmében a fiúutódok megosztoztak az osztrák Habsburgok és a spanyol Habsburgok kezén levő birtokokon, és titkos záradékban (az ún. kölcsönös örökösödési szerződésben) rendelkeztek arról, hogy bármelyikük elhunyta esetén a másik fivér örökli és így egyesíti a területeket. Abban az esetben, ha ennek a fivérnek azonban nem születne fiúörököse, akkor az örökösödést kiterjesztették a női leszármazottakra is, az éppen uralkodó személy leányaira. Ezt a szabályozást hirdette ki VI. Károly 1713-ban, amikor I. József váratlan elhunyta után 1711-ben megörökölte a Habsburg Monarchia országait és tartományait, és lefektette a férfiágak nőtagjainak örökösödési rendjét, vagyis a saját leendő lányutódai kerültek első helyre, és csak őket követték fivére leányai, illetve nagynénjei. Mivel végül mégsem született fiúgyermeke, ezért arra törekedett, hogy saját tartományainak nemességével és a nagyhatalmakkal is elfogadtassa a nőági örökösödést, hogy az elsőszülött leánygyermeke, vagyis Mária Terézia léphessen utána a trónra. Ezt a lehetőségét a horvát rendek már 1712-ben felvetették és elfogadták, a magyar rendek azonban feltételeket támasztottak volna az országgyűlésen, ezért a kérdést elnapolták. Ismételten 1720-ban került elő, amikor I. József elsőszülött lánya, Mária Jozefa házasságot kötött a szász választófejedelem fiával, Frigyes Ágosttal, és mindketten lemondtak valamennyi örökösödési jogukról. A bécsi osztrák kancellária ennek kapcsán 1720 januárjában leiratban arra kérte a tartományok rendjeit, hogy ismerjék el és garantálják a nőági örökösödés 1713-ban megszabott rendjét. Az először 1719-ben Pragmatica Sanctio-nak nevezett szabályozást a Habsburg Monarchia rendjei 1720 és 1724 során mind elfogadták.

A magyar rendekkel való megegyezés ebbe a hosszú alkudozási folyamatba illeszkedett be, és a kiállításon látható dokumentum ennek az eredménye. A többi tartománytól eltérően az elfogadásról azonban nem külön, díszes okiratban rendelkeztek a férfiág kihalása esetén a nőági örökösödésről. Mivel országgyűlésen, bár előre megrendezve és a lojális főurak által már alaposan előkészítve történt a kérdés felvetése és az örökösödés elfogadása, a magyar rendek ragaszkodtak ahhoz, hogy az országgyűlési artikulusok sorába illesztve, a többi törvénnyel együtt kerüljön be a rendelkezés. Az 1722. június 30-án Pozsonyban elfogadott törvénycikkben azonban hangsúlyozták, hogy az Ausztriai-ház valamennyi örökös országa a jövőbeni szerzeményekkel együtt, a nagyobb biztonság és a kölcsönös védelem érdekében alkosson örökre oszthatatlan és elválaszthatatlan szövetséget, a nőági örökösödést Károly, József és Lipót ágának nőtagjaira terjesztették csak ki (a többi Habsburg-ágat kizárva), és ezen ágak egészének kihalása esetén léphet csak újra érvénybe a királyválasztási jog (1723: I-III. tc.).

Mindössze tíz évvel a Rákóczi-szabadságharc lezárása után a nőági örökösödés elfogadásának és az örökös tartományokra utaltság deklarálásának hosszú távú jelentősége volt. Ezt magyar részről az a felismerés diktálta, hogy a Magyar Királyság nem lett volna képes egyedül megvédeni magát a külső hatalmak, elsődlegesen az Oszmán Birodalom ellen, és ezt a segítséget III. (VI. Károly) ígéretét betartva biztosította.

Az előadás harmadik részében az 1723-as törvény utótörténetét ismerhettük meg. Mária Terézia uralkodásának módját alapjában meghatározta az a tény, hogy nő került a Habsburg Monarchia tartományainak és országainak élére. A társuralkodók (Lotharingiai Ferenc István, majd II. József) segítették, helyettesítették az uralkodónőt a gyermekágyas időszakokban, illetve távollétei idején. Mária Terézia azonban utódai révén gondoskodott arról, hogy többször nem fenyegette kihalás a Habsburg-Lotharingiai családot, sem férfi, sem nőágon. A magyar rendek által 1723-ban törvénybe foglalt Pragmatica Sanctio hatása a következő évszázadokban is döntő volt, hivatkozott rá az októberi diploma (1860), a februári pátens (1861) és 1867-ben az osztrák-magyar kiegyezés. Az 1723. évi II. törvénycikk egészen 1918-ig, az Osztrák-Magyar Monarchia széteséséig szabályozta Ausztria és Magyarország viszonyát. A kiegyezésről Deák Ágnes történész professzor (Szegedi Tudományegyetem) fog előadást tartani 2025. április 1-én.

Kulcsár Krisztina főlevéltáros előadása itt tekinthető meg.

Ajánlott irodalom: Soós István: Mária Terézia és a Pragmatica Sanctio, https://mnl.gov.hu/mnl/ol/hirek/maria_terezia_es_a_pragmatica_sanctio

Sorozatunk 2025-ben folytatódik. Kulcsár Krisztina főlevéltáros „Az Erdélyi Nagyfejedelemség rangemelő privilégiumleveléről” tart előadást március 4-én.