A magyar kartográfus, aki megrajzolta az európai egység térképeit
Kormoss István (István Béla Ferenc Kormoss, 1920–2019) magyar származású térképész, urbanista és regionális tervezési szakértő volt, aki munkájával meghatározó szerepet játszott a hidegháború utáni Európa új térképi szemléletének kialakításában. Kormoss térképeit a Historical Archives of the European Union gyűjteményében tanulmányozhattuk Mattia Torelli jóvoltából, az Erasmus+ Short Term Mobility program firenzei látogatása során.
A nagy méretű térképeket, amelyek szervesen beépültek az európai egység önképébe, a történeti levéltár olvasótermének hosszúkás asztalára terítették. A térképes források mellett sétálva könnyű volt belehelyezkedni abba a szellemi közegbe, amelynek vonalai mögött már felsejlett az európai egység gondolata. Kormoss térképei messze túlmutatnak a földrajzi atlaszokból ismert domborzati vagy országtérképeken. Európát nem határok által elválasztott államok halmazaként, hanem kapcsolatokból felépülő térként mutatják be: kulturális és közlekedési hálózatok, természeti erőforrások, természetvédelmi területek, valamint energetikai és ipari létesítmények eloszlását vizsgálják egy közös európai összefüggésben.
Orbis Terrarum Europae
Az Orbis Terrarum Europae (Európa világa, 1955) térképsorozat az Európa Kollégium statisztikai és gazdasági tanszékének közös és átfogó munkája, amely a kontinens kulturális, művészeti, gazdasági és statisztikai jellemzőit mutatja be. Célja, hogy egységes, könnyen áttekinthető formában szemléltesse Európa fejlődését, gazdasági szerkezetét, közlekedési hálózatait, energiaellátását, népességét és politikai szerveződését. Kormoss István irányította a munka tudományos és kartográfiai koncepcióját, a statisztikai és kulturális részt Dr. Devoyon és J. A. Balters, a gazdasági részt pedig J. B. Erhard készítette.
Az alábbiakban az Európa Kollégium rektora, Hendrik Brugman gondolataiból közlünk egy részletet:
„Orbis Terrarum Europae” – ez a latin cím önmagában is jelképes. Volt idő, amikor Európa minden művelt embere könnyedén megértette egymást: a középkorban. Ma a nemzeti nyelvek sokféleségében küszködünk. A nyelvi problémák megoldhatatlannak tűnnek, a térképek azonban önmagukért beszélnek. Ehhez azonban az szükséges, hogy valamennyi országban ugyanazon egyszerű, gyakorlati, mindenki által elfogadott szabályok szerint készüljenek. Európának szüksége van alaptérképekre. Csak 1955-ben kezdtek ezek a térképek a nyomdából kikerülni néhány ember kezdeményezésének és bátorságának köszönhetően.”
A térképsorozat 15 gazdasági térképet (amelyek körülbelül 1800 óta mutatják be Európa fejlődését), egy művészeti és kulturális térképet (amely a nagy európai személyiségek jegyzékét is tartalmazza), valamint 34 statisztikai táblázatot tartalmaz.
A gazdasági térképek (1–15) 1:3 600 000 és 1:45 000 000 közötti méretarányban készültek. Különös figyelmet fordítottak arra, hogy az egyes témákat egységes jelrendszerrel ábrázolják. A bankok hivatalos banki jelölésekkel szerepelnek, a kikötők a nemzetközi kikötői jelképekkel. A gazdasági térképek Európa politikai és gazdasági szervezetét, éghajlati viszonyait és mezőgazdasági adottságait, népességét, energia- és acéliparát, valamint közlekedési infrastruktúráját mutatják be.
Kiemelt témaként jelennek meg a belvízi hajózás, a kikötőforgalom, a vasúti és közúti hálózatok, a nemzetközi gyorsvasúti kapcsolatok, az energiaszállító rendszerek és a légi közlekedés. A térképek külön bemutatják a vasúthálózat sűrűségét is.
A statisztikai táblázatok a térképi ábrázolást kiegészítve olyan adatokat közölnek, amelyek a korabeli európai gazdasági viszonyok összehasonlítását teszik lehetővé.
A kulturális térképen a városok jelképei mellett az idegenforgalmi látnivalók is fel vannak tüntetve. Emellett a legfontosabb építészeti emlékek rajzait is tartalmazza, a görög kortól egészen a 20. századig. Jelentős találmányok, történelmi alakok, korabeli hajók szemléltetése is része a térképnek.
Az európai nukleáris kutatás térképe 1966-ból – Csillebérc az Euratom látóterében
A szintén Kormoss szerkesztésében készült “Az Európai Közösség térképsorozata: A nukleáris ipar” (eredeti cím: Cartes de la Communauté européenne : L’industrie nucléaire) című térkép 1966-ban jelent meg az Euratom Információs és Sajtószolgálata kiadásában. A kiadvány az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) azon törekvésének része volt, hogy bemutassa Európa nukleáris kutatási és ipari infrastruktúráját. Az 1957-ben létrehozott közösség célja a nukleáris energia békés célú felhasználásának előmozdítása, a kutatási együttműködés támogatása és az európai atomtudomány fejlődésének összehangolása volt.
A térkép külön érdekessége, hogy Magyarország területén feltünteti a csillebérci atomkutató központot. A jelölés az 1959-ben üzembe helyezett Budapesti Kutatóreaktorra utal, amely ekkor már a magyar nukleáris kutatás meghatározó intézménye volt. Az, hogy a létesítmény felkerült egy 1966-os európai nukleáris térképre, jól mutatja, hogy a korszakban a nukleáris tudomány nemzetközi hálózatának részeként tartották számon a magyar kutatásokat is.
Tudományos és intézményi pályafutás
Kormoss István Béla Ferenc Komáromban született 1920-ban. A második világháború alatt és az azt követő években a magyar Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium tisztviselőjeként dolgozott. 1946 augusztusában, egy francia megszálló hatóságok által Ausztriában szervezett ifjúsági kulturális kongresszus idején úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra. Olaszországi, svájci, franciaországi és hollandiai tartózkodás után Belgiumban telepedett le. A College of Europe első, „Antoine de Saint-Exupéry” évfolyamának (1950–1951) hallgatója volt, majd bekapcsolódott az európai intézmények és kezdeményezések munkájába. 1960-ban belga állampolgárságot kapott.
1954 és 1985 között Hendrik Brugmans támogatásával létrehozta és vezette a College of Europe kartográfiai részlegét. Itt készítette többek között az Európai Atomenergia-közösség (Euratom), az Európai Gazdasági Közösség (EGK) és az Európa Tanács számára készült térképeket.
Kormoss közel öt évtizedes pályája során a kartográfiát az európai gondolkodás és területi tervezés eszközeként használta. Az 1960-as években földrajzot tanított a College of Europe-on, emellett a Conférence des régions de l’Europe du Nord-Ouest (CRENO) főtitkára és az Európai Vasúti Képzési Központ (ETCR) tudományos igazgatója volt. Ezeket a tisztségeket egészen 2001-ig töltötte be.
1969–1970 között amerikai akadémiai csereprogramban vett részt, többek között a Pittsburghi Egyetemen. 1973-ban megszervezte az első nemzetközi konferenciát a közlekedési útvonalak kutatásáról, valamint kutatási projektet vezetett az Európai Kulturális Alap számára az európai mezőgazdaság és környezetpolitika jövőjéről.
1986-ban a belga Nemzeti Földrajzi Bizottság kartográfiai szekciójának elnökévé választották. 2000 után fokozatosan visszavonult vezetői szerepeiből. Tudományos életművének elismeréseként 2012-ben a College of Europe tiszteletbeli professzorává nevezték ki, és a Magyar Tudományos Akadémia külső tagja lett.
Kartográfiai hagyaték
Kormoss István Béla Ferenc személyi fondja (IBKS-fond) személyes iratokat, térképészeti dokumentumokat és egyéb Kormoss életművéhez kapcsolódó forrásokat tartalmaz.
A Historical Archives of the European Union (HAEU) őrzésében található anyag több gyűjteményből épül fel. A 2022-ben kutathatóvá vált CRENO-fondot 2011-ben, letéti szerződés alapján helyezték el a levéltárban. Az iratanyag levelezéseket, feljegyzéseket, jelentéseket, valamint számos kartográfiai dokumentumot tartalmaz. A gyűjtemény részét képezik a térképek készítésének egyes fázisait bemutató vázlatok és köztes tervváltozatok. Ezek segítségével a kutatók rekonstruálhatják Kormoss munkamódszerét és a térképek létrejöttének folyamatát is. Az anyag egy kis méretű nyomdai klisét is őriz, amely a térképek sokszorosításának technikai hátteréhez kapcsolódik.
Összegzés
Időtlen élményt jelentett eredetiben és közelről látni egy ilyen jelentőségű alkotó keze munkáját. Ezek a szaktérképek nemcsak esztétikai igényességükkel és tartalmukkal bilincseltek le minket, hanem azzal is, hogy mai szemmel nézve is meglepően releváns üzenetet hordoznak. Kormoss István térképei arra emlékeztetnek, hogy a kontinens egysége az egymást összekötő kapcsolatok felismerésével kezdődik. Kissé sajnáltuk, amikor az égszínkékre festett olvasóteremből visszakerültek a történeti levéltár földszint alatti raktáraiba. Jó érzés ugyanakkor tudni, hogy ezek a kivételes térképek ott várják a következő kutatókat.
„Az Európai Unió finanszírozásával. Az itt szereplő vélemények és állítások a szerző(k) álláspontját tükrözik, és nem feltétlenül egyeznek meg az Európai Unió vagy az Európai Oktatási és Kulturális Végrehajtó Ügynökség (EACEA) hivatalos álláspontjával. Sem az Európai Unió, sem az EACEA nem vonható felelősségre miattuk.”
Forrás
Historical Archives of the European Union (Kormoss-fonds)
Konkrét térképi állományok
HAEU térképi rekord – Maps of Modern Europe
A képek a Historical Archives of the European Union (HAEU) jóvoltából, engedéllyel kerültek közlésre.
Szöveg: Komlósi-Gera Zsófia, Szerényi Ildikó
Fotók: Szerényi Ildikó, Szőke Zoltán, Czégé Petra
Új hozzászólás